Ablakcsere

Hőszigetelő képességEgy régi épület esetében a hő 20-40 százaléka a nyílászárókon át szökik el. Az elavult nyílászárók cseréje tehát fontos programpontja az átgondolt felújításnak. De mire is kell odafigyelni a termékválasztásnál és a beépítésnél?

A nyílászárókat körbevevő falazat hőszigetelő képessége egyre jobb (ahol nem, ott a külső hőszigetelés az egyik legfontosabb feladat). Hiába kap azonban akár 10-20 centiméteres szigetelést a falazat, ha a nyílászárók hőtechnikailag gyenge pontot jelentenek – a hő nagy része ekkor nem a falon, hanem az ablakokon keresztül távozik. Felújítás során ezért érdemes együtt kezelni a külső szigetelést és a nyílászárócserét.
A két fő rész: tok és üvegezés
A korszerű nyílászárók üvegezése több rétegű üvegből áll, és az ezek közötti teret is általában kiváló hőszigetelő képességű gázzal, többnyire argonnal vagy kriptonnal töltik ki.
Így viszont a tokszerkezet válik a nyílászárók gyenge pontjává. Mivel a műanyag nem igazán jó hőszigetelő, így a műanyag ablakok hőszigetelését ún. kamrákba zárt levegővel kell javítani.  Minél több levegőt sikerül a kamrákba zárni, annál jobb a tok hőszigetelő képessége.
Elterjedt „hiedelem”, hogy a hőszigetelő képesség a kamrák számával arányos. Ez nem teljesen igaz. A hőszigetelés leginkább a bezárt levegő mennyiségével arányos. A kamrákat létrehozó bordákra valójában azért van szükség, mert a toknak szilárdságot is kell adni. A bezárt levegő mennyisége csak a tok vastagságával növelhető: az ezt jelző profilmélység a hőszigetelés fontos jellemzője. A vastagabb tok és a sokrétegű üvegezés azonban jelentősen megnöveli a nyílászárók súlyát, ami a rögzítés fontosságára hívja fel a figyelmet.
A fa lényegesen jobb hőszigetelő, de még így is elmarad az üvegezéstől. Javulás itt is a tokvastagság növelésével érhető el.

A nyílászárók beépítése

Még a közelmúltig is többnyire egyrétegűek voltak az épületek falai (csak falazóelemből álltak), esetleg néhány centiméter hőszigetelés került rájuk. Az ablakok egy ilyen falszerkezetben többnyire középre kerültek – így esztétikusan lehetett külső és belső párkányokat kialakítani. Ha egy ilyen házra kerül külső (vastagabb) hőszigetelés, akkor ez két problémát is magával vonz. Egyrészt a külső párkány – amit az ablakkal együtt cserélni kell – aránytalanul széles lesz, míg az ablak aránytalanul mélyre kerül a falsíkhoz képest. Másrészt a vastagabb szigeteléssel nincsen hely „befordulni”. Ha viszont a kávákhoz csak néhány centiméteres szigetelést teszünk, akkor ezzel helyi szinten drasztikusan lerontjuk a hőszigetelést, hőhidat hozunk létre.
A legegyszerűbb megoldás, ha a nyílászárót a fal külső síkjába építjük be. Egy vastagabb szigetelés esetén ekkor változatlanul középen lesz az ablak, másrészt a külső szigeteléssel „rátakarhatunk” a tokra is, arra a szerkezeti elemre, amely egyébként is a nyílászáró „gyengéje”.