Nincs csodálkoznivaló azon, hogy egy kajakozó lány a Duna közelségében keresi álmai otthonát. Viski Erzsébet Kismaroson nőtt fel, de a fővárosba költözve sem távolodott el a nagy folyótól. az egyik vízparti lakótelepen alakította ki önálló életterét.
– Korábban volt egy garzonom, de ez az első igazi otthonom – meséli Erzsi. – Három éve egy teljesen lelakott, 67 négyzetméteres panellakásként vettem meg, annak minden hátrányával, házgyári elrendezésével, anyagaival, minőségével. Az egyik legnagyobb örömöt az okozta, hogy részt vehettem az átalakításban. Egy hétig tartott, amíg leszedtem a régi tapétát, saját kezűleg téptem ki helyükből a belső ajtókat és a konyhabútort. Na persze nem csak romboltam, alkottam is, hiszen a festést,
a csempézést és a mázolást is részben magam végeztem el. Lehet, hogy így nem lett olyan tökéletes, mintha mesteremberek dolgoztak volna, de legalább az én művem. A legnagyobb büszkeségem az erkélyburkolat, ahová a maradék fürdőszobacsempékből egy kajakost mintáztam.
Erzsi dicséretére legyen mondva, bármilyen alaposan nézzük a berendezést, nem találunk még csak kis hibákat sem. A szellősen kialakított terek is az ő képzeletében rajzolódtak ki, sok éjszakát töltött a falak tologatásával és a bútorok elforgatásával. Az eredmény szellős, befogadó, csalogató tér, tele élettel, színnel, és természetesen sok faanyaggal.
– Apukám mellett, aki asztalos, óhatatlanul belém ivódott a fa szeretete – büszkélkedik. – Néha nagy meglepetést szerzek a lakberendezési áruházakban, amikor megkritizálok egy-egy bútort, mert sajnálatos módon nem csapolva, hanem szögelve vagy ragasztva van, vagy szidom a lakkozást, mert megfojtja a fát, ahelyett, hogy lenolajjal vagy méhviasszal kennék be
a bútort. Pedig mennyivel szebben hozná ki a fa színét és erezetét! A férfi eladók ilyenkor döbbenten néznek, hogy vajon honnan veszem a bátorságot (és a tudást) a kritizáláshoz, a legrangosabb bútorüzletekben. Persze, nem tudhatják…
Bármerre nézek, minden az én terveim szerint épült olyannak, amilyen. Én találtam ki a konyhabútor és a gardrób elrendezését, a burkolatokat, és a régi ajtók helyén vágott íves nyílásokat. Az átalakításkor hallani sem akartam parkettáról vagy laminált lapról, ragaszkodtam a parafához. Ez ugyan drágább volt, de megérte rá
várni. A megmaradt lapokból a papám még előszobai fogast is készített. Õ segít nekem a legtöbbet, bár most várnom kell a háló és a gardrób ajtajára, mert az elmúlt hónapokban legyártott mennyiségtől – ajtómérgezést” kapott, és arra kért, legalább nálam ne az legyen a következő feladat.
A bútorok kiválasztásánál a kajakos hölgy szintén nem akart MDF-lapokat bevinni a lakásba. Kivárta, amíg meg tudta venni a faanyagot, és a papája szép lassan megvalósította az elképzeléseit. A konyhában vannak apróbb trükkök, amelyek első ránézésre talán fel sem tűnnek, s még katalógusban sem találkozhatunk hasonlóval. Ezekre nagyon büszke. Az étkezőasztal
lepkeként kinyitja szárnyait, ha vendégek érkeznek, lábain görgőkkel, így könnyebb eltolni a faltól. Az itt sokasodó gyümölcskupacok nem a fotózás korkellékeiként kerültek az asztalra. A sportolólány valóban ilyen mennyiséget fogyaszt naponta. A konyhát mostanában ritkábban használja, hiszen olimpiai évben, edzőtáborok sűrű egymásutánjában nincs mikor bűvészkedni a fakanalakkal. Így elsősorban saláták
kerülnek az asztalra, de alkalmanként – és a vendégek kedvéért – Erzsi kitesz magáért.
Ha egyedül van, az otthon töltött idő nagy részében a nappaliban heverészik, zenét hallgat, tévézik, vagy újabb bútortippeken töri a fejét. A helyiséget olyan kedves ötletek teszik egyedivé, mint a polcos térelválasztó, az alacsony lábakon falnak
támaszkodó növénytartó polc, vagy az alul-fölül üveg dohányzóasztal, amelyben kagylók pihennek. A könnyen mozgatható rattankanapé mellé, színeihez igazodva készültek a polisztirol gyönggyel töltött amőbafotelek, amelyek huzata mosógépben tisztítható, és a töltet mennyiségét változtatva funkciója is alakítható. A sok növényt csak a szentlélek tartja életben, hiszen Erzsi
hetente egyszer tud rendszeresen locsolni. Így csak szárazságtűrő zöldek vészelik át a vele való életközösséget, na meg a parányi cserepekbe rejtett kaktuszgyűjtemény.
A sarokba száműzött tanulósarok pillanatnyilag csak számítógépezésre szolgál,
hiszen bár házigazdánk az ELTE óvodapedagógus szakának hallgatója, most az olimpia miatt évet halaszt.
A lakásban körbenézve három dolog tűnik fel: hiányoznak az érmek, holott egy sokszoros világ-, Európa- és olimpiai bajnok hölgynek lenne mit kiállítani, de ő inkább szüleinél tárolja díjait. Másodszor a mécsesekre lehetünk figyelmesek, ezek a relaxáció kellékei, étkezőben, kádban, nappaliban.
A legszembetűnőbb Erzsi tárgymániája, ugyanis külföldi útjairól mindig bőröndnyi jellegzetességgel tér haza. A lakást most
a dél-afrikai edzőtáborban vásárolt díszek uralják, de van Sydneyből bumeráng, és még megannyi, a világot hazahozó tárgyi emlék. Mégis van egy kis hiányérzet, egy olimpiai aranyérem képében, ennek már nagyon készíti Erzsi a helyet.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások