A lakóépületek esetén az energiatakarékosság azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentjük lakásunk fűtési költségét, illetve az épületbe bevitt energiát a leggazdaságosabban használjuk fel. Mint magyar lakosok, az életünkben elfogyasztott energia több mint felét lakásunk fűtésére használjuk el.
Egy adott épületbe többféle módon tudunk hőt bevinni, ezek nagy részéért általában fizetni is kell, hiszen fa, szén, gáz, vagy egyéb formában meg kell vásárolnunk az energiát. Energiabevitelnek számít – és ténylegesen fűtik is az egyes helyiségeket – a különböző háztartási és irodai eszközök, (konyhai sütő, számítógép stb.), a világítótestek. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy hány ember tartózkodik egy adott helyiségben, hiszen szigorúan energetikai megközelítéssel a bent tartózkodó személyek is hőleadók.
A beruházási költségen kívül már egyetlen fillérbe sem kerül, ha a fizikai törvények figyelembevételével (gondoljunk főleg az üvegházhatás elvére) megfelelően tájoljuk az épületet, ügyesen alakítjuk ki a lakás alaprajzát, megfelelően választjuk ki az egyes égtájhoz tartozó üvegezések arányát, esetleg energiagyűjtő-tereket, üvegházakat is kialakítunk. A világon számos példát látni olyan jól megtervezett lakóházra, amely a fűtési energia igényének jelentős részét az előbb említett módon a napsugárzásból nyeri, így a lakóknak nem sok gondjuk adódik már a fűtésszámlával.
Ha nincs arra módunk, hogy rögtön a cikk elolvasása után egy modern, minden igényt kielégítő, energiatudatos lakóházba költözzünk, akkor megéri elgondolkodni azon, hogy a saját meglévő lakásunkban milyen felújítási lehetőségek vannak.
Ahol leginkább szökik a hő
Vegyük sorra, hogy a lakásba bevitt hő mi módon távozik az épületből: téli időszakban a legmodernebb, jól leszigetelt és lezárt épületből is a hő tulajdonképpen minden lehetséges irányban a tetőn, a falakon, a pincefödémen, az ablakokon keresztül a hidegebb zóna felé áramlik. A silányul kivitelezett épületeknél a felületeken keresztüli veszteségekhez hozzáadódnak még az ún. hőhidak miatti veszteségek, amelyek a rosszul kivitelezett részletmegoldásoknak (helytelenül beépített ablak, nem szigetelt vasbeton áthidaló, erkélylemezek stb.) köszönhetőek. További hőveszteséget jelent a szellőztetés, illetve a helytelen kialakítású, nem jól záródó ablakok.
Azt kell tehát megkeresnünk, hogy az épületnek melyik az a része, ahol a legtöbb hő kárba megy, és ahol hatékonyan, akár utólagosan is közbe tudunk lépni.
Munkánkat nagyban elősegíti egy – sajnos a hétköznapokban kevésbé hozzáférhető – fotózási eljárás, a hőfotó készítése. A hőfotó azt a tényt használja ki, hogy minden egyes tárgy elektromágneses hullámok formájában hőt sugároz ki. A hőkamera felfogja ezeket a szabad szemmel természetesen nem látható sugarakat, és látható kép formájában rögzíti. A fizikai összefüggéseknek köszönhetően a felfogott hősugarakból pontosan és egyértelműen lehet következtetni az adott felület hőmérsékletére. Ez a műszer egy tized °C pontossággal képes megkülönböztetni az eltérő hőmérsékletű felületeket, és a különböző hőmérsékleteket más-más színnel jelöli. Ha egy épületet ily módon lefényképezünk, akkor tulajdonképpen azért ismerünk rá magára az épületre, mert egyes részeinek más a hőmérséklete, mint a környezetének.
Egy fűtött épület külső képén
I. a világos színek (vörös, narancs) meleg, rosszul szigetelt felületekre utalnak,
II. a sötét színek (ibolya, kék) hideg, jól szigetelt felületeket takarnak.
Egy fűtött épület hőfotójának elkészítésére egyedül télen, és éjszaka van lehetőség, amikor már a nappali sugárzások nem zavarják a felvételt. Az épületet a fotó elkészítése előtt huzamosan és egyenletes mértékben fűteni kell, az ablakokat pedig már három órával a felvétel készítésének időpontja előtt be kell zárni.
A hőmérséklet-eloszlás felületszerű megjelenítésének köszönhetően könnyedén meg lehet állapítani az egyes hőhidak, vagyis fokozott hőveszteséggel rendelkező zónák szerepét.
A bemutatott képek tipikus hőtechnikai hiányosságokat mutatnak, amelyek mindegyike a fűtési költség megnövekedéséhez vezet, illetve a lakásban penészképződést okozhat. A képeket össze lehet hasonlítani a valóságos kinézettel, és beazonosíthatók az egyes épületszerkezetek. A hőfotón még olyan sávok is megjelennek (például ablakok feletti áthidalók), amelyek szabad szemmel nem is láthatóak!
Az első képen található házon a következő hibákat lehet felfedezni:
– A legmelegebb foltok (+2,5 – +3,5 °C) egyértelműen az ablakoknál jelentkeznek, vagyis az ablakok nem hőszigetelt kivitelezésűek, ezek cseréjéről feltétlenül gondoskodni kell.
– Érdekes megfigyelni, hogy az ablakok kerete is viszonylag meleg zónának számít (citromsárga), ami a nem megfelelő keretre éppúgy utalhat, mint a nyílászáró helytelen beépítésére.
– Ha jól szemügyre vesszük a két képet, észrevehető, hogy az ablakok környékén a meleg (piros) folt jóval nagyobb, jóval lejjebb ér, mint a valóságos képen a tényleges ablakok. Ennek az az oka, hogy a ház fűtőtestei az ablak alatt szigeteletlen fal mögött helyezkednek el, így a fűtés nagy része a környezetet fűti, kárba megy.
– A hőfotón narancssárga színnel jelennek meg a külső oldal felé szigeteletlen meleg fűtéscsövek.
– A tetőtérben a tető gerincénél valószínűleg nem légzáró a kialakítás, és a távozó meleg levegő színezi narancsszínűre a gerinc képét.
– Ugyancsak nem megfelelő a tetőablak párkányánál a légzárás, ennek köszönhetően a tetőablak alatti részen egy vastag piros folt jelenik meg.
Lapunkban hónapról hónapra sorra vesszük az épület egyes alkotórészeit, és javaslatot teszünk azok helyes, energiatakarékos kialakítására.
Hozzászólások