A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. közelmúltban lemondott elnöke folyton úton volt Európában, és itthon töltött napjai is zsúfoltak voltak. Hat éve költözött Óbudára egy kétlakásos, kétszintes kertes családi házba. A meredeken lejtős telek épületének számos ablaka, erkélye és terasza gyönyörű kertre néz, amely szinte körbeöleli a házat. Kicsit távolabb zsong a Kolosy téri piac, az autósforgalom zaja és emberáradata, mindezt azonban elnyelik a közbeeső új épületek, építkezések, műemlékromok és ásatások.
– Készen vettük az épületet egy cégtől, amelynek ez volt a székhelye, de kinőtték és eladták – meséli vendéglátóm, Berényi János. – Kicsit átalakítottuk, magunkhoz formáltuk, feltöltöttük a kertet.
Az előszobábából közvetlenül a nagy ebédlőbe lépünk. Jobbra, üveg tolóajtóval elválasztva a konyha, a kicsi üveg télikert, ahol a házigazda az edzőpadját tartja. Az ebédlőből balra a dolgozószoba nyílik. A lejtős telek miatt a nappali az ebédlőtől néhány lépcsőfokkal lejjebb került, de az egyméternyi magasságú mellvéd félig-meddig válaszfalat képez, nemes faburkolatával sok szép műtárgynak helyet ad. Éva asszony ezt szívesen lebontotta volna, amikor beköltöztek, de a férj ragaszkodott hozzá. A nappaliban elegáns, modern fekete bútorok, a sarokban egy asztalkán Salvador Dalí Termékenység szobra. Ellenpólusként a romantika is jelen van Zala György fekete márvány portréjában, a szoba másik sarkában. Üvegszekrényekben értékes Zsolnay porcelánok, emléktárgyak, a világot járó Berényi János élményeinek tanúi. Az üvegasztalokon mindenütt a feledhetetlen nagymama horgolt csipkéi. Berényi János egészségesen él. Ezt a konyha melletti kis edzőszobában tudom meg, ahol napjait kezdi, minden reggel fél hatkor.
– Ez a kis üvegkalyiba a kertre néz, nyitható, nagy ablakokkal, így kora tavasztól késő őszig eltornázgatok az ébredő nap sugarainál – mondja szuszogva, miközben teker egyet a szobabiciklin. A konyhában elárulja, hogy a kávéfőzőgép kezelésén kívül semmihez sem ért, s talán ehhez is csak azért, mert hajnalonta a friss kávé mellett szokta végignézni a tévé első hírösszefoglalóját. A konyha rejtekében kiderül még, hogy nagyon szeret enni – kedvencei a paradicsomleves és a mákos nudli – , bár erről semmi nem árulkodik.
Átsétálunk a dolgozószobába, amely talán a legintimebb része a lakásnak: itt vannak a családtagok fényképei, kedves emléktárgyak, még a dédnagyapa fotói is. Õ volt Conrád Károly hajóskapitány a Dunán, aki Münchentől egészen Belgrádig hajózott Erős nevű hajóján, és itt, a vízen nevelte föl a gyerekeit: a sváb nagymamával egyetemben a három lányt, a későbbi tantikat. Elindulunk lefelé a lépcsőn. A nagy falfelületen értékes, eredeti dokumentumok vagy azoknak másolatai: a GYSEV és más vasúti társaságok részvényei, az osztrák-magyar vasút építési engedélyének másolatai 1872-ből, Ferenc József aláírásával. Az eredetit féltett kincsként őrzik a cég páncélszekrényében. A koncessziót bizonyos Erlanger Viktor báró kapta, aki a vasút építésére létrehozott egy részvénytársaságot, s ennek a jogutódja a mai GYSEV. Berényi Jánost az egyetem elvégzése után azonnal ide hívták, ez volt egyébként élete első és egyetlen munkahelye. Itt ugyanis az a szokás járja, hogy mindenkivel végigjáratják a szamárlétra minden fokát.
– A vasutas társadalom nagyon büszke közösség, és jogosan büszke, mert úgynevezett – gyüttmenteket” nem fogad be. Engem az egyetem után azonnal Sopronba helyeztek, raktárosnak – meséli -, s amikor elnöke és vezérigazgatója lettem a vasútnak, noha csak két évet dolgoztam beosztottként, az akkori munkatársaim megbecsültek. Ahogyan mondták: – A Berényi virtigli vasutas, közöttünk dolgozott.” A GYSEV élére a rendszerváltással kerültem, 1990-től 2002 júniusáig voltam elnök-vezérigazgató. A lépcsőfordulóban kényelmes pihenő, amolyan igazi olvasósarok, könyvtárral, lámpákkal, tűnődésre inspiráló festményekkel. A fotel mögött vastag és sűrű textilfüggöny. Senki nem gondolná, hogy ez a belépő a mosókonyhába, a szárító- és vasalóhelyiségbe, a kazánházba. Irigylésre méltóan sok itt a rejtett tároló, ezért aztán mindennek meg is van a pontosan kialakított helye. S tessék! A lépcsőforduló pihenőjével szemben a hálószoba, fürdővel és gardróbbal. Hasonlóan az ebédlő és a nappali szintjéhez, itt is szinteltolás: néhány lépcsőt lefelé haladva most két szoba tárul elénk. Jobbra a gyereké, balra az úgynevezett kék szoba, a kertre kifutó terasszal. A négyéves Bence innét hallatta kedvesen követelőző hangját a nagymama felügyelete alatt.
Itt is, mint szinte minden szobában, a zenehallgatás minden kelléke.
– Úgy látszik, a zenének fontos szerep jut az életében.
– A sport mellett ez a másik szerelmem. A legendás időkben, amikor még Csányi László és Botka Valéria vezette a kórust, a rádió gyermekkórusában énekeltem, így klasszikusokon nőttem fel. Bejártuk a fél világot, hegedültünk és zongoráztunk is, hisz mindannyian a rádió zeneiskolájában végeztünk. Feledhetetlen élmény volt az operaházi szereplés is, tizenkét évesen Mozart Varázsfuvolájában a három gyerek egyike voltam.
– Hogyhogy nem az énekesi pályát választotta?
– Tizennégy éves koromban elegem lett. Tulajdonképpen nem volt gyerekkorom, ezek az évek mégis komoly alapot adtak a zene szeretetéhez. S talán ennek is köszönhetem, hogy könnyen ráhangolódtam, ráéreztem a nyelvek zenéjére is, az egyetemet már három felsőfokú nyelvvizsgával fejeztem be. Édesapámnak köszönhetően elsőként a francia nyelvet tanultam meg, bár otthon – anyai ágon svábok lévén – a német nyelven nőttem fel. Emellett jól ment az orosz is. Nyilván emiatt is vettek föl azonnal a közgazdasági egyetemre, ahol az akkor divatos külkereskedői szak helyett a közlekedésit választottam.
– És a sport – Hisz a népszerűséget az ön számára a Forma1 hozta meg.
– Igen, felnőttkorom szerelme a sport. Amikor 1990-ben a GYSEV élére kerültem, ezzel párhuzamosan a közlekedési miniszter fölkért az akkor alakult Hungaroring Rt. elnöki posztjára. E pozíciót tíz éven át töltöttem be. Úgy kezdődött az egész, hogy jól futballoztam, és fölkértek sportvezetői posztokra. A vívósporttal kezdődött, majd a BVSC-nek voltam néhány évig az elnöke. Sokan viccelődnek, hogy a Berényi gyűjti az elnökségeket. Az irigykedők persze megfeledkeznek arról, hogy az ember egy ilyen tisztségre nem bejelentkezik, hanem felkérik rá. Sokszor nem is annyira a sportág érdekelt, mint például a Hungaroring esetében, hanem inkább a szervezés, a válságkezelés. Amikor rend lett, távoztam. Hát igen – tűnődöm magamban – , jó akcentussal beszéli az életet. Búcsúzáskor még megnézzük a kertet. Szép, ápolt oázis, igazi védelem a környezeti ártalmak ellen. A sűrűn beültetett sarokban teszem föl az utolsó kérdést az aranyló őszben.
– Melyik a kedvenc zuga?
– Az nem itt van, hanem a velencei kertemben – feleli titkolódzó mosollyal.
– Ha tavasszal meghív, oda is ellátogatunk
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások