Az ember érték, személyiségét a jogrendszer több szinten, több jogág szabályaival védi. Az alkotmányos védelem és a büntetőjog eszköztára mellett a személyiségvédelem leggyakrabban előforduló eseteinek jogi rendszerét a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény tartalmazza, ám elképzelhetők itt külön nem nevesített sértő magatartások is, amelyek természetesen nem maradnak jogkövetkezmények nélkül.
A nevesített személyiségi jogok
A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen az élet, a testi épség és az egészség megsértése, a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése, a hátrányos megkülönböztetés, a becsület és a jóhírnév megsértése, a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése, a névviseléshez való jog megsértése, illetve a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. E felsorolás tehát példálózó, azaz nem teljes körű, következésképpen amennyiben valamilyen magatartás más módon sérti az adott személyt, kellő körültekintéssel más nem nevesített személyiségi jog sérelme is megállapítható. A nevesített jogok tekintetében a törvény kiindulópontja az, hogy a személyiség ezen elemeit mindenki köteles tiszteletben tartani, köteles tartózkodni e jogok megsértésétől. Amennyiben e tartózkodási kötelezettséget bárki megsérti, akkor valójában önkényesen avatkozik be más életébe, sérti őt, és e magatartásáért a törvény szerint megfelelő jogkövetkezményekkel szembesül.
A személyiségi jogok megsértésének objektív jogkövetkezményei
A törvény a személyiségi jogok megsértése esetén a jogkövetkezményeket különböző csoportokba osztja. Ennek megfelelően léteznek az úgynevezett objektív szankciók, amelyeket a jogsértő felróható magatartásától függetlenül lehet követelni: ilyen a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyására kötelezés és a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől. Követelhető az is, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot. Amennyiben a jogsértés sérelmes helyzetet eredményez, követelhető annak megszüntetése, valamint a jogsértést megelőző állapot helyreállítása. Amennyiben a jogsértéssel dolog kerülne előállításra – például szórólapon képmással való visszaélés valósul meg – követelhető az előállított dolog megsemmisítése, vagy jogsértő mivoltától való megfosztása, ha pedig az így előállított dolog forgalmazásával, áruba bocsátásával vagyoni előny származott, követelhető annak átengedése is.
A jogsértés bírósági megállapítása minden további szankció kiszabásának feltétele, de egyes esetekben önálló jogvédelmi eszköz is lehet, elvégre, ha a bíróság megállapítja, hogy a sértettel szemben elkövetett cselekmény jogsértés, azzal kifejezi szolidaritását az állam és a jog nevében a sértett mellett, és ösztönzi a jogsértőt a megfelelő kompenzációra. A második jogkövetkezmény lényege szerint abbahagyásra akkor kötelezhető a jogsértő, ha a jogsértéssel előidézett állapot folyamatosan fennáll, még a határozat meghozatalakor is (például más nevének jogosulatlan használata). Az eltiltásra való kötelezés akkor is indokolt, ha lehet tartani attól, hogy a jogsértő a cselekményét megismétli. A harmadik jogkövetkezmény az elégtételadási kötelezettség, amely esetben a jogsértőt arra kötelezi a bíróság, hogy ismerje el cselekménye jogsértő voltát, egyben juttassa kifejezésre megbánását, kövesse meg a sértettet. Az elégtételadás csak akkor tölti be szerepét, ha ugyanazt a nyilvánosságot éri el, amely előtt a jogsértés megtörtént. Ennek megfelelően a bíróság elrendelheti, hogy az elégtétel adására nyilatkozattal vagy más megfelelő módon a nyilvánosság előtt kerüljön sor, amelynek költségei a jogsértőt terhelik. Az eset körülményeihez képest mindez történhet szóban, írásban, szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt, így sajtó útján.
A sérelmes helyzet orvoslására az eset összes körülményei alapján sor kerülhet például a jogsértő plakátok leszedetésére vagy jogsértő részük eltakarására való kötelezéssel, a megelőző állapotot állítja helyre egy kép- vagy hangfelvétel torzításának megszüntetése, míg a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését jelenti a jogellenesen készített kép- vagy hangfelvétel letörlése, egy termék visszahívása és megsemmisítése. A jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére kötelezés lehet többek között az az eset, amikor egy sajtótermék jogellenesen készített felvétel közzétételével növeli a példányszámát, látogatottságát. A jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoni eltolódás kiküszöbölése ekkor a gazdagodás elvonása a sértett javára. Fentieket összegezve tehát rögzítendő, hogy az objektív szankciók lényege nem más, mint az, hogy ha és amennyiben a jogsértés körülményei okán azt a sérelmet szenvedett fél kéri, a bíróság köteles azokat elrendelni, nem függ a jogsértő jó-vagy rosszhiszeműségétől, felróhatóságától.
