A lendületesen fejlődő, nyolcvanötezer lakosú Szombathely múltja és jelene egyaránt gazdag. Elődjét Claudius római császár alapította i. sz. 43-ban Colonia Claudia Savaria néven, A Borostyánkő-út mentén. Itt született a középkor egyik legnépszerűbb szentje, Szent Márton, a későbbi tours-i püspök, akit patrónusként tisztel Franciaország is. Nevezik a parkok városának, korábban a Nyugat királynőjének is. A fejlődés ellenére Szombathely élhető város maradt, nem bomlottak szét a régi közösségek, az emberek ismerős arcokkal találkozhatnak az utcákon. A XIX. század végén létesített számos park Ma is üde színfoltja a városnak, köszönhetően a bőséges csapadéknak is. A patinás megyeszékhely változó arcáról beszélgettünk dr. Szabó Gábor polgármesterrel, szociológussal, Sákovics Csaba városfejlesztési tanácsnokkal, és Kutnyánszky László főépítésszel, különösképpen arról, hogy mennyire érzik otthon magukat, mennyire érzik sajátjuknak a várost Szombathely polgárai
– A rendszerváltás után 12 évvel lassan már kezdjük elfelejteni a vasfüggöny fogalmát, hangulatát, mely rávetítette árnyékát erre a határvidékre, így Szombathelyre is – kezdte mondandóját a polgármester. – Itt nem volt óriási ipartelepítés, amit a rendszerváltás utáni időkre sok helyütt jellemző nagy arányú munkanélküliség követett volna, nem épültek hatalmas lakótelepek sem. Bár itt is volt rá kísérlet, nem – sikerült – felszámolni a történelmi Szombathelyt, a barokk városközpontot, amelynek kiépítése a második városalapítóként tisztelt Szily János püspök nevéhez fűződik. Az első városalapító tehát Claudius császár volt; a harmadik pedig, a modern Szombathely megteremtője, Éhen Gyula polgármester, aki 1895?1902 között mindössze hat évet tevékenykedett a városban. Ekkor csatornázták, közművesítették, villamosították a várost, az utcák szilárd burkolatot kaptak, a századelő Nagy-Magyarországán – Budapest és Pozsony után – itt indult el a villamos, csilingelése hozzátartozott a város hangulatához. A lakosság legnagyobb sajnálatára az 1970-es években megszüntették.
– A város egyik gyöngyszeme a nagy hírű Vadász vendéglő melletti Kámoni Arborétum.
– A terület a XIX. században került a Saághy család tulajdonába. Az első díszfák telepítését Saághy Mihály kezdte meg, de a tulajdonképpeni arborétumok kialakítása fiának, Istvánnak köszönhető. Az ő nevét dicséri az a különlegesség is, hogy Szombathelyen az egyes utcákat különleges fasorok díszítik. Például a Rákóczi Ferenc utcában májusfa, a Paragvári úti feketefenyősor, a Savaria úton amerikai ostorfa, a Kisfaludy Sándor utcában gömbjuhar, melyek Magyarországon is ritka és értékes fafajtáknak számítanak. Mindezek a város gazdag történeti és vonzó művészeti emlékeivel együtt kellemes környezetet biztosítanak a város lakóinak.
– Nyilvánvalóan szeretnék megőrizni a város családias jellegét, de a dinamikus fejlődés mellett ez nem lehet egyszerű. Szombathelyre is jellemző, hogy az iparosodással együtt kimenekülnek az emberek a környező kisebb településekre –
– Szombathely valóban békés, zöld város, jellemzően családi házas övezettel, annak ellenére, hogy az utóbbi tíz esztendőben a város adja Vas megye ipari termelésének hatvan százalékát. Ezzel Győr és Székesfehérvár után a harmadik legdinamikusabban fejlődő város – tájékoztat Sákovics Csaba városfejlesztési tanácsnok.
– Szombathely szerves egységben él a környező településekkel – veszi vissza a szót a polgármester – , ide járnak be dolgozni, szórakozni, használják az országos hírű kórházat, a remek bolthálózatot, ténylegesen tehát körülbelül 120 ezer ember élete fonódik össze a városban. Az utóbbi években egyébként nálunk is jellemző, hogy megfordult a népvándorlás: egyre többen költöznek ki Szombathelyről Sébe, Toronyba, Gyöngyösfaluba vagy Táplánszentkeresztre. Ezért is annyira fontos a jó együttműködés az önkormányzatok között, hogy összefogással, egymást segítve oldjuk meg a közlekedés, az úthálózat, a közellátás, a kultúra fejlesztésének problémáit.
