Simulékony és csendes

A Madách Színház színésze, Nagy Sándor messziről indult, magasra érkezett. Valamikor lelkész szeretett volna lenni, ma sem érti, hogyan lett belőle mégis művész. Pörgős életet él, ezért a magánéletben vigyáz a nyugalmára, olyan csöndre vágyik, amelyben tisztán hallhatók a hangok.

Nagy Sándor egy apró, Szabolcs-Szatmár megyei falucskában, Fényeslitkén nőtt fel. – Családi házban laktunk, óriási kerttel, az udvarban sok állat, ló, kutya, macska, csirke és egyéb baromfiak – lehetett kergetni őket. A legteljesebb szabadságban telt a gyerekkorom, fociztunk az utcán, lebicikliztünk a Tisza partra, pattogtattuk a köveket a folyó vizén, bújócskáztunk… Ezen a településen mindenki ismerte egymást, körülöttünk pedig mind rokonok laktak, így aztán édesanyám mindig pontosan tudta, a falu melyik részén tartózkodom éppen, és mit csinálok. Rendes kiskölyök voltam, semmi extra – nem vágytam nagy pillanatokra, éltem a mindennapokat. Reformátusok vagyunk, karácsonykor verseltünk a templomban – én mindig iszonyú lámpalázas voltam, úgy kellett rábeszélni a szereplésre. Nem volt bennem semmi magamutogatási vágy, sőt, egy időben lelkipásztor szerettem volna lenni. Később, ahogy kezdtem megismerni az életet, inkább orvosnak mentem volna. A sorsát azonban senki sem kerülheti el. Édesapám egy zenekarban, a Glóriában gitározott és énekelt, gyakran felléptek bálokon. Vett nekem egy szintetizátort, amelyen minden segítség nélkül, magam tanultam meg játszani, és 13 évesen már én is lagzikban húztam a talpalávalót. Méghozzá nagyon lelkesen! Gimnáziumba Kisvárdán jártam, ahol volt egy színtársulat, a Doktorock, amely inkább zenei formáció volt, mint prózai társulat. Egyszer meghívtak statisztának az István a király című előadásba, jó bulinak tűnt, elvállaltam. Ekkor érintett meg a színház varázsa. Tizenötéves voltam…

Berendeztem otthon egy kis stúdiót, s kazettás magnóra énekeltem fel a musical dalokat, az Elisabeth-et, a Józsefet, és kezdtem úgy érezni, hogy nekem a főiskolán van a helyem. Jelentkeztem is, de a felkészületlenségem miatt nem vettek fel. A zene azonban akkor már az életem része lett. Felvettem a kapcsolatot Toldy Máriával, szerettem volna a tanítványa lenni. Elmentem hozzá a ballagási öltönyömben, és a Valahol Európában című musicalből adtam elő egy dalt. Két és fél évig voltam a tanítványa, és valahogy kezdett kirajzolódni a jövőm. Bekerültem Miklós Tibor Piccoló Színházába, és játszottam a Madách Színházban is, a Nyomorultakban. És harmadjára felvettek a színművészeti egyetemre is. Olyan osztálytársaim voltak, mint Dolhai Attila, Tompos Kátya, Peller Anna… fantasztikus évek vártak rám.

{gallery}images/stories/hiressegek/simulekony_es_csendes/f1{/gallery}

A színész a diploma megszerzése után a Madách Színház társulatának tagja lett. – Úgy érzem, a helyes úton járok. És vannak elágazások is, mint például az Adagio formáció, négy cédét adtunk ki, és felléptünk az egész országban. Lett egy önálló albumom is, a Szavak. Nincsenek eget rengető vágyaim – szeretnék jó darabokban, jó rendezőkkel sokat játszani, szeretnék egészséges maradni, családot alapítani. Ez utóbbihoz egyelőre még a biztos háttér megteremtésén munkálkodom.

Számomra az otthon azt jelenti, ahonnan el lehet indulni, és ahová meg lehet térni, és biztonságot ad. Nem szeretem a túl divatos, látványos berendezéseket, nekem nyugalom kell, az otthonom tudjon feloldani, ha bennem ez éppen nincs meg. Ez pedig a mi hivatásunkban gyakran előfordul. Igyekszem nem a két végén égetni a gyertyát, szeretek elmélyülni, a feladataimra koncentrálni, és nem akarok kirakatban élni. Ha az ember folyamatosan zajjal veszi körül magát, soha nem hallhatja meg a belső csendjét – ezért fontos, hogy az otthon simulékony legyen. Mert ez nagy segítség ahhoz, hogy tudjam, merre van a helyes irány.

„Szívesen teázom, a nap minden szakában, és szeretem azt gondolni, hogy értek is az ízekhez. A bárpult nálam nem csak alkoholos italokat rejt, hanem különféle, nagyszerű teákat, amelyeket a hangulatom szerint tudok válogatni.”

egy térben, egységben

A nappali és a konyha nyolcvan négyzetméter, és tökéletesen harmonizál. Az uralkodó szín a sötétbarna, amelyet kellemesen egészít ki – és egyben a két funkciót el is választja – a világosbarna gránit járólap a konyha részen, és a sötét tónusú parketta a nappali-étkező területén. A tér napfényben fürdik a hatalmas ablakoknak köszönhetően. A konyhasarkot bárpult választja el, illetve köti össze a tér más pontjaival, amelynek egyik részén harminc rekeszes bortartó állvány, a másik oldalon a mosogatógép és a hulladékgyűjtő kapott helyet. Egybefüggő felső szekrénysor helyett üveglappal zárt polcos szekrénykék kerültek a falra, amelyek könnyedek, szinte lebegnek. A cél az volt, hogy hagyjuk lélegezni a négyzetmétereket, a falakat. A lakás egységének megteremtésében nem titkolom, nagy segítségemre volt Nagy Rita belsőépítész.

„Az étkező súlyos asztala és a kényelmes székek az állandóság illúzióját keltik. Jó ide leülni, és élvezni az étkeket.”

elmélyülés

A nappali déli fekvésű, a garnitúra huzata bőrhatású textília, bézs színe harmonizál a többi berendezéssel. A több részből álló kanapé súlyos és biztonságos, heverészni is lehet rajta. Az ablak mellett még egy trükk, ami plusz színt visz az egyterűségbe: szeletelt, rozsdaszínű gránitkövek adnak hangsúlyt a falnak, és alkotnak szép kontrasztot a fénnyel. Az enteriőrhöz tartozik még egy súlyos, tömörfa asztal is, és egy különleges állólámpa, amelynek fényénél kellemes és jó hangulatú esti beszélgetések zajlanak. A fekete „nyugi-ágy” igazi luxus, külön és zavartalan teret kapott a nappaliban néhány növény társaságában.

férfiasan bonyolult

A húsz négyzetméteres fürdőszoba berendezését uralja a wellness szolgáltatásokat nyújtó zuhanykabin, amelynek jobb és bal oldalán helyezték el a széles, könnyen átlátható tárolófiókokkal felszerelt mosdópultokat. Igazi különlegesség a fa keretbe foglalt masszázskád, emberes, 180 centiméteres mérettel. A díszítő álmennyezet a zuhanykabin formáját követi, és süllyesztett fényforrásokkal világítja meg a teret.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!