„A Várban született ember örökké érzi, hogy nem pesti, még csak nem is budai származású, afféle területen kívüliségi előjogokkal éli várbeli életét” – írja Márai. Ebből a vári tudatból felsejlett előttem is valami a Táncsics utca egyik 250 éves barokk házában. Szemben a Zenetörténeti Múzeum neobarokk épülete, balra Táncsics börtöne.
Tizenhárom éve egy kétgyermekes zuglói család már kész építési tervvel a zsebében látta meg a Budai Várnegyed Táncsics utcai barokk házát. Egy ismerősnek segítettek lakást keresni, ám a három szintet végigjárva napokra elállt a szavuk, mígnem a háziasszony félénk „nem lehetne ez a mi otthonunk?” felvetésére döntöttek: ez a 260 négyzetméter legyen az ő otthonuk. Vendéglátónk akkortájt cserélte fel a logopédusi pályát kommunikációra, de mert mindig vonzódott a művészethez, manapság képző- és iparművészeti alkotások ajándékboltját nyitja a várban, hogy a kommersz helyett jó hírét keltse a világban a magyar kultúrának és alkotóművészeknek.
Kifinomult ízlése, tárgyszeretete jól jött az óriási lakás felújítása során is, az igényes berendezés, a jó térszervezés mind az ő munkája. Egy 250 éves barokk műemléknél nem egyszerű a teljes vezeték- és közműcsere, sosem tudták, mi következik egy szög beütésénél. – A méteres falakban minden van, talán még török harcos is – avat be a részletekbe Viktória, miután az elviselhetetlenül forró harminchárom fokból bemenekülünk a kellemesen hűvös lakásba.
Vendéglátónk olyan légkört kívánt teremteni, amely egyszerre hozza a történelmiséget, megőrzi a 250 év emlékét, megőrzi a családi hagyományokat, és ötvözi a modern elemeket. Egy ilyen épületnél a túlságosan antik és a túl modern berendezés is elhibázott lenne. A vegyítés izgalmas összhangot hozott, mozgalmassá téve, megbontva a minimalista teret és az ódon hangulatot, és mégis nyugalmat áraszt. Berendezési elve szerint bármit lehet bármivel vegyíteni, de egységekre bontva, ahol stílusban és harmóniában kell tartani formát, színt, anyagot.
A földszinti polgári enteriőr fölött a kétemeletnyi tetőtérben teljesen más világ fogad: bohém, színes falak, kuckók mindenütt, ahol a családi fészekből mára már kirepült lányok felnőttek, fejük felett egy eredeti barokk fedélszékkel.
Szerettem, hogy ha akartuk, a lányokkal egy légtérben voltunk, de el is tudtunk szeparálódni. Harmonikus tinédzser-, fiatal felnőttkort éltünk így meg.
Változást, átalakítást nem tervezek, mert a lányok kirepültével a 260 négyzetméter a három szinttel túl nagy már, kisebbre szeretném cserélni, de csakis itt a várban.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások