Az energiaárak növekedése, a választék rohamos bővülése miatt örökzöld kérdés, hogy az épület formai és műszaki jellemzőihez milyen alapanyagból és milyen szerkezeti felépítéssel kialakított nyílászárót alkalmazzunk.
Nehezebb helyzetben van az a vásárló, aki egy régi épület felújítása alkalmával kíván nyílászárót cserélni. Egyrészt azért, mert korunk piaci viszonyaira jellemzően számtalan, olcsó szolgáltatással kecsegtető, házaló kisvállalkozás kínálja sokszor bizonytalan műszaki és szerkezeti kivitelű termékét. Másrészt a minőségi különbségek ismeretének hiányában könnyen kiválasztható egy alacsonyabb színvonalú termék.
A választás ezen túlmenően is nehéz, mert a termékskálát számtalan alapanyagú – pl. fa, fém, műanyag és ezek kombinációival készített – termék képezi.
Sokan előtérbe helyezik a műanyag szerkezetű ablakokat, ajtókat a fa nyílászárókkal szemben, talán arra gondolva, hogy az nem vetemedhet el. A mai korszerű gyártási eljárások (hossztoldásos rétegelt faszerkezetek) azonban biztosítják azokat a feltételeket, hogy a nyílószárnyak épek maradjanak. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a fa szerkezetű termékek javíthatóságának lehetősége nincs korlátozva a műanyaggal szemben.
n Műszaki
jellemzők
A nyílászárók fontos szerepet töltenek be az építmény formai megjelenésében, funkcionális kiszolgálásában, illetve vagyonvédelmében, ezért arra kell törekedni, hogy olyan terméket válasszunk ki, amelynek műszaki jellemzőit a gyártó tanúsítja.
Fontos, hogy ne tévesszen meg bennünket a – hőszigetelt” elnevezés, mert igen nagy csalódás érhet, ha a hagyományos – bár divatjamúlt – kapcsolt gerébtokos ablak helyett egy alacsony hőátbocsátási tényezővel rendelkező ablakot vagy ajtót választunk. A megfelelőségi skálán az a termék tekinthető a legjobb hőveszteséget – csökkentő” nyílászárónak, amelynek – k” értéke = 2,9 jelzeti szám felől az 1,1 értékhez közelít.
A nevezett paraméteren kívül még számos műszaki jellemzőnek kell megfelelni a termékeknek, így pl.:
n léghanggátlás,
n légzárás,
n vízzárás,
n szélteherrel szembeni
ellenállás,
n mechanikai tartósság,
n tisztíthatóság.
n Kötelező
jelölések
Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 41. §-a és az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet egységesen előírja, hogy az építési anyagok közül a nyílászárók úgy kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, ha a terméket az alábbiakban részletezett dokumentációval látták el.
Minőségtanúsítás, amely tartalmazza a gyártó nevét, elérhetőségi címét, a termék fantázianevét, az egyes minőségkülönbséget meghatározó műszaki paramétereit (pl. Építőipari Műszaki Engedélyét) és az osztályba sorolás jelzeti számát.
Használati-kezelési útmutató, amely tájékoztatja a vásárlót a beépítés során figyelembe veendő fontos szempontokról, illetve a rendeltetésszerű használathoz szükséges feltételekről.
n Alkalmassági idő
Az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM rendelet értelmében a nyílászárók tartós fogyasztási cikknek minősülnek, alkalmassági idejük öt évben van meghatározva, tehát öt éven belül szavatossági jogérvényesítési időt kell biztosítani a vásárló számára.
Mire ügyeljünk vásárláskor?
n Vásárlási szándékunkat előzze meg egy jól megtervezett piackutatás, mert a minőség nem mindig a fogyasztói ár velejárója.
n Fontos, hogy a nyílászárót olyan szakboltban vásároljuk, ahol a tárolás külső környezeti hatásoktól mentes zárt raktárban (bemutatóteremben) történik, mert csak így látjuk biztosítottnak a termékek alakváltozástól mentes állagmegóvását. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az eladók tejes körű szakmai hozzáértéssel segítsék a vásárlókat.
n Gyakran előfordul, hogy az építményhez csak egyedi méretű és kialakítású terméket tudunk felhasználni. Az esetek többségében a késztermék végminőségének jellemzői már a megrendelés pillanatában eldőlnek.
n Azt tanácsoljuk, hogy csak úgy rendeljünk terméket, ha a gyártó (forgalmazó) vállalkozási szerződésbe foglalja a minőségi elvárásaink alapját képező műszaki jellemzőket, illetve a termékhez felhasznált alapanyagokat, és rögzíti a fő méreteket. Szerződéskötéskor arra is ki kell térni, hogy a beépítést, illetve a beszabályozást vállalja-e a szállító fél.
n Típustermék vásárlásakor csak bontatlan csomagolású, fóliával zárt terméket válasszunk. A fólián keresztül ellenőrizzük a termék külképi minőségét, és hogy tartalmaz-e írott műszaki dokumentumokat (1?2. számú fénykép).
n Ne felejtsük el a vásárlást igazoló nyugtát megőrizni, mert csak ennek birtokában van lehetőségünk a reklamálni.
n A leggyakoribb hibák
A hiányos szakmai ismeretek miatt a sajátkezű beépítés, a vásárlói tájékoztató előírásainak figyelmen kívül hagyása az áru visszafordíthatatlan károsodásához (deformálódásához) vezethet.
Minőségi kifogás tárgya lehet az újonnan felépített lakóház hőszigetelt nyílászáróinak téli időszakban történő párásodása. Ezt a jelenséget nem a nyílászáró minőségi hibájának kell tulajdonítani. Ez egyrészt a lakótérben lévő magas páratartalom és hőmérséklet egyensúlyának hiányára, másrészt a nyílószárnyak közelében (párkányán) elhelyezett zöld növények párásodást elősegítő tulajdonságaira vezethető vissza. Az állandósuló páralecsapódás penészesedéshez vezethet. Megoldás a gyakori szellőztetés, illetve az épület falazatán keresztülvezetett – bimetálos rendszerű” szellőző kürtő beépítése, amely akkor tölti be átszellőztető szerepét, ha a páratartalom a kritikus 65 százalék fölé emelkedik.
Hőszigetelt üvegezésű terméknél csak az tekinthető gyártási hibának, ha a két üveg között keletkezik páralecsapódás.
Gyakran előforduló minőségi kifogás, hogy a megrendelést követően beépített műanyag nyílászáró üvegfelülete (bevilágító fénymennyisége) lényegesen kisebb a régi hagyományos ablakénál. Különösen igaz ez akkor, ha az újonnan legyártott terméket a meglévő tokszerkezetbe építik be. Tudnunk kell, ha a gyártó és a forgalmazó nem is hívja fel a figyelmünket, hogy a PVC műanyag ablakok, ajtók szerkezeti elemeinek szélességi méretei – a szerkezeti szilárdság biztosítása érdekében – lényegesen nagyobbak, ezért az üvegfelület is kisebb lesz.
Számtalan probléma adódik abból, hogy a hagyományos technológiával nagyon rövid idő alatt felépített lakóházban lévő fa nyílászárók dagadási, majd a visszaszáradás közben repedezéssel együtt járó károsodást szenvednek (3. számú fénykép).
A hagyományos építkezés során a habarccsal együtt nagy mennyiségű víz kerül a falazatba. A folyamatos nedvességvesztés évekig tart, különösen akkor, ha a falazatot hőszigeteléssel is ellátták, mert ebben az esetben a nem kívánt pára csak a lakótér irányába tud eltávozni. A fa, higroszkopikus tulajdonsága miatt alakváltozásnak és az ezzel együtt járó károsodásnak van kitéve, éppen ezért csak akkor építsük be a fa nyílászárókat, ha a falazat már légszáraz.
A beépítés során minden esetben kövessük a gyártó utasításait. Nehogy előforduljon, hogy a tokszerkezet ne legyen függőbe állítva, illetve a tok rögzítéséhez az előírástól eltérően nem térkitöltésű poliuretánhabot, hanem habarcsot alkalmazzanak. Ezzel ugyanis maradandó károsodást (deformálódást) idéznek elő a tokszerkezeten, s hátrányosan befolyásolják a nyílószárnyak működését.
n Hasznos
tanácsok
Mindenkinek egyéni az ízlésvilága, de mindenképpen megszívlelendő tanács, hogy a nyílászárók csak akkor töltik be hibátlanul szerepüket, ha felületkezelésük megválasztására, ápolásukra különös hangsúlyt fektetünk.
A natúr fa szerkezetű nyílászárók külső felületéhez olyan elasztikus jellegű fedőfestéket célszerű használni, amely a fa nedvszívó tulajdonsága ellenére sem repedezik be, illetve nem válik le a fa felületéről.
A nyílászárók gumitömítéseit (a rugalmasság biztosítása érdekében) minden év telének kezdetén célszerű szilikonolajjal bekenni.
A műanyag szerkezetek tisztán tartásához súrolószertől és oldószertől mentes, enyhén lúgos tisztítószert használjunk.
n Minőségi reklamáció
Előfordul, hogy hibás teljesítés, vagy vélelmezetten elégtelen műszaki tartalom miatt meg kell kifogásolnunk a termék minőségét.
A minőségi kifogások intézésének módját a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet szabályozza. A rendelet 3. §-ának értelmében a forgalmazó a fogyasztó kifogásáról köteles jegyzőkönyvet felvenni.
A bizonyítási teher a vásárlást követő első hat hónapban a forgalmazót érinti, az ezt követő időszakban pedig a vásárlónak kell bizonyítani a vélelmezett termékhibát.
Minőségvita esetén konfliktust és polgári peres eljárást feloldó lehet az a szakértői vélemény, amelynek megállapításai viszont sem a forgalmazóra, sem pedig a fogyasztóra nézve nem lehetnek kötelezőek.
Megoldatlan minőségvita esetén jogorvoslatért fordulhatunk a megyei központokban lévő Békéltető Testületekhez.
Hozzászólások