Néhány éve láttam egy filmet, amelyben a főszereplő házaspár jutalmul egy hibernált lakópark háztulajdonosa lett. A feleség sok, egymással ellentétes információt hallott új lakóhelyükről. Hiába volt tökéletes beosztású, komforttal, kerttel megáldott a családi fészek, rossz előérzete később beigazolódott. Egy kísérlet részeivé vátak. Kiderült, hogy a terület minden lakását kamerákkal figyelik, minden lakás, kert egyforma. A falak, ajtók, ablakok fehérek, ugyanolyanok a bútorok, a házirend a mindennapi élet apró részleteit is szabályozza. Semmilyen változtatás nem megengedett. A látszati, minőségi változás okozta kezdeti örömöt rövid időn belül depressziós és klausztrofobikus érzések váltották fel, melyek az őrületig fokozódtak. Az egyik lakó körülményesen beszerzett tiltott festékekkel különböző színűre mázolta a falakat, összetörte az egyforma bútorokat, ezzel nyitva utat belső énjének.
Az ÉN – azt hiszem – a világ egyik olyan csodája, ami megismételhetetlen. Ezt mindenki érzi.
Életmódunk jelentősen megváltozott, nagyobb a rálátásunk saját világunkra. Ma már mindenki számára természetes egy távoli vidékre utazás, amit megtehetünk autóval, vonattal, hajóval vagy repülővel, de ha időnk vagy pénzünk hiányában ez lehetetlen, akkor jön a varázsszőnyeg, a tömegkommunikáció (tévé, rádió, újság), így pillanatok alatt a Föld egy távoli zugában lehetünk.
E kitágult világ látszik közvetlen környezetünkön is. Ma már senki sem csodálkozik azon, ha egy tősgyökeres budapesti család lakása távolkeleti hangulatot idéz. Otthonaink képe megváltozott, színesebb lett, számos kultúra érződik az alkalmazott anyagokban, színekben és formákban. A nagy bútorgyártó cégek sem véletlenül bővítik választékukat, így, akinek kevesebb az ideje vagy fantáziája, a kereskedelemben kapható bútorok segítségével is berendezheti otthonát. Szerencsére azonban egyre többen szeretnék megvalósítani saját egyedi, megismételhetetlen énjükből adódó elképzeléseiket.
?Az én házam, az én váram – régi mondás is utal arra, milyen fontos az egyedre, kisebb közösségre szabott környezet, amely lehetővé teszi számukra a feltöltődést, s ami a munkában nyújtott teljesítményben tükröződve visszahat a társadalomra.
Nagyon fontos, hogy vállaljuk önmagunkat, persze nem öncélúan, hanem a közösség, azaz mindannyiunk jövője érdekében.
A bátortalanok vagy kevesebb idővel rendelkezők részére sok magyar kiváló belsőépítész adhat segítséget. A bátrabbak nyugodtan fordulhatnak közvetlenül az egyedi kivitelező cégekhez, akik ma már világszínvonalon képesek az egyedi elvárásokat kielégíteni.
Amikor ott állunk újonnan elkészült vagy vásárolt házunk, lakásunk közepén, fölmerül bennünk a kérdés: hogyan tegyük otthonossá és meghitté bútorok, szőnyegek, függönyök és apró tárgyak segítségével.
Feltételezve, hogy maradt még pénzünk – a következőket tanácsoljuk.
– Az első és legfontosabb: legyünk tisztában azzal, milyen funkciót is kell ellátnia, mert hiába a szépség, ha a mindennapi életünket nem szolgálja megfelelően.
– Válasszuk ki a hozzánk legközelebb álló stílust!
– Mindezek után jön az egyéniség. Bármelyik stílus mellett is döntünk, a stílusok – hasonlóan az élő nyelvekhez – , a fő vonal megtartása mellet mindig alkalmasak az új, frissítő megoldások befogadására, hiszen ettől élnek tovább.
Remélem, sok olvasónk áll ez előtt a mindannyiunk számára fontos és kedves, de mindenképpen sok gondot okozó feladat előtt.
Következő számunkban részletesebben foglalkozunk a – lakás és funkció – témakörrel. Addig is néhány képpel szeretném bemutatni, ugyanazon városon belül – elsőként Budapesten – hányféleképpen is rendezhetjük be otthonunkat, hogy az kényelmünket, biztonságunkat, szép iránti vágyunkat szolgálja.
Hozzászólások