Az emeletes, többszintes lakások ma már nemcsak Nyugat-Európában, hanem nálunk is gyakorikká váltak, többek közt a kisebb, gazdaságosabb telekméretek, a kisebb beépíthető területek, a tetőtér-beépítések miatt. Logikus, hogy ezzel párhuzamosan jelen van az egyszintes, lépcsőmentes családi házra való törekvés is, ahol idős korban sem jelent gondot a közlekedés. Másfajta igény a kisebb belső szintkülönbség, a néhány fokos lépcső, ami elsősorban esztétikai, téralakítási előnyt jelent, és három?négy fellépés nemigen jelenthet fáradságot. Mi indokolja az ilyen kisebb belső szintváltásokat?
s és a terep, a kert kapcsolata a családi ház egyik alapvető előnye, célja. A nappali térkapcsolata, megnyitása a terasz, a kert felé a belső és külső szintmagasság közelségét feltételezi. Szép, ha ez éppen csak a külső csapadék miatti 5?6 centiméter. Így a belső tér vizuálisan a kert felé nagyobb szintkülönbség nélkül folytatódik. Nem ritka építészeti törekvés a külső és belső tér folyamatos összekapcsolása üvegfal, télikert, teraszajtó, külső és belső oldalán egyes burkolóanyagok, növényzet, falfelületek átvitelével. Ugyanakkor a lakás részénél előnyös lehet a tereptől való 40 – 50 centiméteres felemelés, gyakran részleges alápincézés, garázselhelyezés stb. miatt is. Másrészről a helyiségek belmagasságigénye is eltérő. A nagyobb nappali térnél előnyös a nagyobb belmagasság, míg a kisebb helyiségeknél nem csak gazdaságosabb, de térérzet szempontjából is kedvezőbb a kisebb magasság. A lejtős terepbe való illeszkedés is indokolhatja a belső szintváltást. Jól megtervezett házaknál rendszerint nem a telek vízszintessé formálása, bevágások, feltöltések erőltetése az irányadó módszer, hanem az épület elrendezésének és a lejtős terep figyelembevételének érzékeny kölcsönhatása. A belső lépcsőnél három, esetleg négy (42?50 centiméter), maximum öt fellépés jelenthet jó megoldást. Egy vagy két fellépés kevés, gyakran észre sem vesszük, mint vendégek el is botlunk, el is eshetünk ezeknél. A nagyobb lépcsők már kényelmetlenebbek, inkább a szükségszerű szintkülönbségek leküzdése, mint esztétikai célú térkapcsolás jelenti a szerepkörüket. A szép lakásokat a velük azonos alapterületű sablonos lakásoktól a legtöbb esetben a terek összekapcsolásának módja különbözteti meg. Fantáziátlan tervezésre vall, ha egy nagyobb lakás csupán egymástól elkülönített, elszigetelt, önálló helyiségek sora. Szép és nagyvonalú megoldás, ha legalább a tágas nappali tér megnyílik a terasz felé, és bővül az étkezővel (az étkező esetleg vizuálisan a konyhával), esetleg további térrésszel, dolgozóval stb. Tehát, ha van a lakáson belül egy tágasabb, gazdagabb terjedés. Ezeknél az elrendezéseknél gyakori, ha a kis, 3?4 fellépésű belső lépcső a nappali és az étkező közé kerül, módot ad a belmagasság variálására, a nappali tér magasságának emelésére is. De ne legyen az étkező és a konyha között a lépcső, a tálalás ez esetben nagyon kényelmetlenné válik. A belső tér további gazdagítását jelentheti a kétszintes, galériás nappali. A galériákról más alkalommal, egy másik cikk keretében szólunk majd. A belső szintváltás és térkapcsolás két, a 1990-es években megépült családi ház részletének elemzésével mutatjuk be. Mindkettő Budán, zöldövezetben épült (tervezője Kapsza Miklós). Belépve az előszobába, tudatos, vizuális tengelyre fűzött térsor látványa tárul fel. A mélyen üvegezett ajtó egy – az étkező terével egybefüggő – közlekedőn, majd a belső lépcsőn átvezet a tágas nappaliba, melynek ablakán át a külső térben lévő lugas kő hátfalán lévő plasztika zárja le a látványt. Visszatekintve a nappali felől, a belső lépcső melletti, mindkét irányból nyitott, átmenő kandalló, a kissé megemelt étkező tér és az ehhez kapcsolódó szép berendezésű konyha tere tárul fel. A nappali fő megnyitása természetesen a terasz felé biztosított. Az étkező felől is érzékelhető a külső terasz, de az asztal tengelyében szintén rálátunk a kertre.
A központi tércsoport ezen a terven talán még összetettebb. A belépés fő iránya itt átlós, a tér átlója mindig hosszabb, mint a helyiség oldala, ezért tágasabbnak tűnik. A belépéssel szembeni sarokablakon át megnyílik a kert látványa, de az intenzív kertkapcsolat oldalirányú, a terasz felé adott. A terasz látványa a lépcső felső szintjén lévő közlekedő felől is megjelenik a télikerten át. A belső lépcsőt a kandalló osztja két részre. Az étkező és az innen nyíló érdekes terű konyha vizuálisan kapcsolódik a belső tércsoporthoz. Érdekes a bárpult elhelyezése is: tálaló része az étkező szintjéhez, a magas bárszintes oldala a nappali alacsonyabb szintjéhez kapcsolódik. Az egész téregyüttes egységesen mázas kerámia burkolatú. Az emeletre felvezető lépcső tovább gazdagítja az összefüggő tércsoportot, amely a belső szintmozgatás nélkül veszítene összhatásából. A belső lépcsők, szintváltások, térkapcsolások, mint e példák is igazolják, a lakástervezés eszköztárának fontos elemei.
Hozzászólások