A gyógyításban, környezetvédelemben és a kertben is a természetes módok, anyagok, körülmények hódítanak egyre nagyobb teret. Ez mindenképpen üdvös és örvendetes folyamat, amit minden eszközzel támogatni kell. Mi most lapunk lehetőségein belül bíztatnánk olvasóinkat arra, hogy a növények komposztálására fordított plusz energia milyen komoly előnyöket hoz, mindebben Horváth Márta kertészmérnök volt segítségünk szaktudásával.
Amit a komposztálásról tudni kell
Sokan hatalmas pazarlással kezelik kertjüket, összesöprik és kidobják az értékes avar és egyéb hulladékok egy részét, feleslegesen. Különösen aktuális ez ilyenkor ősszel, amikor mindenki, aki utcán jár, innen-onnan érezheti az őszi avarégetés jellegzetes szagát. Sokan ágálnak ellene, mégis gyakori jelenség ez!
Mindamellett, hogy az égetés környezetszennyező folyamat, olyan értékes komposztalapanyagot próbálnak ilyenkor eltüntetni, amely fontos adaléka lehet a – nemes rothasztásnak?.
Hasonló komposztanyag, sőt alapanyag a rendszeresen lenyírt fűhulladék, amit gyakran látni teletömött kukákban. A tarackos gyomot, érett magú növényt, diófa levelét nem szabad a komposztba tenni, az ágnyesedék azonban félcentis darabokra vágva alkalmas. Használhatóak még az elpusztuló egynyári növények, melyeket nem helyes komposztálás nélkül egyszerűen visszaásni a földbe, mert más fontos tápanyagot a talajból vonna el, hiánytüneteket okozva a növényekben. Ezzel szemben a komposztálódás folyamán a növényi maradványokon az Azotobakter nevű baktériumfajok szaporodnak el. A jó komposzt a talajból sosem von el nitrogént, sőt jelentősen növeli annak mértékét.
Minden kertben komposztot kell termelni, mert ezáltal jelentős mennyiségű komposztanyag kerül vissza a földbe. A komposzt életteret biztosít a talajmikrobák millióinak, lazítja a földet, javítja a vízháztartást és elősegíti a begyökeresedést. Vízáteresztő talajoknál (pl. homok) a különben leszivárgó csapadékot és a benne oldott tápanyagokat megköti, tárolja.
A megágyazás technikája
A komposztáló boxot mindenképpen sík területre telepítsük, mégpedig úgy, hogy a csapadékvíz ne tudjon megállni körülötte.
A megnyugtató eredményhez szükség van: levegőre, nitrogénre, mészre, nedvességre, meleg- és baktériumflórára.
Mit is szabad és mit nem?
A szabály nagyon egyszerű, semmit ne hagyjunk kárba veszni, ami komposztálható. Eredetileg majdnem minden szerves anyag felhasználható, kivéve azokat, amelyek az egészségre ártalmasak lehetnek, beteg növényi részek, főzés maradéka.
Arra is ügyelni kell, hogy oxigénhiányos se legyen a rétegzett nemes hulladék, ezért folyamatosan lazítgatni kell, de az is megoldás lehet, ha karókat ütünk le benne több helyen és így szellőztetjük.
A rétegzés sorrendje lehet: fű, lomb, szalma, szerves anyag. Úgy kell a kertben a helyét megválasztani, hogy ne legyen útban, és lehetőleg árnyékba kerüljön a komposztáló box.
Egyes könyvek arról írnak, hogy a komposztanyag már a harmadik, negyedik hónaptól használható, de Horváth Márta mérnök szerint legalább két év az, amikor felismerhetetlen, finom anyaggá áll össze a sok adalék. Saját kertészetükben évek óta rutinosan komposztálnak, gilisztákkal elegyítve a komposztálás technikáját.
A komposztanyagnak üzemanyagként szüksége van nitrogénre, s ehhez nitrogénben gazdag trágyát ideális használni. Erre a célra trágyát érdemes szerezni. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a kereskedelemben kapható komposztadalékot kell vásárolni. Ezekből az anyagokból csak kis mennyiséget használjunk, mindenesetre kevesebbet, mint amennyit a gyártók ajánlanak. Elegendő, ha 30 cm-es rétegenként vékonyan beszórjuk.
A mész szerepe
A mész adagolásával a komposzt savanyú kémhatása szabályozható, – édes – lesz. Akinek eredendően meszes típusú talaja van, inkább ne meszezze a komposztot. Ha nem, ajánlatos a prizma minden harminc centiméterére egy, az aktivátoroknál vastagabb mészréteget szórni.
1. A fából készült komposztáló az egyik legízlésesebb megoldás. Mi magunk is összeüthetünk maradék fából hasonlót, van, akinek ez nem jelent gondot. Ha nem akarunk erre időt szánni, készen is kaphatóak a – kertek speciális osztályain – ilyen tárolók. A helyszínen összeszerelhető elemes szerkezet lazán felépített deszkából áll, hogy a szellőzés megoldható legyen. A homlokdeszkák kiemelhetőek, ezzel megkönnyítve a komposzt kivételét.
2. A műanyagból készült tárolók
A légcserét a földön fekvő feneketlen alj biztosítja, a teteje pedig szárazon és melegen tartja az anyagot. Kiskertekben nagyon megfelel. Kifogás csak a természetidegen anyag miatt lehet, a kertben szebb a fa, mint egy műanyag vödör, láda, doboz.
3. Téglából épített komposztáló
Olyankor alkalmazzuk, ha a komposztot nem akarjuk átrakni. A téglákat váltakozva falazzuk, hogy a levegőt áteresszék. A homlokfal deszkákból legyen, hasonlóan a teljes faszerkezetű komposztálóhoz, hogy hozzáférjünk a porladó anyaghoz. Kivehető-betehető módon sínszerűen megoldható a deszkák becsúsztatása.
4. Saját készítésű tárolók
Cölöpökből és kerítésdrótból készített komposzttároló, mely nem helyezhető át.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások