A tavasz első, melengető napjaiban már zöldül a kert, a fák, a virágok készen állnak a kikeletre. Ha az ember nem tudná, hogy ez egy nagyköveti rezidencia, akkor is felfigyelne az épületre, mert az utca elegáns épületei közül is a legszebb. Most senki nincs a kertben. Nyáron, a Francia Nemzeti Ünnep napján az utcán is hosszú a meghívottak sora, akik szeretnének bejutni, együtt ünnepelni, francia vörösbort és sajtot kóstolni. A Francia Köztársaság nagykövetének, Roland Galharague excellenciás úr vendégei voltunk.
Elegáns, kétemeletes épület, a kapunál a szélben csapkodó zászlók: az egyik francia, a másik az Európai Unió zászlaja. Amint a kovácsoltvas ajtó felé tartok, várom, hogy hivatalos személy lépjen elém, és átnézze a táskámat. Ehelyett két kertész nyit kaput, akik a parkolóban szorgoskodnak. A neobarokk stílusú épület csak kőhajításnyira fekszik Buda egyik legforgalmasabb terétől, és jókora kert veszi körül, amely önmagában is elég lenne parknak.
Miután a nagykövet reggelire hívott, megpróbálok felidézni magamban néhány francia szót, egy-két ismert francia étel nevét. Csak a francia bagettig jutok, mire a pazar étkezőszoba ajtaja kinyílik előttem, és a nagykövet a gazdagon megterített asztalhoz vezet. Szerencsére nem kell az ízletes ételek nevein gondolkodnom, mert Roland Galharague az anyanyelvén kívül még négy nyelven, köztük magyarul is kitűnően beszél. Nem nehéz az asztalról a rezidencia épületére terelni a beszélgetést, mert a gyönyörű villa körüli változások mostanság nagyon is aktuálisak a nagykövetség életében.
„Most fejeztük be a rezidencia teljes felújítását. A kilencvenéves villaépületet a magyar építész, építész-történész, egyetemi előadó Hültl Dezső tervezte, neobarokk stílusban. Az építészt 1913-ban a budapesti Műszaki Egyetem professzorának nevezték ki, ahol a reneszánsz és a barokk építészet történetét tanította, de a neobarokk stílusú lakóépületeit ügyesen és ízlésesen adaptálta a modern elvárásoknak megfelelően. A villa 1950-ben került Franciaország tulajdonába, és 1957 után egészen az elmúlt évig váratott magára a komplex felújítás.Az elmúlt évben kívül-belül teljesen felújítottuk, és részben át is építettük a villát, a múlt héten fejeztük be. A fő cél az volt, hogy az épület belsejét is világosabbá, tágasabbá tegyük. Franciaországban létezik egy alapítvány, amely kortárs művészeti tárgyakat vásárol fel, és azokat párizsi raktárukban tárolják. A nagykövetségek vezetői elmehetnek ide, és kiválaszthatják azokat a műtárgyakat, amelyekkel a nagykövetségeket, rezidenciákat berendezhetik. Egy követ ezek közül bármelyiket vagy az összeset bármikor lecserélheti.”
Érdekes, hogy milyen tanulmányok készítik fel az embert nagyköveti feladatokra. Mesélne erről és az első kiküldetéséről?
Nyelvekből, történelemből és társadalomtudományból összepárosított, bonyolult szakra jártam. Az volt a szerencse, hogy a kurzus végéig nem kellett eldönteni, hogy melyik irányba akar menni az ember. Az egyetem után egy bankban, majd az egyetemen dolgoztam, mielőtt beléptem volna a külügyminisztériumba.
Az első külföldi kiküldetésem Clinton elnök második elnöki ciklusa alatt volt, amikor három évig Washingtonban dolgoztam. Mielőtt második kiküldetésemre, Londonba utaztam volna, Párizsban, a külügyminisztériumban munkálkodtam. Londonban az iraki háború éveiben teljesítettem szolgálatot, majd Dél-Afrikába kerültem. 2012-ben pedig ismét Párizs következett, ahonnan gyakran jártam Grúziába.
Családja Önnel van a kiküldetései alatt?
Jelenleg nincsenek velem. Feleségemnek és két nagyobb gyermekünknek Párizsban van állásuk, és ott tanul még a kisebbik fiam is. De amikor csak lehet, meglátogatnak. A legkisebb, huszonegy éves fiam szerint a magyar lányok csinosak, a sör olcsó, nagyon szeret Magyarországon lenni.
Milyenek a magyar–francia gazdasági kapcsolatok?
A 10 milliárd eurós francia (részvény)beruházás jelentősnek mondható. Mintegy 350 francia vállalat működik Magyarországon, amelynek az egyenlege hat milliárd euró, valamennyire a magyar félnek kedvezőbb egyenleggel. Amikor 2012-ben Magyarországra érkeztem, még egy másik országot találtam, más világ volt itt. Az ország a reflektorok össztüzében állt: az Európai Unióval élő ügyek, tárgyalások, viták folytak. Ez ma már másképpen fest, a helyzet normalizálódott.
Miután a nagykövet nagyon elfoglalt, felkortyoljuk kávénkat, és elbúcsúzom. Időközben a kertészek szépen összerendezték a parkolót, a kovácsoltvas kapu becsukódik mögöttem. Egy békés, csodás rezidencia emlékét viszem magammal.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások