A polgári perben elbírálandó jogvita szükségképpen tényeken alapul, a per lényegét a tények, események jog alá rendelése és megfeleltetése képezi. A jogi érvelés mellett tehát az azt alátámasztó bizonyítás magától értetődő jelentőségű. A bizonyítást élésen el kell különíteni a fél előadásától, amely valójában a perben képviselt álláspont, szemben a bizonyítékkal, amely az álláspontra és tényekre vonatkozó információ hordozója.
A bizonyítás alapkérdései és a bizonyítási szabadság
Polgári perjogunk elsődleges alapelve a bizonyítási szabadság, amely alapján a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg, így döntve el a jogvitát. A bizonyítás alapvetően a tárgyaláson zajlik, ugyanakkor a felek kötelezettsége a peranyag szolgáltatása, azaz a perben jelentős tények állítása és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása. A kötelezettség nyilvánvalóan a polgári per természetéből fakad, hiszen a peres felek érdeke az álláspontjukat alátámasztó bizonyítékok szolgáltatása. Mindezeknek megfelelően a bizonyítási feladatokat a peres felek között az ún. bizonyítási érdek osztja meg, amelynek alapja az állítási érdek. Az állítási érdekeltség lényegében véve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a bíróság melyik féltől várhatja el a döntését megalapozó tényekre vonatkozó állításokat. A bizonyítási érdekeltség elsősorban az érvényesíteni kívánt, illetve a védekezés során felhívott jog alapján határozható meg.
A bizonyítási teher és a bizonyítási szükséghelyzet
A bizonyítási érdekből fakad a bizonyítási teher, azaz annak a következményeinek viselése, hogy a bizonyítás elmaradása vagy sikertelensége mely felet terheli, sújtja. A bizonyítási teher ennek megfelelően a bizonyítatlanul maradt tényállítás valós tényként való megállapításának elmaradásában áll, hiszen ennek hiányában nem nyílhat meg az érdekelt fél jogvédelmi igénye, vagy jogérvényesítése a perben sikertelen lesz. Közmondásosan a bizonyítási terhet akként fogalmazzuk meg, hogy aki állít, az bizonyít. A bizonyítási teher általános – azaz szűk körben, például a fogyasztóvédelem egyes területein kivételt ismerő – szabálya szerint a bizonyításban érdekelt fél viseli a bizonyítatlanság következményeit. A bizonyítási teher meg is fordulhat, erre általában akkor került sor, ha a bizonyító fél számára a bizonyítás rendkívüli nehézségét vagy lehetetlenségét olyan körülmény okozza, amely a perbeli ellenfelének felróható, vagy az ő érdekkörébe esik. Ilyen körülmény lehet többek között az indokolatlanul késedelmes igényérvényesítés, elvégre a jelentős időmúlás következtében elnehezülhetnek a fél bizonyítási lehetőségei. Ennek megfelelően a periratokban a lehetséges bizonyítékokat fel kell tüntetni, szükség szerint pedig csatolni is kell.
A bizonyítási tehertől meg kell különböztetni a bizonyítási szükséghelyzetet. A bizonyítási szükséghelyzet olyan esetekben nyújt segítséget a perben álló „gyengébb fél” javára, amikor az információk kirívóan aszimmetrikusak, amely esetekben a konkrét tényeknek az állítása és bizonyítása terhét az ellenfélre telepítik a szabályok.
A bizonyítási szükséghelyzetnek több esetköre van. Ilyen helyzet áll elő, amikor a bizonyító fél érdekében álló bizonyításhoz nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, illetve amikor a tényállítás bizonyítása a bizonyító fél számára nem lehetséges, de az ellenérdekelt féltől elvárható lenne az annak valós voltát kizáró tények bizonyításáta. Szintén ilyennek tekinthető, amikor a tényállítás bizonyítása a bizonyító fél számára nem lehetséges, de az ellenérdekelt féltől elvárható lenne az annak valós voltát kizáró tények bizonyítása, továbbá amikor a bizonyítás sikerességét az ellenérdekelt fél – legalább valószínűsítetten – meghiúsította. Végezetül ilyen, ha a jogsértő bizonyítási eszköz nem használható fel, és a perben jelentős tényt a bizonyító fél más módon bizonyítani nem képes, a bíróság a bizonyítási szükséghelyzet szabályait alkalmazhatja. Ez utóbbi esetben a jogilag tiltott bizonyítási eszköz felhasználására nem kerülhet ugyan sor, de a bíróság az eset összes körülményének mérlegelésével megfordíthatja a bizonyítási terhet. A bizonyítási szükséghelyzet fennállásnak megállapíthatóságához nem elég az arra való egyszerű hivatkozás, annak valószínűsítése, illetve részbeni igazolása szükséges.
Bizonyítást nem igénylő helyzetek, tények
A bizonyítás természetesen nem öncélú, így pergazdaságossági szempontokra is figyelemmel nem szükséges minden esetben mindenre kiterjedően lefolytatni. Ennek megfelelően perbeli beismerés esetén külön bizonyításra nincs szükség, ahogyan szükségtelen a bizonyítást lefolytatni, ha az ellenérdekű felek egyező tényelőadást tesznek. Mindazonáltal előfordulhat olyan helyzet, hogy a peres feleknek azonos érdeke fűződik bizonyos tények felderítetlenségéhez, elferdítéséhez vagy elhallgatásához. Ezekben az esetekben így a köztudomással vagy a bíró hivatalos tudomásával ellenkező beismerés nem lehet hatályos.
Nincs szükség külön bizonyításra köztudomású tények esetében, amelynek a fogalmát a törvény nem határozza meg, azaz a perben köztudomásúnak az a tény minősül, amit a bíróság annak tekint. A köztudomású tényekre vonatkozó ismeret forrása közömbös, és az sem feltétel, hogy az eleve a bírónál rendelkezésre álljon, elképzelhető, hogy a per folyamatában szerzi meg. Mindazonáltal e körben jelentősséggel bír az, hogy a különleges szakismeretek a köztudomás körébe tartozó ismeretekkel nem keverendők össze, azaz ilyen esetekben szakértői bizonyításra lehet szükség. A köztudomású tényeket tehát nem kell bizonyítani, és még az sem szükséges, hogy a fél a köztudomású tényt állítsa, a bíróság azokat hivatalból veszi figyelembe. A köztudomású tények tekintetében a bíró személyes ismereteinek, tapasztalatainak van elsődleges szerepe, így csak akkor nem igényelnek bizonyítást, ha maga a bíróság ezt kinyilvánítja, ellenkező esetben az általános szabályok szerint kell eljárni. Ilyen bírói, azaz szubjektív alapokon nyugvó kinyilatkoztatás esetében tehát biztosított a feleknek a bíróság által kinyilvánított köztudomással szembeni ellenbizonyítás lehetősége. Hasonlóképpen kell eljárni azokban az esetekben is, amikor a bíróság hivatali működése során szerzett tudomást tényekről. Nem minősül hivatalos tudomásnak az a releváns ténybeli ismeret, amit a bíróság a felek indítványára beszerzett, más eljárásban felvett bizonyítás eredményét tartalmazó és a periratokhoz csatolt hivatalos iratokból merített.
Fő szabály szerint nincs szükség külön bizonyításra az úgynevezett törvényi vélelmek és az ideiglenes igazságok esetében, amelyeket külön jogszabályokban találhatunk. A teljesség igénye nélkül ilyen például a fogantatás, az apaság, a házastárs szerződéses hozzájárulása, kiskorú, illetve a tanulmányait folytató nagykorú rászorultsága, a hibás teljesítés vélelmei. Ezeket a bíróság az érvényesített jogra vonatkozókként a felek külön hivatkozása nélkül is alkalmazni köteles, igaz, a bírót az ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség terheli, mivel a törvényes vélelmekkel szemben adott esetben bizonyítani lehet, hogy a valóság ellentétes a vélelemmel.
A bizonyítás elrendelése, módja és eszközei
A bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a fentiek szerint a peranyag-szolgáltatás egyik eleme, így az a feleket terheli. E kötelezettségnek a felek a beadványaikban vagy a tárgyaláson tehetnek eleget, mint bizonyításindítványozás. A bizonyításindítvány előterjesztésének idejére vonatkozó rendelkezések a törvény különböző helyein találhatók. A bíróság köteles elősegíteni a bizonyítási indítvány megfelelő előterjesztését, így az anyagi pervezetés körében a bíróságnak közre kell hatnia abban, hogy a fél a bizonyítási indítványra is kiterjedő perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja, esetleges hibáit kijavítsa, valamint a jogi képviselő nélkül eljáró felet a bíróság szükség esetén a bizonyításra szoruló tények vonatkozásában is ellátja tájékoztatással.
A fél nem köteles megindokolni az általa indítványozott bizonyítás alkalmasságát, de ahhoz, hogy indítványát a bíróság teljesítse, a bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie a bizonyításra. E körben fontos hangsúlyozni, hogy ha valószínű, hogy a bizonyítással felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a bíróság a költségek felmerülése előtt elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére szükséges összeget helyezze letétbe. Bizonyítást a fenti kivételek mellett is csak akkor kell elrendelni, ha a felek nyilatkozatainak összevetése után maradnak olyan anyagi vagy eljárásjogi jelentőséggel bíró tényállítások, amelyek valós volta a bíróság számára kétséges, de bizonyíthatónak tűnik. Az esetek döntő többségében az ellenfél cáfolata, ellenkező tényállítása tesz egy tényállítást kétségessé, így bizonyítandóvá, de természetesen kétségek támadhatnak akár a bíróságban is. Ez utóbbi esetben a nem vitatott vagy egyébként bizonyítást nem igénylő tényállítás bizonyítása is elrendelhető.
A bizonyítást a bíróság fő szabály szerint kérelemre rendeli el, azaz olyan bizonyítást, amelyet a felek egyike sem indítványozott, a bíróság hivatalból csak a törvény külön felhatalmazása alapján rendelhet el. A bíróság sem a fél által előterjesztett indítványhoz, sem a bizonyítás felvétele tárgyában hozott határozatához nincs kötve, azaz önállóan határoz abban a kérdésben, hogy mely tények bizonyítását tekinti szükségesnek, azok bizonyítására milyen bizonyítási eszközt talál alkalmasnak, az alkalmas bizonyítási eszközök közül mennyinek és melyeknek a beszerzését tartja elegendőnek, azzal, hogy az ügytípus természetesen befolyásolhatja mindezeket. Általánosságban a bizonyítás történhet tanúbizonyítás, szakértői bizonyítás, okirati bizonyítás és szemle útján, de ha az célszerűnek mutatkozik, a bíróság bármilyen olyan egyéb bizonyítást is foganatosíthat, amely a perben jelentős tények megállapítására alkalmas, kivéve a közrendbe ütközés esetét.
Mindezeket összegezve a bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie arra, hogy igénybevételével a bíróság a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékhoz juthasson, amelynek eszközei különösen a tanú, a szakértő, az okirat, a képfelvétel, a hangfelvétel, a kép- és hangfelvétel, valamint egyéb tárgyi bizonyítási eszközök.
Hozzászólások