Mindenki látott már nagy foltokban leesett vakolatot, fehéren – virágzó” salétromot pincében, a homlokzati falak lábazata környékén, a szobafalak alsó harmadában. Gyakran találkozhatunk sárga foltokkal a tetőterasz alatt, vagy a többlakásos házak fürdőszobáinak, konyháinak mennyezetén. Ezek mind-mind vízszigetelési hibákból erednek.
A földben lévő nedvesség a talaj hajszálvékony hézagain keresztül a felszín felé vándorol az ún. kapillárisjelenség következtében. Ha ezt nem akadályozzuk meg, tovább halad az épületszerkezetek pórusain keresztül.
A kötött talajok (agyag) nehezebben szellőznek ki, de ha homogének, akkor nem alakul a kapilláris nyomás. A nagyszemcsés talajokban (kavics) pedig túl nagyok a rések. A felszívódás legnagyobb mértékben a középkötött, vagy a feltöltéssel, szerves anyagokkal szennyezett szemcsés talajokban alakul ki.
n Szempontok
a szigeteléshez
Mindebből következően egyrészt a talaj szerkezete, másrészt a falszerkezet anyaga, nedvesség- és fagyérzékenysége határozza meg a védekezést. A fa szerkezetű, a vályogtégla falak nedvességérzékenyek, az üreges falazóblokkok, mészhomok téglák fagyveszélyesek. A tömör égetett tégla és a betonfalak fagyállóak, kevésbé érzékenyek a nedvességre.
A helyiség rendeltetése a harmadik szempont a talajnedvesség elleni szigetelés módjának meghatározásakor. Vízhatlan szigetelés esetében a víz nem juthat át a védett oldalra, vízzáró szigetelésnél csak anynyi, amennyi el is párolog. Egy pincegarázs vagy zöldségraktár esetében a vízzáróság már elegendő, lakóhelyiségnél a vízhatlanság a követelmény.
Homokos kavicstalaj esetén a beton gépkocsitárolót talajpára ellen fölösleges szigetelni.
Ugyanilyen talajra épített földszinti padló aljzatbetonja alatt is elégséges kavicságy-, vagy egyszerű kent szigetelés (pl. hideg bitumenmáz).
Agyagtalajba épített fitness-terem tömör téglapince padlóját és falát célszerű vízhatlan szigeteléssel ellátni.
n Talajvíz elleni módszerek
Az utólagos szigetelésnél az előzőekben vázolt három szempont mellett még a károsodás mértékét is meg kell vizsgálni. A vízhatlan utólagos szigetelés drasztikus lépéseket kíván: vízszintesen elvágni a falat, és beépíteni egy szigetelőréteget. Ez téglaszerkezetben történhet hagyományos módon, szakaszosan, mely igen munkaigényes, és sok járulékos munkával jár. Gyorsabb és kisebb rombolással jár, ha a tégla vízszintes hézagába fémlemez szigetelést sajtolnak.
Kilencven százalék körüli hatásfokkal működik az injektálással történő utólagos falszigetelés. Ennél a módszernél a sűrű (25-40 cm távolságú) furatokon keresztül a falba juttatott anyag – a szerkezetbe szívódva – elzárja a hajszálcsöveket, megakadályozva a nedvesség felszívódását.
Egyre inkább teret nyer a talajnedvesség elleni utólagos szigeteléseknél a fal szellőztetésével történő szárítás. Az alapfal, a pincefal és a talaj közé drainlemezt helyeznek el, a lemez mögötti talajt gyakran kavicsos szerkezetűre cserélik. A lemez mellett a fal szabadon szellőzik. A lábazati falat a régi vakolattól, cementezéstől megtisztítják, és ún. lélegző vakolattal látják el.
Nedves pincéknél, amennyiben nincs rá mód, vagy nagyon költséges kívülről körbeásni az épületet, járható módszer a faltól 10-15 cm távolságban belülről szigetelten körbefalazni a helyiséget. A kialakított hézagot alsó-felső szellőzővel, vagy szakaszos üzemű elszívó ventilátorral kell kiszellőztetni.
n Rétegvíz
A rétegvíz a talajvíztől elsősorban abban különbözik, hogy határozott szivárgási irányú. Főként olyan domboldalakon fordul elő, ahol vízzáró (kötött) és vízvezető (szemcsés) rétegek váltakoznak. Ilyen területen a domb felőli oldalon szivárgórendszert kell építeni, különben a víz az épület mögött feltorlódhat, ezáltal víznyomás lép fel, mely végül a ház falának átázását és – szélső esetben – az egész épület megcsúszását eredményezheti! A szivárgó tulajdonképpen az épület alapozása mentén körülvezetett perforált csőből és vegyes szemszerkezetű homokos kavicsrétegből készül. A finom talajszemcsék bemosódásának, a szivárgó eltömődésének megakadályozására a talaj és a betöltött homokos kavics közé geotextíliát célszerű helyezni. Modernebb megoldás a műanyag szivárgó lemez és perforált cső használata.
A vízelvezetést utólag is elkészíthetjük: dréncsövekkel elvezethetjük a vizet az épület körül, vagy alatta.
n Víznyomás
Víznyomás elleni szigetelésre akkor van szükség, ha a pince az úgynevezett mértékadó talajvíz szintjénél mélyebben van, vagy medencét építünk. (A mértékadó talajvízszint a lehetséges legmagasabb mért talajvízszint felett helyezkedik el.)
A víznyomás valódi nyomást jelent, tehát a megtámasztás érdekében a szigetelés általában a falak külső oldalára, a padlószerkezetre pedig úgynevezett ellenlemez kerül. A hagyományos 3 rétegű bitumenes szigetelést felváltotta a bitumenes vastaglemez és a műanyag. A kényes csomópontokon (sarkok, élek, csőátvezetések) általánossá váltak a nedvességre duzzadó anyagok, melyek vizet érzékelve kitágulnak, ezáltal eltömik a rést.
Amennyiben a vízbetörés a talajvízszint magassága miatt következik be, igen költséges azt utólag megoldani (körbeásni az épületet, és új szigetelést készíteni). Megoldás lehet a belső oldalon fal- és padlószigetelés elhelyezése általában vasbeton ellenszerkezettel, amennyiben a meglévő fal átnedvesedése megengedhető (jól tűri a nedvességet, és fagyálló). Kisebb vízszivárgás megszüntethető kenhető cementbázisú vagy műgyanta vízszigetelő réteg felhordásával.
– Csapadékvíz
A csapadékvíz elleni szigetelés anyagainak az időjárás szélsőséges értékeinek is meg kell felelniük (?20 fokos fagy és +60 fokos napsugárzás). Ezért azonos gyártmányú bitumen-, műanyag lemezek más-más fajtái alkalmasak belső vízszigetelésre, vagy csapadékvíz ellen. Az újabban terjedő zöldtetők a növényzet kellemes hatásán túl csökkentik a szigetelésre jutó hőingadozás mértékét. A csapadékvíz elleni utólagos szigetelés általában a tető vagy terasz teljes újraszigetelését jelenti. Csak pontosan látható, behatárolható sérüléseket lehet foltozásokkal kijavítani.
Hozzászólások