Sokan jártunk már úgy, hogy szervizbe vittük autónkat, ahol – esetleg igen magas árért – megjavították, majd néhány hónap múlva ugyanaz a probléma jelentkezett, és megint a szervizben kötöttünk ki, mely készségesen ismét megjavította kedvencünket, természetesen ismét számla ellenében. Mi meg bosszankodtunk, holott van egy jogszabály, ami „elvileg megvédhetne” minket. Azért elvileg, mert fogyasztóként bár kellene, mégsem ismerjük jogainkat, egyes szolgáltatók pedig visszaélnek ezzel.
2004. szeptember 1-től hatályos és az ekkortól kötött szerződésekre irányadó az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, amelynek mellékletében felsorolt, a fogyasztó által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, a szolgáltatást nyújtó vállalkozót jótállási kötelezettség terheli, ha a szolgáltatásnak az áfát és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja.
Fontos, hogy a rendelet alapján a szolgáltatásra, mint elvégzett munkára „jár” hat hónap jótállás a fogyasztónak (aki a munkát: javítást, karbantartást megrendelte). Nem alkalmazhatók viszont a rendelet szabályai, vagyis nem jár hat hónap jótállás, ha a javítást az általunk visszavitt dologra szavatosság vagy jótállás keretében teljesítették. Például: amennyiben vásárolunk egy televíziót, arra 1 év kötelező jótállás jár (egy másik rendelet alapján), és mivel tartós terméknek minősül, három éven belül érvényesíthetőek a szavatossági igények (kijavítás, kicserélés, árleszállítás vagy vételár visszakövetelés). Amennyiben ez a készülék három hónap múlva elromlik, úgy a készülékre vonatkozó 1 éves jótálláson belül lévén, a következő igényekkel léphetünk fel: kérhetjük a készülék kijavítását, vagy kicserélését, vagy megfelelő árleszállítást, vagy a vételár visszatérítését. Ha két éven túl vagyunk, akkor is ugyanez a „menetrend”. (Jótállás esetén is ugyanazt a négy igényt támaszthatjuk, mint szavatosság esetén, a különbségek a bizonyítási terheket illetően állnak fenn, de ezekre itt terjedelmi okok miatt nem térhetek ki). Amennyiben ilyen esetekben kijavítást kérünk, ez a javítás nem olyan, amelyre a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet vonatkozna. Ezek egy „a dologra jótállás (1. példa), illetve szavatosság (2. példa) keretében végzett” javításnak minősülnek, és ingyenesek.
Mindezek után honnan tudjuk, hogy az általunk igényelt javítás szavatossági, jótálláson alapuló, vagy ezeken kívüli – A válasz „plasztikusan”: amennyiben nekünk (fogyasztónak) kell kifizetnünk a 20 ezer forint feletti összeget, akkor nem a dologra (a termékre) vonatkozó szavatossági és nem is a dologra vonatkozó jótálláson alapuló javításról van, illetve volt szó (vagyis irányadó a rendelet, és hat hónap jótállást köteles vállalni a szolgáltató a munkálataira).
Következzen ismét némi magyarázat. A szavatossági kifogás bejelentésének következtében, a szavatosság keretében történő javítás – fogyasztónak minősülő vásárló esetében – kizárólag ingyenes lehet, tekintve, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek (ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket) a Ptk. 309. § (1) bekezdése alapján a kötelezettet terhelik. A jótálláson alapuló javításokért a fogyasztónak szintén nem kell fizetnie. Amennyiben azt állítja a kereskedő, hogy „szavatossági javítást vállal x forintért”, ne hagyjuk magunkat félrevezetni: az a javítás, amiért fizetnie kell a fogyasztónak, nem minősülhet sem szavatosságon alapuló javításnak, sem jótálláson alapulónak, viszont a javítást végző a fent hivatkozott rendelet alapján jótállást köteles vállalni, ha a javítás, vagy karbantartás ellenértékeként 20 ezer forintnál többet kért.
Amennyiben – szavatossági, illetve jótálláson alapuló javításon kívüli – javításra, „fizető javításra” vittük el a (szak)szervizbe például személygépkocsinkat vagy porszívónkat, illetve a táblázatban közzétett, és egyben a rendelet mellékletében felsorolt termékünket, legyünk tudatában annak, hogy ha az elvégzett javítás ellenében húszezer forint feletti összeget kérnek, hat hónap jótállás és egy jótállási jegy illet minket. Ez utóbbit kérnünk nem kell, ha azonban nem adják, érdemes felhívni a szolgáltató figyelmét arra, hogy létezik egy jogszabály, amely alapján kötelezettsége jótállási jegyet adni.
Amennyiben tehát a tartós használatra rendelt termékünk (hűtőszekrény, mikro, személygépkocsi stb.) elmúlt három éves, a felmerülő javítás nagy valószínűséggel olyannak minősül, amely a kormányrendelet hatálya alá tartozik. Azért „nagy valószínűséggel”, mert a szavatossági igény érvényesítése (ami a perlést jelenti, nem pedig kifogásunk bejelentését a szolgáltatónak) megszakítja az elévülést, így lehetséges, hogy adott esetben három évnél idősebb termék javítása is szavatossági javításnak minősüljön – de ne bonyolódjunk bele a „kivételekbe”.
A jótállás időtartama hat hónap és a jótállási határidő a szolgáltatás elvégzése után a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére való átadásával, vagy – ha az üzembe helyezést a vállalkozó végzi – az üzembe helyezés napjával kezdődik. Mindez pedig azért fontos, mert amennyiben pl. a személygépkocsink megjavítását követő hat hónapon belül kiderül, hogy azt a hibát, ami miatt bevittük az autót a szervizbe, mégsem sikerült megfelelően kijavítani, akkor a következő javítást – épp a jótállás miatt – ingyen köteles a kötelezett elvégezni.
A rendelet következtében a jövőben elvileg csökken majd a szakszerűtlenül kivitelezett javítások, karbantartási munkálatok száma, hiszen minden vállalkozónak érdeke lesz úgy elvégezni a 20 ezer forint feletti munkákat, hogy azzal hat hónapon belül semmiképp se legyen gond. Ha mégis, ingyen kell „másodszor nekifutnia”. Az ilyen „másodszori javításoknál” a vállalkozónak jegyzőkönyvet kell felvennie a fogyasztó jótállási igényéről, rögzítve abban
n a fogyasztó nevét, címét,
n a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,
n a javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját,
n a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontját,
n a hiba bejelentésének időpontját,
n a hiba leírását,
n a kifogás rendezésének módját.
A vállalkozó a felvett jegyzőkönyv másolatát köteles átadni a fogyasztónak. Amennyiben a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni. Nem írja elő a jogszabály azt, hogy írásban értesítsék a fogyasztót, így ezt nem várhatjuk el a szervizektől. Azt azonban igen, hogy maximum három munkanapon belül értesítést kapjunk (akár telefonon). Előírás továbbá, hogy a kijavítás vagy a munka újbóli elvégzésének határidejét úgy köteles megállapítani a vállalkozó, hogy az a Ptk. 306.§ (2) bekezdése alapján „megfelelő” legyen, és ne okozzon jelentős kényelmetlenséget a megrendelőnek (a fogyasztónak). Az, hogy milyen határidő minősül megfelelőnek és egyben olyannak, ami nem okoz jelentős kényelmetlenséget, csakis az adott eset összes konkrét körülményének függvényében határozható meg. Nincs jogszabályban előírt, napokban meghatározott határidő, amit tartani lenne köteles a vállalkozó. Ennek pedig az az oka, hogy lehetetlen megadni általánosságban egy olyan határidőt, ami minden esetben indokolt és megfelelő. A fogyasztó részére jelentős kényelmetlenséget okozó határidő-vállalások jogszerűtlenek (más kérdés, hogy emiatt a fogyasztók nem szoktak perelni).
A „másodszori nekifutások” kapcsán megemlítem, hogy a rendelet szerint a vállalkozó az adott terméket elismervény ellenében köteles átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a dolog azonosításához szükséges adatokat, a dolog átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított dolgot átveheti.
Amennyiben a hibás teljesítés folytán a kijavítandó dolog elszállítása vagy visszaszállítása szükséges, erről – a táblázat 4. pontjában felsorolt járművek, továbbá a 10 kg-nál kisebb tömegű és tömegközlekedési járművön szállítható dolgok kivételével – a vállalkozó köteles gondoskodni. Ha az el-, illetve a visszaszállítást a vállalkozó elmulasztja, azt költségére a fogyasztó is elvégezheti vagy elvégeztetheti.
Azt, hogy KI MINÕSÜL FOGYASZTÓNAK, a Ptk. 685.§ d) pontja és a Fogyasztóvédelmi törvény 2.§ e) pontja határozza meg. Ezek alapján a fogyasztóvá minősülésnek két együttesen fennálló feltétele van: „személynek” kell minősülni és gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül kell szerződni. A Ptk. rendszerében személynek minősül a magán- és a jogi személyek is. A fogyasztói szerződés a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A fogyasztói szerződés ingó dologra (árura: pl. egy asztal megvásárlása) és szolgáltatásra (pl. szerelés) vonatkozhat.
A jótállási jegyről
A hatályos előírás alapján a vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, de legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor, külön kérés nélkül, jótállási jegyet átadni, amelyen fel kell tüntetni:
– a vállalkozó nevét és címét;
– az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat;
– a szolgáltatás díját;
– a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét;
– a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását.
6 hónap garancia jár
– Lakáskarbantartási és -javítási szolgáltatások;
– Háztartási gépek és készülékek javítása;
– Barkács- és kerti szerszámok javítása;
– Személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása;
– Audiovizuális, foto-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása;
– Gyógyászati segédeszközök javítása;
– Telefon- és telefax-berendezések javítása;
– Hangszerek javítása;
– Órák javítása.
(Melléklet a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelethez)
Hozzászólások