Gulyás Dénes operaénekes és felesége, Szekeres Judit (a Pető-intézet konduktora) Nagykovácsiban építkeztek. Bár két éve kész a ház, szépítgetése nem fejeződött be. S ha valaki azt gondolná, hogy – ez a sosem készül el” hangulat a családi ház átka – téved. A terek folyamatos rendezése, a kert gondozása, a kis hibák javítgatása nem csak fáradságos munkát, hanem állandó kikapcsolódást is jelent.
Vendéglátóink, Gulyás Dénes és családja nem egyenesen Budapestről, hanem pesthidegkúti házukból költöztek Nagykovácsiba.
– Több oka is volt ennek – meséli az operaénekes – , főként hogy a háború előtt épült hidegkúti házunk borzasztó rossz állapotban volt, nem láttuk értelmét felújítani. Egy új ház építése persze mindig költségesebb, de úgy gondoltuk, belevágunk. Nagykovácsi – gyönyörű fekvése miatt is – első látásra megtetszett mindannyiunknak. Választásunk legfontosabb indoka mégsem ez volt, hanem hogy zsákfalu, nincs átmenő forgalom, így tiszta a levegője. Gyermekeinkre – Gergő (16), Bence (14), Orsi (13) – is gondoltunk: nem mindegy, hogy milyen környezetben nőnek fel, milyen levegőt szívnak.
– A házat Györgyi Zoltán helyi építész tervezte, akivel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Rögtön megértette, hogy mit szeretnénk, és a tervek elkészítésénél is folyamatosan kérte a véleményünket. Természetesen mi is hagytuk meggyőzni magunkat, még az egészen fontos kérdésekben is. Tornácos házat szerettem volna – mondja Gulyás Dénes -, de Zoltán lebeszélt róla.
Elmondta, hogy a jogszabályok értelmében a tornác beépített területnek számít, amely a ház lakóterületét jelentősen lecsökkentené. Helyette – mintegy kárpótlásul – született a jóval kisebb alapterületű belső udvar, amely meghitt zuga az épületnek: alkalmas napozásra, esti vacsorákra, összejövetelekre. Díszítését Balázs Miklós mozaikművész készítette el. A kiindulópont egy temető szanálásakor idekerült korpusz volt, amelyet mindenfelől mozaikképek vesznek körül: aranysugarai, nyilai mind-mind a kereszt felé mutatnak.
– Természetesen voltak olyan álmaink, amelyekhez ragaszkodtunk – folytatja Judit. Semmi szín alatt nem akartunk – a nyolcvanas évek divatja szerinti – emeletes lakóházat építeni, de nem vágytunk kacsalábon forgó palotára sem.
– Azt szerettük volna, hogy nagy térben, és világos, napfényes helyiségekben élhessünk. Fantasztikus érzés, hogy amint belépek az ajtón, látom az egész lakást, a szemközti ablakból kilátok a kertre, a fákra, a pázsitra – kapcsolódik vissza Gulyás Dénes a beszélgetésbe.
Valóban. A sok üvegfelület, a hatalmas ablakok tágassá teszik, megnövelik az amúgy is nagy alapterületű ház belső terét. A nappaliba lépve rögtön megakad a szem az egyik falat beborító, hatalmas könyvespolcon: a házigazda saját kezűleg készítette. A polcrendszer kiépítése sem volt kis munka, ugyanúgy, ahogy a könyvek le- és felpakolása is örök kihívást jelent Judit számára, az olvasnivalók rendben tartása ugyanis már az ő feladata.
– Ha jobban megnézik – mondja az énekes – , közel sem tökéletes az alkotás, de számunkra mégis nagyon kedves. Õseim kézművesek voltak – nagyapám kádárszerszámait a mai napig őrzöm – , tőlük örökölhettem a manuális alkotás szeretetét. Közhely, de igaz, hogy amit az ember maga készít, a hibái mellett is szeretetre méltóbb a készen vásároltnál.
– Fontosnak tartjuk, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, érzelmi értéket is hordozzon – mutatja Judit konyhájuk díszét, a több száz éves recept szerint felrakott csikókályhát, amely nem csupán esztétikai okokból épült. A házaspár gyakran használja a – Poór Róbert népzenész és felesége, Visi Ágnes készítette – kályhát, amelyből finomabbnál-finomabb falatok kerülnek az asztalra.
A régiségek szeretetéről tanúskodik a konyhában található kistálaló, az étkező nagytálalója és asztala, amelyek a század elején bécsi barokk stílusban készültek.
Búcsúzóul bekukucskálhattunk az egymás mellett található gyermekszobákba is, amelyekről kiderül, hogy tulajdonképpen alig lakják őket.
– A gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy külön szobájuk legyen – meséli Judit – , ami természetes, hiszen a kamaszok időnként szeretnek visszavonulni, egyedül lenni. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy a napi munka és iskola után fennmaradó szabadidőnket jobban szeretjük egymás társaságában tölteni, így itthoni életünk legfontosabb színtere a nappali, és persze tavasztól őszig a megunhatatlan kert.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások