A másodrangú színek közül (melyek valamelyik két alapszín – kék, sárga, vörös – keveréséből jönnek létre) a zöld után a narancsszín az, amelyet a lakberendezésben a leggyakrabban alkalmazunk. Ebben szerepet játszik talán e szín melegséget árasztó ereje, néhol tüzes vöröses-narancsba hajló mivolta.
Sokféle arcát ismerjük. Benne van a lemenő nap felemelő ragyogása, az őszi falevelek zizegése, de pasztell barackszín árnyalatában a tavasz ébredezése is. Van, aki inkább tüzesebb, élénkebb arcát szereti, mely megfelelő környezetben egy kis mediterrán temperamentumot csempészhet be otthonunkba. Hideg színek mellett alkalmazva kiemelhetjük vele azokat, s így egységet képezve, maréknyi frissességet szórhatunk szét a térben. Kissé fakóbb a fáradt, fehérrel megtört narancs, de kiváló háttér lehet polgári enteriőröknél, ahol letisztult eleganciát sugározva, könnyűszerrel emeli ki a mívesebb anyagokból készült bútorok szépségét.
A narancs mint a sárga és a vörös keveréke az aktivitást közvetíti számunkra. Világító ereje napszerű erővel rendelkezik, fehérrel tompított változata már elveszíti ezen karakterét. Ha feketével törjük meg, szikkadt barnába süllyed. Ha az ekkor elért színt világosítjuk meg, homokszín tónusokat kapunk, melyek csöndes melegségükkel nyugodt, kiegyensúlyozott atmoszférát árasztanak. A vöröses-narancs aktivizáló hatása megnyilvánul abban is, hogy serkenti a vérkeringést. Kísérletekkel igazolták, hogy két olyan munkahely között, ahol az egyik falait kékeszöldre, a másikét vörösesnarancsra festették, a dolgozók három-négy foknyi hőmérséklet-különbséget éreztek. A kékeszöld teremben dolgozók a 15 fokot hidegnek érezték, míg a vörösesnarancsban az emberek csak 11-12 foknál kezdtek el fázni. A meleg színeknek tehát amellett, hogy kellemes, barátságos atmoszférát teremtenek, gyakorlati hasznuk is van. Munkahelyeken egyébként mégsem szokták alkalmazni, mivel egyfajta bohém gyermekiességet sugároz. A narancs – lélektani szempontból vizsgálva – felszabadult életerőt mutat. Azt érezteti: vidám vagyok, lelkes és barátságos. Megújult energiát sugall, és megszabadít minket betokosodott érzelmeinktől. Segíti az önbecsülés kifejlesztését, örömöt hoz az érzéki élvezetekbe. Emellett azonban negatív üzenetet is hordoz: a felületességet. A narancsnak semmi köze sincs a fegyelmezettséghez, a kontroll gyakorlásához. A turizmus, vendéglátás területén, ahol metakommunikációs szinten üzenni akarják a kitörő felszabadultság lehetőségét, fellelhetjük tudatos alkalmazását. Kikandikáló narancsszínű díszzsebkendő, vagy kendő a női alkalmazottak ruházatában, vagy narancs árnyalatú nyakkendő, esetleg ing a férfiaknál, mind-mind ezt a tendenciát jelzik. Az életünk azonban nem csak felületes vidámság. Talán erre utal az a kutatási eredmény is, amely a színeket tetszés?nem tetszés szerint állította sorba. Eszerint sem a nőknél, sem a férfiaknál nem jelenik meg preferált színként a narancs, bár az is igaz, hogy az elutasított kategóriába sem helyezhetjük. A férfiak és nők összehasonlításában a vizsgálat azt mutatta, hogy a férfiak gyakrabban választják kedvenc színeik közé, mint a nők.
A kíváncsiságot kielégítve, bemutatjuk a színek tetszés szerinti választási sorrendjét, három csoportban:
1. a leggyakrabban választott színek: kék, vörös, zöld, sárga;
2. ritkábban választott színek: narancs, lila, barna;
3. nagyon ritkán választott színek: fekete, fehér, szürke. Természetesen a választás tértől, időtől, kortól, műveltségtől is függ, s az sem mellékes, hogy az illető milyen égtájon él.
Időről időre feltűnhet egy?egy szín szimbólumként, a valahová tartozás jeleként is. Ilyen volt a közelmúltban a fiatalok fekete ruházata, aminek természetes kompenzációjaként napjainkban a tarka romantika kezd teret hódítani, ahol a narancs is helyet kap. Így van ez rendjén. A szárazságra víz kell, a sósra az édes. Mindennek helye van, a hiányra megmozdul az emberi tudattalan és követeli jussát. A mi feladatunk pedig az, hogy megadjuk neki.
Hozzászólások