A Királynék városát járva egyet kell érteni azokkal a kutatókkal, akik szerint szeretnek Veszprémben élni és lakni az emberek.A – Hol jobb élni?” kérdésükre harminckét szempont szerint kerestek választ a felmérésben, s az országos öszszevetésben Veszprém a második helyen végzett.
A kutatók az életmód és az életminőség szempontjai szerint állították össze kérdéseiket, s az eredmény hitelességét illetően aligha lehetnek kétségeink. A történelmi belváros utcáit járva feltűnik, hogy már-már aggályos gondossággal igyekeznek a felújítások rendszerét úgy kialakítani, hogy közben is élhető, működőképes maradjon a város. Veszprémnek persze némileg szerencséje is van, hiszen a város határán túl húzódó körgyűrű megóvja az átmenő forgalomtól, s a helyieknek sem kötelező átevickélni a városon, ha egyik végéből át akarnak jutni a másikba, bár ez sem lehetetlen.
Mindez természetesen összefügg az életminőséggel, a városlakók napi életével.
Az Óváros tervszerű megóvása mellett azonban – talán éppen azért, mert jó itt élni – adódik néhány olyan probléma is, amit okvetlenül meg kell oldani. Ilyen például az itt is felbukkanó lakáshiány, sokan pályáznak a mostanra elkészült Karacs
Teréz utcai 42 bérlakásra.
Dióssy László a rendszerváltozáskor 33 éves agrármérnökként került a megyei jogú város élére, s most naptárában az aktuális feladatok rendszerezése közben az első helyen alighanem az áll, hogy a négyzetméterenként és havonként 600 forintért bérbe vehető lakásokat miként ossza el igazságosan a közel ezer igénylő között. 2003-ban a 24 ezer veszprémi lakás között alig száz volt az önkormányzat tulajdonában lévő bérlakás.
A költségalapú bérlakások bérét piaci alapon állapították meg, így a legkisebb alapterületű, 52 négyzetméteres lakás havi bére is 30 ezer forint körül lesz. Nem lepődhet hát meg senki, ha a lakások többségét azok kapják meg, akik ezt a pénzt ki is tudják fizetni, ám az sem titok, hogy indokolt esetben szociális szempontokat is figyelembe vesznek.
A város vezetése eltökélt abban, hogy a belváros ne csupán üzletek, irodák, egyéb középületek bonyolult halmaza legyen, de lakhassanak is itt az igazi, eleven lakók. A júniusi közgyűlési határozat megerősítette azt a korábbi döntést, miszerint az önkormányzat tulajdonában lévő belvárosi, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket szeptember 30-ig kell elidegeníteni. Megnyugtató lehet azonban a bérlők számára az a határozat, hogy nem idegeníthetők el azok a helyiségek, melyek a Kossuth Lajos utca vonalában vannak, s azok sem, amelyeknek a bérleti díja hosszú távon stabil bevételt jelent a város számára.
A belső körgyűrű alighanem véglegesen határt szab a város növekedésének, s ez határozza meg a városfejlesztés szempontjait is: kerülni akarják azt a sokfelé honos gyakorlatot, amely könnyű kézzel és rossz lelkiismerettel ad el olyan területeket, ahol a beruházók a saját kényük-kedvük szerint építenek fel alacsony építészeti színvonalú épületeket, melyek egyértelműen, ám el nem ítélhető módón csupán a gyors tőkemegtérülést szolgálják. Határozott döntés született arról, hogy elsőbbséget élveznek e gyűrűn belül a telkek forgalmazásában
a lakás funkciójú épületek, továbbá mindazon létesítmények, melyek városközponti funkciókat látnak el.
Oldalakon át lehetne sorolni e város hangulatát alapvetően meghatározó műemléki értékű utcáit, tereit. E sokdombú város bármely pontjáról széttekintve megkapó az az egységes, részleteiben mégis egyéni hangulatú városkép, melyet csupán egy húszemeletes épület harsánysága tör meg.
A városvédők szándékait megértve és támogatva a város továbbra is prioritásként kezeli a belvárosi rehabilitációt, különös tekintettel a Jókai utcára és a romantikus hangulatú Vár alatti utcákra.
Rövid belvárosi sétánk során az egyik Vár alatti utcát alaposabban is szemügyre vehettük egy Veszprém történelmi értékeihez erősen kötődő építész, Albóciné Ábrahám Gizella kalauzolása mellett. A Séd-parti Úrkút utca rehabiltációja olyan sajátos emberi és építészi történet, ami akár példamutató is lehet. A mintegy tíz házból álló utca romos épületeit egyenként vásárolták meg a tulajdonosok, s nem ledózeroltatták azokat, hanem a hely szelleméhez illően átalakították, megőrizve azt a történelmi miliőt, amely illik a Várhoz és a Séd völgyéhez. Olyan otthonok születtek így újjá, amelyek magas színvonalon szolgálják az új tulajdonosokat, miközben a történelmi városrész építészeti értékei iránt fogékony látogatókat is elbűvölik.
Hozzászólások