Az utóbbi évek karácsonyfa-állítási szokásaiban is egyre inkább előtérbe kerültek a természetvédelmi szempontok. Akik sajnálják az ilyenkor kivágott rengeteg fenyőfát, azoknak sem kell feltétlenül műfenyőkkel beérniük. A szakszerűen kiszedett, majd az ünnepek alatt helyesen gondozott növények jó eséllyel folytathatják életüket a kertbe kiültetve.
Irodalmi források szerint hazánkban báró Podmaniczky Frigyes német származású édesanyja állított először karácsonyfát 1828-ban. A XIX. század közepétől egyre több földbirtokos család vette át ezt a szokást. Ekkor díszítésként aszalt gyümölcsöket, diót és papírból kivágott formákat akasztottak az ágakra.
Azóta mind a fenyőfajok, mind pedig a díszek választéka sokat bővült, és örvendetes módon az élő fák ünnepi felöltöztetése is gyakorivá vált. Néhány helyen természetvédő szervezetektől visszaváltható karácsonyfákat vásárolhatunk, és egyre több városban lehet fellelni az úgynevezett – karácsony parkokat?. Ide a kerttel nem rendelkezők is kiültethetik – az ünnepeket követően – az addig lakásdíszként tartott növényt, amelyet, miután túlélte a megpróbáltatásokat, akár éveken keresztül meglátogathatnak a fenyőparkban.
Praktikus okokból is érdemes lehet gyökeres fát választani. Egyrészt a földlabdás növény nem sokkal drágább, mint a vágott, másrészt a kisebb méretű fa – némi gondozásért cserébe – akár több évig is díszítheti lakásunkat a téli ünnepek alatt.
Szabályosat, földlabdásat?
Gyökeres karácsonyfa választásakor különösen figyeljünk arra, hogy a törzs ne legyen sérült, törött, és görbület se csúfítsa. Leveleit ne hullajtsa, azok egészségesek, azonos színűek legyenek a fa minden részén. A fenyő ne legyen féloldalas, az ágörvök (a törzs egy magassági pontjáról kiinduló ágak) is egyenletes eloszlásúak legyenek.
Ne szabadgyökerű fát válasszunk, hanem földlabdásat (földdel körbevett gyökerei jutaszövettel, esetleg dróthálóval borítottak) vagy nagyobb cserépbe, vödörbe ültetett fenyőt. Ez azért lényeges, mert a fenyőfélék gyökerein gombák élnek, szoros kölcsönhatásban az – anyanövénnyel?. A gombák segítik a gyökérszőrökkel nem rendelkező fenyők vízfelvételét, cserébe tápanyagot kapnak a növénytől. A fenyő e gombák jelenléte nélkül rövid idő alatt elpusztul.
Hogy ne a kukában végezze
Mivel a fenyőkön télen is van lomb, nedvkeringésük ilyenkor is működik, leveleiken keresztül párologtatnak. A kinti hidegből a szobába kerülő fa a jóval magasabb hőmérsékletből adódóan fokozottan párologtat, így nagyon könnyen kiszáradhat. A növények többségétől eltérően itt erre utaló jeleket nem vehetünk észre. Míg a többi növény vízhiánykor hervadni, lankadni kezd, a fenyők tűleveleiknek szöveti felépítése miatt ilyen vészjeleket nem adnak. Egyszerűen megszáradnak a levelek, és amikor már hullani kezdenek, az egyenlő a fa halálával. A földlabdás fenyőt állítsuk egy vödör homokba, amit tartsunk folyamatosan nedvesen. A fa lehetőleg csak annyit legyen szobai körülmények között, amennyit feltétlenül muszáj, egy-másfél hétnél többet semmiképp. Az ünnepekig tartsuk hűvös, világos, fagymentes helyen, karácsony elmúltával pedig szintén ugyanilyen körülmények között mindaddig, amíg a kinti enyhülésnek köszönhetően kiültethetjük a már felengedett földbe. Amíg díszben van, a lakás lehető leghűvösebb helyiségében helyezzük el, a fűtőtestektől minél távolabb. Lehetőleg ne tegyünk rá olyan díszt, amely sérülését okozhatja.
A luctól a fekete fenyőig
A közönséges lucfenyőt (Picea abies) akár – hagyományos karácsonyfaként – is említhetnénk, hiszen régebben szinte csak ezt lehetett kapni. Klasszikus fenyőillata igazi karácsonyi hangulatot varázsol a lakásba. Hátránya, hogy vágott faként hamar elkezdenek hullani tűlevelei.
A szerb luc (Picea omorika) hasonló előbbi rokonához, de leveleinek fonákján ezüstös csík húzódik végig, így a fa színe távolabbról ezüstösebbnek, szürkésebbnek hat. Mivel a közönséges lucnál gyorsabban fejlődik, és könnyebben nevelhető, ezért egyre több kapható belőle. Gyökeresen érdemes vásárolni, mert vágottan ez is hamar elhullajtja leveleit.
A cukorsüvegfenyő (Picea glauca – Conica?) az egyik legdrágább fenyőféle, mivel nagyon lassú növekedésű.
Sok kedvelője van az ezüstfenyőnek is (Picea pungens f. glauca), ez a lucoknál vágottan is tartósabb, és ágai sokkal merevebbek, jobban bírják a díszek terhét. Érdemes megemlíteni a duglászfenyőket (Pseudotsuga sp.), melyek narancsillatot árasztanak, és tűleveleik egyáltalán nem hullanak le a fa teljes száradása után sem. Egyre népszerűbbek lettek az utóbbi években a – hosszútűs – fajok. Ilyen az erdei fenyő (Pinus sylvestris) vagy a feketefenyő (Pinus nigra). Megjelenésük merőben eltér a rövidtős fajoktól, ám olcsóbbak, és nem peregnek tűleveleik. Mivel gyökérrendszerükben markánsan elkülönül a főgyökér, nagyobb fák kiemelésekor ez gyakorta beleszakad a talajba, ezért minél kisebb példányt válasszunk.
Hozzászólások