Újbuda méretét tekintve a második, sok szempontból viszont első a fővárosi kerületek között. Ha az itt élőket vesszük számba, a legnépesebb budapesti városrészről beszélhetünk, és ha az autópályán nyugati irányból érkező utazó szemszögéből nézzük, Budapest első városi környezete tárul elénk a XI. kerület határainál.
Az, hogy a befektetők célpontjai között is dobogós helyen szerepel, nem csak üzleti szempontból igazolja népszerűségét. A befektetők aktivitása azt is jelzi, hogy a helyszín közkedvelt lakóhely, valamint a tudományos élet és az oktatás meghatározó csomópontja. Ezeken felül az autópályákat kiegészítő közlekedési adottságok is növelik az előnyt, és a változatos városszerkezet, a gazdag domborzati paletta szintén első helyet biztosít Újbudának a különleges kerületek sorában. Ha csak sorra vesszük a kerület által egyesített városrészeket – Gellérthegy, Lágymányos, Albertfalva, Kelenföld, Gazdagrét, Õr-mező, Sas-hegy, Sasad -, elmondhatjuk, bőven jutott ide mindabból, ami Budapest egészét is varázslatossá teszi: a hegyek és sík területek ritmikus változatosságából. Ráadásul a Duna lustán és hosszan elnyúló partvidékének egy része is határos Újbudával.
A XX. század elejét tükröző, legsűrűbb beépítésű Bartók Béla út mellett a legfiatalabb részek az 50-es és 90-es évek között épült lakótelepek: a lágymányosi, a kelenföldi, az őrmezei és a gazdagréti – az építés sorrendjében. A legújabb összefüggő, átalakuló térség a gazdagréti lakóteleptől nyugatra lévő, úgynevezett Madárhegy és Rupp-hegy.
Az 1990-es évek elejéig jelentős ipari üzemek voltak a kerületben. Ma már jórészt megszűntek, helyüket intézmények és új lakónegyedek foglalják el. A változással sok zaj- és légszennyező forrás tűnt el, ami az itt élők és ideköltözők szempontjából döntő tényező.
A környezeti állapot fenntartásában kereken 200 hektár erdő és 205 hektár gondozott parkterület „közreműködik”.
Egy évtizede kezdődött az egykori Lágymányosi iparvidék átalakulása, és Budapest egykor legnagyobb egybefüggő iparterületének helyén még tíz évig biztosan lesz beruházási lehetőség. Eddig csaknem négyezer új lakás épült meg a Budafoki és a Fehérvári út közötti, összesen 400 hektáros területen, de számos iroda és kereskedelmi ingatlan is tarkítja az újkori Óbuda-képet.
A rendszerváltás utáni privatizáció, a számtalan gyár és üzem megszűnése a hatalmas iparnegyed felbomlásához vezetett. Ebben nem volt egyedülálló a városrész, hiszen a fővárosban több ilyen sorsú területet is ismerünk.
Az új beruházások a lehetőségek létező csaknem összes műfaját bemutatják: szaporodnak a lakófunkciójú épületek; társasházak és több lakópark is épül, de kereskedelmi központokban és irodaépületekben sincs hiány. Épült itt autószalon csakúgy, mint telekommunikációs székház. Az iparterület végérvényes száműzéseként 2005-ben átadták a Savoya parkot, amely közös fővárosi és kerületi önkormányzati területen épült fel.
A kerületet fokozatosan korszerű lakóhellyé minősítő beruházások érdekessége, hogy jó részük nem jelentett egyértelmű bontást és új építkezést, hanem egyes épületeket, épületrészeket megmentettek a kreatívabb tervezők. Jó példa erre, hogy az egykori csőgyár területén lévő irodaház parkolóháza egy átépített hangár.
A Szerémi út kialakítása kitűnő példája annak, hogyan teremtenek hosszú távon jó lehetőségeket az infrastrukturális fejlesztések. Sajnos, sok helyütt a beruházásokkal alig, vagy egyáltalán nem tud lépést tartani az infrastruktúra felzárkóztatása. Itt ki-fejezetten jót tett a területnek, hogy az új út megbontotta az egybefüggő „masszát”. A kerület elképzelése, hogy a tömegközlekedés és úthálózat fejlesztésével a jövőben is megteremti azokat a lehetőségeket, amelyek vonzzák a minőségi beruházásokat.
A következő két-három év tervei között szerepel, hogy a fővárossal együttműködésben az 1-es villamos pályáját a Lágymányosi hídon átvezessék, majd folytatás a Szerémi úton, szintén a Savoyáig.
