Mi történik, ha veszünk egy építész párt, egy panellakást, egy kis retró-t, valamint egy alacsony költségvetést és habként két gyereket. Nos, akkor egy élhető, szerethető, ötletes, de igazán életszerű lakást kapunk. No de kezdjük az elején!
Adott egy szülőktől örökölt panellakás, amibe korábban nem túl sok időt és energiát, no meg persze pénzt sem fektettek, ugyanis bérbe adták. Inkább pénzt termelt, mint építészetileg átgondolt tér lett volna. A lány szülei azonban úgy gondolták, ha már egyszer a lányuk építésztanonc, nem mellesleg a párja is az, csak tudnak majd valamit kezdeni a vasbeton kuckó adottságaival. Adott hát két diploma környékén álló, kis költségvetéssel az élet sűrűjébe csöppenő, lakásfelújításba kezdő fiatal. Mindkettő szereti a retrót, ez már kicsit könnyebbség, legalább nagyobb horderejű döntéseknél lesz alap az egyetértéshez. A hely is adott, vasbeton kocka. A kiinduló gondolat is megszületik az első közösen vásárolt bútor személyében, ami nem más, mint az előszobában álló Tesla rádió. A rádió fekete-fehér kontrasztja adja az alaphangot a valami új – valami régi – valami fekete-fehér, és egy csöpp kis szín, főleg a piros szimfóniájához.
Belépve egy hosszú, keskeny előszoba tárul elénk, ahol nincs igazán tároló vagy rakodó felület, egy egyszerű kis pad egy fogassal, no meg egy cipősszekrény simul rá keskenyen simul rá, már-már beleolvadva a falba. Mivel ekkora a tér, lehetőleg a legkevesebb bútor van benne.
Rögtön balra nyílik az egykor még tárolónak használt, de aztán gyerekzsivajjal megtelt hercegnői birodalom, teret adva a színes játékoknak. Az előszoba egy nagy fakeretes átjáróval, Teslával csatlakozik a nappali-étkező-konyha hármasához.
A nappali és az étkező kettőse rögtön megadja az alaphangot a fekete-fehér kontraszttal: a barokkos tapétára erősít rá a fekete kanapé, fehér szekrény, egy csöppnyi pirossal bolondítva. Az étkezőben rögtön szemet szúr két dolog: a korfüggetlen dizájn etetőszék, valamint a tálalószekrény. Utóbbi valaha a műszaki egyetem építőanyag tanszékének egy már elhasznált vitrines tárolója volt, az ott eltöltött munka során szerezték meg. Felújították, és tökéletes helyet találtak neki. Ezen felül is sok más, újragondolt, újragombolt bútor van a lakásban, mint például a nappali lámpája.
A fürdő minimális helyét maximálisan igyekeztek kihasználni, és feltölteni tárolóval. Kád hiányában a gyerekek dézsában fürdenek, amely a száradás után a ruháskosár szerepét is betölti. Megmondtam már az elején, hogy itt minden életszerű, és tényleg az!
A szülői háló azonban más: itt nem a retró, hanem a relax a fő vonal. Mivel a pár hölgy tagja rajongásig szereti Japánt, így letisztult, kifinomult teret alkottak a pihenés számára. Már-már szentélyként fogható fel, annyira kontrasztos a retró vonaltól, de hát egy hálószobának ez is lenne a célja: a nap végén elvonulhassunk a nagyváros zajai elől. A kisebbik leányzó még a szülőkkel alszik, de nem lesz ez mindig így.
Ezért is a suszter cipője…
Hozzászólások