A parafa a föld pótolhatatlan gyümölcse, a természet csodálatos adománya szinte nélkülözhetetlen az életünkben. Ezek az örökzöld, lombos fák 10-20 méter magasra növő és igen széles, oldalra kinyúló koronáival 300-400 éve figyelnek bennünket.
A parafa a föld pótolhatatlan gyümölcse, a természet csodálatos adománya szinte nélkülözhetetlen az életünkben. Ezek az örökzöld, lombos fák 10-20 méter magasra növő és igen széles, oldalra kinyúló koronáival 300-400 éve figyelnek bennünket. Ágai rövidek és vastagok, gyakran csavarodottak. A kéreg a fiatalabb ágakon és a kisebb fákon finoman barázdált, az idősebb fák kérge parás, vastag, fehéres-szürke, szivacsos. Ez a paratermés. A parafa, vagyis a vastag parás kéreg, amely a paratölgyet a Földközi-tenger vidékének gazdaságilag igen fontos fajává tette, nem különleges képződmény. Sok más lombos fán is fejlődik védő pararéteg, csak ott nem ennyire vastag. A parakéreg valójában egy zárószövet, amely ellensúlyozza a vízveszteséget és a hőmérséklet-különbséget. A szövet sejtjei halottak, vízmentesek és levegővel telítettek. Egy különleges viaszszerű anyag hatására a sejtfalak impregnálódnak, így a víz nem hatolhat át rajtuk. Olyannak képzeljük el, mint a szivacsot, amely soha nem telhet meg vízzel. Formázható, öszszenyomható, ugyanakkor visszanyeri eredeti alakját. Az első hántást 20 éves korában szedik le a fáról, júniustól augusztusig. Az első parakéreg nagyon törékeny, csak a tímárok hasznosítják. A legjobb minőséget a harmadik hántásra éri el a fa, ekkor sima, hajlékony és jól feldolgozható a parafa. A vastag parakérget 7-12 évenként választják le, ezt követően a törzs elszíneződik, vörös, majd narancsbarna lesz, s ezután alakul ki az újabb kéreg. A parafát általában csak a fatörzsről termelik le, ritkán az alsóbb ágakról is.
A parafa felhasználása igen sokrétű, és a távoli múltba tekint vissza: a több ezer évvel ezelőtti egyiptomi sírokban megtalált amforákat parafa dugókkal zárták le. Az ókori görögöknél a halászhálókhoz készített úszók, szandálok, boros és olívaolajos edények dugóinak alapanyagául szolgáltak. Egy III?IV. századi görög filozófus, Teophrasto fedezte fel, hogy a paratölgy levágott kérge rövid idő alatt és jobb minőségben újrafejlődik. A rómaiak még inkább kiszélesítették a parafa felhasználási körét, többek között a méhkast is ebből készítették. Az afrikai halászok is alkalmazták halászhálóhoz, edénylezárásához, asszonyaik teli cipőihez, kabátvarráshoz.
A parafa általános felhasználása felé az első nagy lépést Dom Pierre Perignon felfedezése jelentette. A Saint-Varme-i közösségben élő francia benedekrendi szerzetes a habzóborok gyártásának tökéletesítése során feltalálta a híres champagne-i pezsgőt. Megfigyelte, hogy a pezsgők fadugaszai kiugranak az üvegből, ezért a kúp alakú dugókat parafára cserélte, s meglepő eredményre jutott: ezek a dugók tökéletesen alkalmasak voltak a borok palackokban való hosszas tárolására.
Ennek nyomán hamarosan általános felhasználásra került, a borászok 1929-től alkalmazták. A borkészítési szokások elterjedésével – amikor a minőséget már garantálni kellett – egyre több parafát használtak fel. A parafadugó igazi berobbanása a piacra a XIX. században történt, amikor a palackozás felváltotta a hordóban való tárolást. Tetemes mennyiségre volt szükség, ezért már a parafa is feldolgozott állapotban szolgált alapanyagul a dugóknak.
Napjaink parafa-felhasználása igen széleskörű: ragasztott és LOCK-os készparketták, fa és parafafunérral díszítve, lakkozott és magas kopásállóságú felületkezeléssel. Ez utóbbiaknál 10 év felületi garanciával. Kiváló fizikai tulajdonságai alapján – jó víz-, hang- és hőszigetelő lévén – tömítéseket is készítenek belőle.
Manapság újra a természetes anyagokat igényeljük, ismét divat lett a természetet – beépíteni – a környezetünkbe. A különböző parafa padló- és falburkolatok természetes sejtszerkezete elnyeli a lépések zaját, megőrzik az otthon melegét, meggátolják a bútor- és cipősarok keltette benyomódások kialakulását. Rugalmassága előnyösen csökkenti a láb és a gerincoszlop terhelését.
Esztétikum, tartósság és könnyen kezelhetőség: ez a három legfontosabb tulajdonság, amely vonzóvá tehet egy olyan anyagot, amely állandóan a szemünk előtt van, amely ha nem működik, roppant bosszantó lehet, de ha úgy egyesíti magában az előnyöket, mint a parafa, akkor sok örömünk származhat belőle.
Hozzászólások