– Az ország nyugati felén különösen élénk a civil szerveződések működése.
– Nem csupán a hivatalos szervek között erősödik a kapcsolat, hanem talán még nagyobb mértékben a civil szervezetek között. Az utóbbi években erősödött a felismerés, hogy felülemelkedjenek az esetleg elválasztó részérdekek ellentétein, és azt hangsúlyozzuk, ami összeköt bennünket. Az egyes városrészeknek – amelyek korábban még kis falvak voltak – erősödik saját identitásuk; újra felfedezve saját értékeiket. Most éppen – Szombathely déli kapujában – címmel könyvet adtak ki a gyöngyöshermániak, vagy említhetném – Zanat község története?-t, amely szintén peremközsége a városnak, de önálló életet él. A civil társadalom újraéledt és keresi saját identitását a herényi és a kámoni városrészekben is, ahol erős polgári egyesületek jöttek létre, őrizve a régi hagyományokat, kiállításokon mutatják be tradícióikat, sportegyesületeket hívnak életre, és mi finanszírozzuk törekvéseiket. Legújabban a SÉI NAPOK keretében a szombathelyi szimfonikusok muzsikálnak Sében, hisz tagjaik közül többen ott is laknak kint.
– A megyeszékhely egyike vásárvárosainknak. Ez a hagyomány is reneszánszát éli?
– A város neve is arra utal, hogy valamikor nem vasárnap tartották a vásárnapokat, hanem szombatonként. Mára ismét vásárvárossá váltunk: márciusban az Agra Savaria mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakvásár nyitja meg sort, ezt követi áprilisban a Nemzetközi Tavaszi Vásár, a Nemzetközi Köztisztasági Szakmai Fórum és Kiállítás, valamint a Szent György-napi Kézműves Vásár. Májusban pedig a múzeumfaluban a Pünkösdi királyválasztás és a májusfa állítása szokás. Októberben az Õszi Nemzetközi vásár, novemberben a Márton-napi kézműves kirakodóvásár ad lehetőséget a vásározóknak bemutatkozásra, az üzleti partnereknek üzletkötésre, illetve vásárlásra.
– Szombathely nevéről majd mindenkinek a Savaria Nemzetközi Táncverseny jut eszébe.
– Valóban, városunk nevének jó csengése van világszerte a társastánc szerelmeseinek körében. Első ízben 1966-ban rendezték meg itt a Savaria Nemzetközi Táncversenyt, azóta a – Társastánc Mekkájában – évről-évre összegyűlnek a világ legjobb táncosai. Õsszel is akad program bőven: 1995 novemberében rendezték meg az első Szent Márton napot, a város ünnepét, amely azóta egyhetes eseménnyé bővült.
– Végezetül tekintsünk a most folyó építkezésekre és a jövő terveire!
– Városunkban megélénkült a lakóházépítés – veszi át a szót Kutnyánszky László főépítész – , több száz már elkészült, és jelentős a bérlakás-építkezés is. Az oladi lakótelep már emberszabású, megvalósítva a legújabb módszereket. A város legszebb barokk és klasszicista épületeinek együttese a Berzsenyi tér, ahol a lebombázott egykori városháza helyén az elmúlt rendszerben épült pártház is olyan külsőt kapott – tervezője Makovecz-tanítvány – , hogy beilleszkedik ebbe a miliőbe. Sikerült visszahelyezni eredeti helyére a remekbe szabott, felújított Szentháromság-szobrot is, és az egykori gyermekkórház is új funkciót kapott.
– Majdnem minden város megpályázott valamilyen projektet a Széchenyi-tervben.
A közbevetésre a polgármestertől kapjuk a választ.
– Mi is így tettünk, többek között ennek az egyik remeke a Tófürdő és környéke, mely mostanra készült el, új sportcsarnok épül, a Ferenc József korabeli, 1902-ben épült MÁV állomás a helyi vasutas társadalom szívét is melengeti, ha új köntöst kap. Terveink szerint a közeljövőben a Fő tér az ország legszebb főterévé válik, kialakítunk egy központi játékparkot, továbbfejlesztjük a Múzeumfalut, valamint a népszerű Csónakázó tó és környékét is megszépítjük. Bérlakásokat építünk, illetve inkubátorházat a helyi kis- és középvállalkozóknak a Széchenyi-program keretében.
Hozzászólások