Nyári sátrazások alkalmával saját bőrünkön, illetve ruhánkon érezhetjük, ha nincs a fejünk felett biztos tető. A vízzel elöntött sátorban vége a pihenésnek, vacogva várhatjuk az eső elvonulását. A nyári melegben gyorsan megszárad a nedves ruha, de hűvös időben komolyabb állandó védelemre van szükségünk. A tetőzetre lefordítva a hasonlatot: hajlamosak vagyunk arra, hogy csak baj esetén foglalkozzunk vele, pedig egy alapos beázás komoly károkat okozhat az épület szerkezeteiben és a berendezésben is.
Az épület szerkezetei közül a tetőnek kell igazán szélsőséges igénybevétel kiállniuk. Télen meg kell tartaniuk a vastag hótakarót, elviselni az olvadással- fagyással járó romboló mozgásokat, és az esős időszakban a nagy mennyiségű víznek sem könnyű feladat ellenállni. Nyáron a napsugárzás túlzott melegítő hatása, a felület felforrósodása teszi próbára a fedéseket, a szél nyomása, feszítő, rángató ereje a rögzítéseket tépázhatja meg. Milyen építőanyag állja a fenti kihívásokat, milyen szerkezetet válasszunk?
A hagyományos magas tető hosszú évek gyakorlati tapasztalata alapján alakult ki a mérsékelt övi területeken: a hó nem halmozódik fel a ferde fedésen, nem terheli túl a fedélszéket, a tető tartószerkezetét. A nagy záporok, többnapos esőzés vize lefolyik a felületről, csökkentve a beszivárgás idejét, esélyét. A nyári meleg ellen a padlástér légtömege védi otthonunkat.
kiselemes fedések
A változatos tetőformákat változatos méretű és anyagú elemekkel fedhetjük. A leggyakoribb, általános kifejezéssé is váló elem a cserép. Az agyagból kiégetett mázas vagy mázatlan felületű tetőcserepek nagy formagazdagságban kaphatók. A klasszikus dupla réteget kívánó hódfarkú fedést régi épületeken csodálhatjuk meg. Az egyszerű formájú cserépből is több rakási módot, kialakuló rajzolatot fedezhetünk fel. A kis elemek könnyen alkalmazkodnak a változatos íves, kiugró felületekhez is. A kétrétegű rakás következtében a szerkezet nagyobb súlya, a gondos kivitelezés nagyobb árat is jelent, bár utóbbit a szép és gazdag formaképzés könnyen feledteti. A hornyolt cserepekkel történő egyrétegű fedés méltán terjedt el, olcsóbb megoldást kínál. A cserepek felületének nagy változatossága az egyszerűbb tetőformákat is érdekessé teszi. A felületek mázas bevonata növeli a tartósságot (kis vízfelvétel), szép, telt színeket kölcsönöz a tetőnek. A betoncserép mára elfogadott építőanyaggá vált: tartóssága, a speciális formák, a rendszer bevezetése, változatos színárnyalatai közkedveltté tették. A kiselemes fedések ritkán használt természetes anyagú elemei a fazsindely és a pala. Mindkét elem speciális technikai tudással rakva bonyolult tető- vagy toronyformák fedésére is alkalmas. Már a tervezés során döntenünk kell a fedésről, hiszen a betoncserép nagyobb súlya miatt erősebb tartószerkezet szükséges, a lécezéshez az elemek mérettávolságát is figyelembe kell venni.
{gallery}images/stories/epites_felujitas/2013_03/cikk/f1{/gallery}
könnyű nagytáblás fedések
Az e csoportba tartozó elemek anyaga lehet bevonatos acéllemez, cink, alumínium és réz is. A hagyományos fémlemezfedés a kishajlású tetőknél, speciális formáknál kifizetődő. A kellő vízszigetelés és teherbírás biztosítására szigetelőlemez alátét és teljes felületű megtámasztás, deszkázás szükséges. A fémlemezek nagy hőmozgásának biztosítására speciális rögzítési megoldásokat, lapolásokat, korckötéseket fejlesztettek ki. A szakszerűtlen megoldások, egyszerűsített csatlakozások, kidolgozások, beépített hibahelyekké válnak. A sziloplast nem tetőszigetelőanyag!
A lakóépületeken is egyre gyakrabban megjelenő nagytáblás fémlemezfedések az egyszerű formájú tetőkre valók. Az ipari kinézetű trapézlemez mellett elterjedőben van a cserépfedés mintáját másoló nagytáblás lemez is. A nagy egybefüggő felületek kisebb hibalehetőséget és gyors kivitelezést jelentenek.
Ne feledkezzünk meg a hangszigetelésről, és arról sem, hogy a fémlemez használatánál külön figyelmet kell fordítani a fedés és a rögzítő fémanyagok kapcsolatára, a kémiai lebomlás megelőzésére. A nagy felületek fedésére használt lágy lemezek napjainkban háttérbe szorulnak a lakóépületeknél. Gyakori meghibásodásuk, gyors öregedésük, nehézkes javításuk, sérülékenységük miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a járható tetőteraszok építésénél azonban mindig szükség lesz rájuk.
A tetőfedés rendszeres átvizsgálása, a kimozdult elemek visszahelyezése, pótlása, a felgyűlt törmelék vagy jégdugó eltávolítása a hosszú életű tető alapja. A kicsi, könnyen javítható hibák egy vihar, nagy szél vagy esőzés során komoly kárrá változhatnak. A javítást biztosítással dolgozó, abban jártas szakemberekre bízzuk.
{gallery}images/stories/epites_felujitas/2013_03/cikk/f2{/gallery}
kémény és megközelítése
A tetők kiegészítő elemei a kémények, ereszcsatornák, hófogók, tetőbevilágítók, kéményseprő-járdák mind gazdagítják a látványt, de speciális csatlakozásuk miatt gyakori beázási pontok is. A klasszikus téglakémények kialakítását hatósági előírások szerint kell végezni (magasság, megközelítés) és gázfűtés esetén béléscsővel kell ellátni. A modern kazánok már saját fém típuskéménnyel rendelkeznek. Az ipari látvány elkerülésére, a fizikai védelem miatt gyakran az új kéményeket is körbefalazzák. Az előírásoknak megfelelően biztosítani kell a kéményfejek megközelítését, amihez tetőkibúvók, kéményseprő-járdák elhelyezésére is szükség van. Fontos megjegyezni, hogy az oly kedvelt, tetősíkba beépített ablakokat a kéményseprők nem tudják használni, minden esetben ki kell építeni oldalt nyíló tetőkibúvót!
{gallery}images/stories/epites_felujitas/2013_03/cikk/f3{/gallery}
eresz, vápacsatorna…
A víz felfogását, gyűjtését és elvezetését biztosító ereszcsatornák, szegélyek, vápacsatornák készülhetnek hagyományos bádogos anyagokból, de megjelentek a műanyag bevonatú acéllemez elemek, műanyag rendszerek is. A tető anyagához igazodó színekben is válogathatunk, és az előre gyártott elemek használatával gyorsíthatjuk a munkát. A hosszú szerkezetek, lefolyócsatornák esetében a hőmozgásból adódó hőtágulást minden esetben biztosítanunk kell. A csatornák alsó 2 méterét a fizikai hatásoktól védeni szükséges (vastagfalú acélcső), és a lezúduló víz elvezetését is meg kell oldani. Az épülettől távolabb elengedett vagy gyűjtőcsatornába vezetett esővíz kevesebb kárt okoz a lábazati falban.
Hozzászólások