A sérelemdíj
A törvény megszüntette a nem vagyoni kártérítés intézményét, ugyanakkor helyette – új szankcióként – bevezette a sérelemdíjat, mint a személyhez fűződő jogok megsértésének közvetett, anyagi kompenzációját, ami nem más, mint egy pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetés. A sérelemdíj lényege, hogy a személyiségi jogok megsértése több esetben olyan hátrányt is jelent, amely vagyonilag nem kifejezhető, és ezért összegszerűen nem is határozható meg, amelyből fakadóan azt nem is lehet kiegyenlíteni. Amennyiben ez a tétel ebben a formájában élne, úgy a személyiségi jogok megsértésének csak a felróhatóságtól független szankciói maradnának, amelyek a legtöbb esetben ténylegesen nem lennének alkalmasak a jogsértés „büntetésére”, azaz nemcsak hogy nem tartanák vissza a jogsértőt további személyiségi jogsértéstől, hanem magát a sérelmet szenvedett személyt hoznák lehetetlen és méltánytalan helyzetbe.
Ennek megfelelően a személyhez fűződő jogok megsértésének orvoslását mindenképpen szükséges egy alapvetően vagyoni jellegű kompenzáció keretei között biztosítani, s ennek eszköze a sérelemdíj. A sérelemdíj tehát pénzbeli elégtétel, nem pedig kártérítés, funkciója pedig sok esetben kettős: egyrészt egyfajta kompenzáció a személyiségi jogsérelem esetében, másrész különleges magánjogi büntetésnek is tekinthető, megelőzendő a jövőbeli hasonló jogsértéseket. A sérelemdíj megfizetésére történő kötelezésnek nem feltétele, hogy a sértett az őt ért hátrányt bizonyítsa, annak mértéke azonban az eset összes körülményeitől függ.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a jogsértés ténye önmagában sérelemdíjjal szankcionálható – még bizonyított hátrány nélkül is –, az összeg megállapításánál azonban jelentősége van a sértettet ért, bekövetkezett hátránynak és a mértékének is. A bíróság tehát a sérelemdíj-követelések megítélésénél vizsgálja a jogsértés súlyát, annak ismétlődő jellegét, e körben elemzi a felróhatóság mértékét, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatását is. Tekintettel arra, hogy a sérelemdíj a nem vagyoni jellegű sérelem egyszeri jóvátételét jelenti, az kizárólag egy összegben meghatározott sérelemdíj megítélését teszi lehetővé. Amennyiben a jogsértés – például egy súlyos egészségromlás – természete visszatérő kompenzációt tenne indokolttá, annak jóvátételére a kártérítés szabályai szerinti járadék lehet alkalmas, igaz ebben az esetben a járadék mellett egyszeri sérelemdíj is megállapítható és megítélhető. Egyebekben a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni.
A kártérítési felelősség
A személyiségi jogaiban sérelmet szenvedett fél a felróhatóságtól független szankciókon, illetve sérelemdíj-követelésen túl kártérítést is követelhet a jogsértőtől, amennyiben a személyiségi jogi sérelem valós vagyoni jellegű kárt is okozott számára, és az bizonyított. Például a testi épség megsértése esetén, ha bizonyítást nyer, hogy a testi épség megsértéséből fakadóan a sérelmet szenvedett fél például az állását is elveszítette, úgy ezen állásvesztésből fakadó vagyoni kár megtérítését is kérheti. Ilyen esetekben tehát az adott jogsértés természete szerinti kártérítési szabályokat kell megfelelően alkalmazni, így a mentesülés tekintetében különbség van a szerződés alapján okozott kár (például a vállalkozási szerződés szerint bekövetkezett személyi sérülés) és a szerződésen kívül okozott kár (például egy közúti baleset következményeként bekövetkezett személyi sérülés) között.
A személyiségi jogok érvényesítése
A személyiségi jogok a személyhez legszorosabban tapadó, annak lényegi, minőségi jellemzőit védő jogok, így a személyiségi jogokat egy szűk körben meghatározott kivétellel csak személyesen lehet érvényesíteni, azaz a jogkövetkezmények iránti igény nem ruházható át az élők között, és halál esetére sem lehet róla rendelkezni. A legszemélyesebb jellemző okán e körben maguk a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak, illetve nagykorúak is jogosultak önállóan eljárni, ugyanakkor a cselekvőképtelenek személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselőjük jogosult igényt támasztani. Az ismeretlen helyen távollevő személy személyiségi jogainak megóvása érdekében a hozzátartozó vagy a gondnok jogosult igényt érvényesíteni. Amennyiben a jogsértés közérdeket is sért, a személyiségi jogok megsértése miatt a sértett hozzájárulásával az ügyész is felléphet, és keresettel érvényesítheti a jogsértés objektív szankcióit, amely esetben a jogsértéssel elért és elvont vagyoni előnyt meghatározott közérdekű célra kell átengedni.
E szabály alól egyetlen kivételként él az úgynevezett gyűlöletbeszéd esete, amikor az ügyész külön hozzájárulás nélkül is jogosult fellépni. Az úgynevezett gyűlöletbeszéd esetében – amikor egy közösség – magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség – a jogsértéssel érintett, úgy annak bármely tagja jogosult bírósághoz fordulni, ha személyiségének lényeges vonása az adott közösséghez tartozás és a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem érte. A jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésén kívül az igény érvényesítője ebben az esetben a személyiségi jogsértésnek valamennyi szankcióját érvényesítheti.
Hozzászólások