„Szüntelenül kutatni kell azokat az ügyeket, amelyek új lendületet adhatnak
egy városrésznek. Újbudán a sportban
és a kultúrában még sok a tartalék.”
Molnár Gyula polgármester
Számos városfejlesztési elképzelés van napirenden a XI. kerületben; egy részük műemlékek és műemlék jellegű épületek rekonstrukcióját, más részük egész városrészeket érint. Új arculattal és számos új funkcióval alakul át például a Bartók Béla út Gellérthegy és Kosztolányi Dezső tér közötti szakasza.
Jelentős és egész Budapest szempontjából emblematikus közterek és épületek is a megújítási terv részei Újbudán. A leendő „kulturális útvonal” egy-egy csomópontja ma is kihagyhatatlan látnivaló a turisták számára, ám a cél kettős: a rekonstrukciókkal biztosítható, hogy épített örökségünk továbbra is az utazók célpontja maradjon, az új fejlesztések és funkciók jó része viszont a budapestiek kulturális életébe csempészhet új színeket. A „kultúrsztráda” főbb állomásai a Gellérthegyről letérve a Gellért szálloda, a Hadik Kávéház, a körtéri Gomba és a Tranzit lesz, a Csonka Múzeummal és egy helytörténeti múzeummal együtt. Helyet kap az alternatív kultúra is, és egyéb, az egyetemi ifjúságot is vonzó programmal töltik meg a környéket. Kávéházak, kiállítások várják majd az arra járókat. Újbudának ismét lesz filmszínháza is, a Skála helyén épülő, a Móricz Zsigmond körtérhez is kapcsolódó komplexumban a tervek szerint ugyanis mozit is nyitnak.
Eredetileg, 1942-ben az ide befutó és innen induló villamosjáratok végállomási pavilonjaként épült a Gomba, tervezője Schall József építész volt, és a szokatlan formájú épület az akkori modern stílus egyik nívós jellegzetességévé vált.
Kis üzletek kaptak benne helyet a jegypénztár és egy trafó mellett.
Ma már ezt a szerepet egyáltalán nem tölti be az épület, az elmaradt felújítások miatt használhatatlanná vált, elveszítette érdekességét, és Újbuda központi terén ma éktelen mementóként árválkodik. Remélhetőleg ebben
a formában már nem sokáig.
A fővárosi, a kerületi önkormányzat és a BKV Zrt. megegyezése szerint Újbudáé lehet a Móricz Zsigmond körtéri Gomba, cserébe a Hamzsabégi úti buszgarázs önkormányzati területrészéért. Ez gyakorlatilag a műemlék történetében új fejezetet nyithat.
Ezt a helyet – a leendő kulturális városközpont közepén – megpróbálják a fiatalok találkahelyévé, színvonalas „pihenőállomásává” átalakítani, és, ahogyan az már több kerületi fejlesztés esetén is előfordult, építész-egyetemisták ötleteit használják a felélesztéshez. Idő mindenesetre van, hiszen a metróépítés tátongó krátere mellett ez az esztétikai probléma ma eltörpül.
A Parkszínpad, az egykori koncertközpont a Fővárosi Önkormányzat ígérete szerint a kerület tulajdonába kerül, ám a cél az, hogy ezzel együtt a Feneketlen-tó és a park is a kerületé legyen. E terv végigvitele nyilván hosszadalmas feladat, ám a komplex fejlesztési program szempontjából ésszerűnek tűnik. A szabadtéri színpad már nem menthető meg, a helyén hangulatos park és játszótér épül, zenepavilonnal. A teljes terület megújítására ötletpályázattal keresnek majd frappáns és reális, a természeti környezetre koncentráló fejlesztési megoldást.
A Feneketlen-tóról nemrégiben megállapodás született a város és a kerület között, a tó vize ugyanis az utóbbi időben igencsak megfogyatkozott.
A kerület – bár nem tulajdonosa a területnek – vállalja az egyszeri vízpótlást, a főváros pedig kutatásokat végeztet a vízfogyatkozás okainak kiderítésére, és a víz minőségének védelmét biztosító berendezéseket is kicseréli.
Egy séta a Kelenföldi pályaudvaron felér egy fájdalmas időutazással a múltba. A jövőkép viszont arról szól, hogy mire a 4-es metró első szerelvénye begördül a pályaudvart jelző végállomásra, modern városrész és korszerű közlekedési csomópont lesz a lerobbant vasúti kikötő helyén.
Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt készült az utolsó kerületi szabályozási terv (KSZT) a Kelenföldi pályaudvar környezetének átalakítására. Egy magára valamit adó város életében ez olyan hosszú idő, hogy az akkori terveken ma már igazítani kell. Így, bár nagy vonalakban tartva a KSZT alapvetéseit, a részleteken lazítva kérték a tervezőket, álmodják meg
a környék jövőbeni funkcióját, látványát, építészetét. A legfontosabb feltétel volt, hogy úgynevezett intermodális csúcspontot kell elképzelni, ahova befut a vonat, a metró, a távolsági és helyi busz, a villamos és az autópálya. A pályázat ugyanis nemcsak a szűk pályaudvari városrészre, hanem a szomszédos Õrmezőre is vonatkozott, a teljes terület középen az „osztyapenkóként” emlegetett városhatárral.
A nyertes MÛ-HELY Zrt. terve az átlagon felüli megoldások mellett az egyik legfontosabb feltételt teljesíti: gyorsan és akadálytalanul lehet tömegközlekedési eszközt váltani. A metrókijárat egy üvegcsarnok, amely látványos és attraktív miliőbe érkezteti az utasokat. Az autópályák bevezető szakaszának két oldalán P+R parkolók kapnának helyet. A pályamű már a mai tulajdonviszonyokkal tervezett, azaz a befektetői fejlesztéseket is beépítette saját jövőképébe. Igaz, a győztes munkában akadnak hiányosságok, mint ahogy az is tény, hogy mind a 13 tervben van használható ötlet.
A zsűri végül is úgy döntött, hat tervet megvásárol és ezekből a fejlesztést tervező és végző szakemberek szabadon meríthetnek. A Kelenföldi pályaudvar és környéke teljes átalakulása 8-10 évet vesz igénybe.
Újbuda a közelmúltban több olyan pályázaton is sikerrel indult, amely a közterületek fejlesztésére vonatkozik. Tekintve, hogy a XI. kerület valamennyi városrésze folyamatosan változik, az utak és terek évről évre megújulnak, a siker nem meglepő, és fontos forrásokhoz juttatja az önkormányzatot.
Budapest Köztér Program névvel korábban városrehabilitációs programot indított a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. (SM). Újbuda a Költők Parkja megújítási tervével pályázott és a Lakótelepi tér kategórianyertese lett.
A városrehabilitációs program célja egyébként az, hogy a fővárosban tíz, az agglomerációban pedig három település közterét újítsák meg. A Fővárosi Önkormányzathoz tartozó SM a rehabilitáció menedzselését, a humán erőforrás költségeit és a pályázati alap létrehozását vállalta. A kivitelezés már a helyi önkormányzatok feladata.
Szintén sikeres volt az Új Magyar-ország Fejlesztési Tervhez kapcsolódó újbudai két pályázat. Az egyik az Alsóhegy utca befejező szakaszának, a másik a Somogyi úti kerékpárút kiépítésére vonatkozott. Az előbbire 127, utóbbira pedig 19 millió forintos támogatást kap az önkormányzat. A két útépítési munkához Újbuda a támogatás mellett még mintegy 60 millió forint önrésszel járul hozzá.
Szinte vadonatúj Andor utca épül a régi helyén 2010-ig, ha a Fővárosi Közgyűlés után az Európai Unió is rábólint a tervekre. Erre igen jók az esélyek, hiszen a fővárosi képviselők is egyhangúlag ezt a beruházást választották ki, mint Budapest számára fontos és elengedhetetlen felújítást.
A csepeli gerincút továbbépítésével és az M5-ös Ipacsfa utcai szakaszával szemben nyerte el a képviselők támogatását az Andor utca. Ennek nyomán az EU-támogatással működő Közép-Magyarországi Operatív Programban jelölik ezt a felújítást, mint a dél-budai tehermentesítő út építését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy két kilométer újjáépítésére három és fél milliárd forint jut, amelyből egymilliárdot önerőként a Fővárosi Önkormányzat vállal.
Ez a szakasz egyébként 12 éve várja a megújulást, hiszen 1994 és 1996 között az Egér út első két szakasza elkészült és aztán megrekedt a munka, ami mára elviselhetetlenül zsúfolttá, szennyezetté tette a környéket. A felújítás után az egy helyben pöfögő autóktól is megszabadulnak az ott élők, és ezzel a rossz levegő és a zaj is megszűnik. A Főváros egyébként az önerőn kívül további százmillió forinttal támogatja a beruházás közvetlen előkészítését.
„Ami Újbudán történik, az egész Budapesten meghatározó, de nem szabad elveszíteni a XI. kerület önálló városrészeinek arculatát. Ettől a kettősségtől nehéz és egyben izgalmas feladat Újbuda fejlesztése.”
Lakos Imre
alpolgármester
Hozzászólások