Nagy Viktor a magyar vízilabda sport ördöge. Tavaly elnyerte Barcelonában a világ legjobb kapusa megtisztelő címet, de ebben a kategóriában nem ez volt az első nagy elismerés. Ifiként Európa legjobb kapusának választották, a magyar bajnokságon pedig háromszor is elnyerte a dr. Steinmetz János vándordíjat, amely a rangadó legjobb kapusának jár.
Viktor szülei amatőr sportolók voltak, az édesapa vízilabdázó szeretett volna lenni, ám ezt nem engedték meg neki. Kézilabdázott, de az uszoda iránti vágy nem szűnt. Amikor fia született, úgy érezte, talán benne kiteljesítheti álmát, és a kisfiút, Viktort már négyévesen elvitte az uszodába.
– Talán nem jó az, ha a szülő a gyerekében akarja megélni az álmait – mondja Viktor –, de nálunk ez másképpen történt. Apám sohasem erőltette az úszást, rám bízta, mennyire tudom vagy akarom megkedvelni ezt a sportot. Talán szomorú is volt, hogy látta rajtam, nem szeretem a vizet, unalmasnak tartom az úszást, nem láttam benne kihívást. Hat évig mégis kitartottam, és érdekes módon éppen ez volt az, amiért nem éltem meg olyan rosszul a szüleim válását. Aztán valami más sportra vágytam, azt mondtam, bármi más jöhet, ahol nincs víz. Például a kézilabda.
Aztán mégis csak beszippantotta az uszoda levegője, s tízévesen bekerült a vízilabdacsapatba a BVSC-ben. – Itt olyan edzőim és csapattársaim voltak, hogy jól éreztem magamat, el is határoztam, hogy belőlem bajnok lesz, minden nagy versenyen ott szeretnék lenni az elsők között. Eleven kölyökként a vízilabdával remekül le tudtam kötni fölösleges energiáimat. Minden csínyben benne voltam, persze, bizonyos korlátok között, az iskolában pedig minden más jobban érdekelt, mint a tanulás. Úgyhogy ezen a téren nem is jeleskedtem túlságosan, a „Jó tanuló, jó sportoló” elismerés közül én mindig csak a másodikat kaptam meg. Ma már tudom, hogy hiba volt nem komolyan venni a tanulást, nemrég beiratkoztam az Edutus Főiskola gazdasági szakára, szeptemberben kezdem meg tanulmányaimat. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnokkal és Decker Ádámmal megalapítottuk tavaly a Modern Sport Akadémiát, ahol nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a jövő bajnokai a tanulásban is kiválóan teljesítsenek. És ez már számomra a jövő tervezése, mint ahogyan a főiskola is.
Viktor a Vasas kiválósága volt sokáig, ám tavaly ősszel váltásra adta fejét. – Hívtak Szegedre, és egy pillanatig sem gondolkodtam, annál is inkább, mivel a feleségem szegedi, itt élnek a szülei, akik nagyon sokat segítenek nekünk. Két gyermekem van, a négyéves Sámuel és a kétéves Olívia, Szeged pedig igazán gyerekbarát város. Csendes, nyugodt és biztonságos. Én pedig biciklivel járhatok az edzésekre…
A világ legjobb kapusa elmondta, hogy megfordult a fejében az is, hogy esetleg külföldre szerződik, olyan országba, ahol ott a tenger, de ennek még nem jött el az ideje. – Ki tudja, mit hoz még az élet, de nekem most itthon van dolgom. Vezetni kell az akadémiát, diplomát akarok szerezni, és vágyom egy saját otthonra is. Egyelőre béreljük a házat, amely csak kicsit hasonlít álmaink otthonához. Tervezgetünk, minden évben valami újat találunk ki, milyen is legyen majd, ha egyszer felépül. Az biztos, hogy tágas lesz, nagy ablakokkal, és lesz kandalló is, és galéria! Az a ház, ahol most lakunk, jó adottságú, és saját ízlésünk szerint rendeztük be, de mégsem a miénk.
Viktornak nagy álmai is vannak. – Kiegyensúlyozott ember vagyok, s az elvem az, hogy nincs olyan álom, amit ne lehetne megvalósítani, de ezért tenni is kell. Az edzések mellett a családommal töltött idő a legfontosabb számomra, s ha marad még egy kis szabadidőm, akkor autózom. Fut a kocsi az országúton, hallom a motor hangját, és a szívem gyorsabban ver. Szeretek motorozni is, de az olimpia előtt eladtam, s most nem kísértem a sorsot. De egyszer lesz majd egy nagy túramotorom – de csak, ha abbahagyom a vízilabdázást.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások