Új ház tervezésekor már az alapkoncepció kidolgozásakor nagymértékben eldől az épület fűtésienergia-fogyasztása, másképpen fogalmazva az: télen mennyi fűtőanyagot kell eltüzelnünk a kellemes meleg érdekében. Csak azután érdemes belefogni az egyes részletek átgondolásába, miután meggyőződtünk arról, hogy a ház – koncepciójánál – fogva alkalmas arra, hogy energiatakarékosan üzemeltessük. Egy túlszabdalt, rengeteg kiugróval, tornyocskákkal, erkélyekkel díszített épület energiatakarékosság szempontjából biztosan gyengébb lesz, mint tömör, kompakt formájú társa.
Kompakt tömegformálás
A külső formájában cikkcakkos, zegzugos kialakítású épületnél minden egyes sarok vagy törésvonal a hőszigetelés szempontjából komoly gondot okoz. Ha ezek nincsenek, nem is jelenthetnek gondot. A másik fontos szempont, ami az egyszerűbb, tömörebb kialakítás mellett szól, hogy ugyanazt a belső teret sokkal kisebb mennyiségű falszakasszal lehet körbevenni, vagyis kisebb lesz az a felület, aminél gondot kell fordítanom a hőszigetelésre.
Természetesen nem a geometriai optimumra, a gömbre kell törekedni, hiszen az lakhatatlan lenne. A magyarországi éghajlati viszonyok mellett az olyan téglalap jelenti az ideális alaprajzi kialakítást, ahol a téglalap hosszabb oldala max. másfélszerese a rövidebb oldalnak, és a hosszabb oldal déli irányba, illetve leheletnyit DNY-i irányba néz.
Elrettentő példaként szolgál az 1. képen látható kacsalábon forgó ház, ami magát az alaprajzi kialakítást tekintve a négyzet alaprajzával még a – kompakt – kategóriába esne, de a – kacsaláb – elv miatt sikerült elérni, hogy az épületet nem csak oldalról, de alulról is óriási lehűlő felületnek teszik ki. Ha az épület a földön helyezkedne el, a talaj irányába csak a külső oldaltól számított kb. 2 méteres sávban kellene hőszigetelni.
Milyen a jó tégla?
Új építésű lakóháznál az alapkoncepció jóváhagyása után döntő a falszerkezet (tégla) kiválasztása. A legegyszerűbb (hagyományos) építési mód az egyrétegű falszerkezet, ami annyit jelent, hogy a tartó- és hőszigetelő szerepet egyaránt ugyanaz a fal biztosítja (nincs külön hőszigetelés a téglára erősítve). Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt ritka, hogy tömör, kisméretű téglából építettek lakóházat. A szokásos vastagsági méretek itt a tartószerkezeti követelményeket kielégítették, de e falak hőszigetelő képessége mai szemmel nézve már elégtelen.
A hőszigetelés tekintetében a téglákat fejlesztették: eleinte csekély számú lyuk került a kisméretű téglába, majd folytonosan növelték a tégla méretét. A fal hővezetési ellenállása javult, hiszen a hőáram útját légrések szakították meg (2. kép).
Újabb fejlesztési eredményt hozott, amikor odafigyeltek arra is, hogy a téglában a lyukak egymással – kötésben – helyezkedjenek el, így csak kacifántos úton távozhat a hő.
Fontos megjegyezni, hogy magánál a téglánál már igen jó hővezetési ellenállást sikerült elérni, csakhogy amikor a tégla falazóhabarcsba kerül, és a fal felépül, a falazóhabarcs gyenge hőszigetelési képessége miatt a fal hővezetési ellenállása gyengébb, mint a tégla hővezetési ellenállása (vagy hőszigetelő képessége). A hő úgyis mindig a számára legrövidebb utat választja, így most nem a téglán, hanem a habarcson keresztül távozik (3. kép).
A fejlődés további útját jelentette, amikor az állóhézagokat nem teljes egészében töltötték ki habarccsal, hanem ún. habarcsdugót alkalmaztak. A legmodernebb, hőtechnikai szempontból legmegfelelőbb tégláknak már maga az anyaga is apró méretű levegőrészeket tartalmaz, és oldalfaluk olyan hornyos kialakítású, hogy az állékonyság szempontjából függőleges habarcsrétegre egyáltalán nincs szükség. Ezeknek a falaknak a hőszigetelő képessége még mindig rosszabb, mint a falazóblokkoké, de már nem jelentős mértékben.
Ha már áll a házunk
Akkor sem érdemes elkeseredni, ha már felépült a házunk, és rájövünk, hogy nem éppen a legmodernebb falazóblokkból épült. Ekkor is óriási mértékben javítható a fal hőszigetelő képessége, utólagos hőszigeteléssel (4. kép). Ennél az eljárásnál a meglévő falra, vagy akár a vakolatra ragasztóval hőszigetelő táblákat kell rögzíteni (5. kép), amennyiben szükséges, műanyag tiplikkel is meg lehet erősíteni e táblákat. A hőszigetelésre műanyag hálót erősítenek, ami majd a vékony külső vakolatot tartja.
Az utólagos hőszigetelés több nagy előnnyel kecsegtet: nem csupán a fal hőszigetelő képességét növeli, de egyúttal az egyes csatlakozási pontok (például lábazat, betonáthidaló, nyílászárók illesztése) utólagos hőszigetelését is megoldja (6. kép). Mindezek mellett nyáron megvédi az épületet a túlmelegedés ellen. Hátrányként kell megemlítenünk, hogy műemléki védettség alatt álló házaknál, illetve erőteljesen tagolt épületeknél ez a megoldás nehezen alkalmazható.
Ha az utólagos hőszigetelés mellett döntünk, érdemes átgondolni, hogy milyen vastag hőszigetelést alkalmazzunk: ha a hőszigetelés vastagságát növeljük, egy bizonyos tartományon belül jelentősen javul a fal hőszigetelő képessége. Magának a munkának az árában viszont a hőszigetelés csak egy tétel az állványozási költségek, a ragasztó, a munkadíj, a vakolás stb. költségei mellett, és nem is a legnagyobb tétel! Utólagos hőszigetelés esetén (falazattól is függően) kb. 10?16 cm-es szigetelés ajánlott. Ebben az esetben egy régi 1,3 W/(m2K) k-értékű fal hővezetési tényezője 0,31-0,21 W/(m2K) értékre csökkenthető, ami jelentősen megmutatkozik a fűtésszámlában is.
A hőszigetelés témakörében következő számainkban külön is foglalkozunk majd a növényzettel befuttatott falakkal, amelyek olcsóságuk és kedves megjelenésük mellett meglepően hasznosak is, kitérünk több kényes kérdésre, mint például a tetőtér hőszigetelésére. Ez utóbbinál ugyanis nem csupán a téli fűtésienergia-megtakarítás a motiváló erő, hanem a nyári túlmelegedés elkerülése is.
Hozzászólások