Szepes Mária világszerte ismert Kossuth-díjas író. A vörös Oroszlán, a Pöttyös Panni, a Csillagvarázs szerzője, és még hosszasan lehetne sorolni műveinek sorát. Könyveit nyolc nyelvre fordították le. Fölényesen birtokolja az asztrológiai tudományokat, az ezoterikus tanok mélységes ismerője. Elragadó személyiség, aki azt vallja, hogy otthonunk fontos része életünknek, hozzá tartozik a sorsunkhoz, amelyet magunkkal hoztunk.
„ – Éhesz vadok, éhesz vadok!
– Te vagy a legkisebb és a leghangosabb.
– Mert én vadok a legéheszebb!”
Kétéves koromban ezzel léptem először színpadra. Édesanyám fogta a kezemet.
Ennek immár kilencvenhat éve. Akkoriban volt egy színházunk, a szüleim minden idejüket ott töltötték. Anyám primadonna volt, és csodálatosan énekelt. A színpad nekem természetes közeg volt, szinte az otthonom. A fivéremet és engem egy nevelőnő, Mariska nevelt, aki nem bánt velünk kesztyűs kézzel.
Tizenhét évesen ismertem meg férjemet, Szepes Bélát. Nagyon jó kiállású, fess ember volt. Kamaszlány koromban úgy gondoltam, én majd egy visszahúzódó, beteges költővel élem le az életemet, de nem így lett. Gazdag és gyönyörű életet éltem a férjem oldalán. Eleinte Berlinben laktunk, ahová a munkája kötötte őt. Kivettünk egy berendezett kis lakást, és megkezdtük közös életünket. 1931-et írtunk. A szüleinknek sanyarú sorsuk volt idehaza, úgyhogy kivitettük őket magunkhoz a macskáikkal együtt. Erre szoktam volt mondani, hogy Béla feleségül vett ötödfél magammal. Béreltünk egy hatszobás lakást, és ott éltünk együtt. Körülöttünk mindenki grófné meg báróné volt, de azokban az időkben kifordult önmagából a világ, és minden tönkrement. „A dús vizű tóból lement a víz, és a halak kiszáradtak.” A berlini évek során a legpozitívabb az volt, hogy együtt lehetett a család. Nálunk mindig ez volt a legfontosabb. Otthonunkat egy német karmester özvegyétől béreltük, óriási könyvtár töltötte meg a szobákat. Rengeteget olvashattunk, tanulmányokat folytattunk, zenéltünk. Tobzódtunk az élményekben, naponta moziba jártunk, szórakoztunk, úgy éltünk a férjemmel, mint két kölyök. Közben ezoterikus tanulmányokat folytattam. Az ámulatunk azonban nem tartott sokáig, megismertük és felismertük a vad náci rémuralmat, és visszajöttünk Budapestre.
A háború után ez a lakás üresen állt, mi pedig beköltöztünk. Kicsit átalakítottuk, Béla állást vállalt a lapoknál, és mellette itthon kisplasztikákat készített, ha pedig ideje engedte, sakkozott a barátaival. Hatvanegy éve élek itt. Ez a lakás nagy dolgoknak tanúja! Itt indítottam el titokban az ezoterikus iskolámat, valódi csodák történtek itt, és ezek között a falak között születtek az írásaim. Több mint száz könyv rajzott ki innen,
ebből az otthonból. Az iskolám ingyenes volt, de mindenki átesett egy pszichikai teszten. Aki megkeresett, azt megpróbáltam válaszaimmal megnyugtatni, problémáira megfelelő kiutat mutatni. Akkoriban Karácsonya volt a tanulmányok idejének.
Ötvenhat évig éltem együtt a férjemmel boldog házasságban. Amikor beteg lett, megkértem a Jóistent, hogy vegye el.
Elküldtem, hogy ne szenvedjen tovább, de azóta is itt van velem. Amikor meghalt, önkívületi állapotba kerültem, annyira szerettem. Aztán mindent kitakarítottam. Egyik kedves barátunknak ajándékoztam a sakk-készletét. Amikor hazajöttem a temetéséről, az asztalon itt állt egy fekete bástya, az elajándékozott készletből mégsem
hiányzott egyetlen figura sem…
Van egy Buddha-szobrom, a legfontosabb tárgy az életemben, mert kifejezi filozófiai állásfoglalásomat, a keleti bölcselet nagyszerűségét és hitemet benne. Olyan tárgyaim nincsenek, amelyek halandók, csak örökkévalók. Tulajdonképpen nem tárgyak ezek, hanem ideák.
Az otthon hozzátartozik a sorsunkhoz, amelyet magunkkal hoztunk. A lakásunkban megmarad mindannak a lenyomata, amit átéltünk benne, azoknak a
hatása, akikkel találkoztunk, mindaddig, amíg annál is erősebb hatás nem veszi birtokba a teret.
Én máshogy érzékelem és szemlélem a világot, azt szeretném, hogy jobbak legyenek az emberek! A földgolyóbis és ez a kis különleges ország az otthonom. Bejártam a világot, de mindig visszatértem. Budapest és Európa az otthonom. Szeretem ezt a Föld nevű bolygót, de jelenleg oly nagy
káosz uralkodik, és a jó mellett oly sok a gonosz törekvés. El kell jönnie a jövő korszakának. Az élet örök, itt csak látogatóban vagyunk. Átutazók mindannyian.
Ha búcsút veszek tőletek, visszatérek az örök bolygóra, ahol minden élhetően jó és szép.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások