Napjainkban a lakóparkok, irodaházak vagy akár a családi házak őrzés-védelmében egyre nagyobb teret nyer a videotechnikai eszközök alkalmazása.
A folyamatirányításban és -ellenőrzésben, a közlekedésszervezésben évtizedek óta hasznos közreműködők a videotechnikai eszközök, néhány éve azonban – elsősorban az árak drasztikus csökkenése miatt – a biztonságtechnikai piacon is gyakran találkozunk a videorendszerek telepítésének igényével. A külterület átfogó ellenőrzésén túl, már a szuverén zónában, az irodák belső terében, sőt jó néhány igényes kivitelű lakószobában is feltűnnek a kamerák. Sokak idegenkedése ellenére, valóban a vagyonvédelem, a bűnmegelőzés jól használható kiegészítőinek tekinthetjük a videotechnikai eszközöket, használatuk azonban több technikai és jogi alkalmazhatósági kérdést vet fel.
Most repül
a kismadár
Személyiségi jogvédelmi kérdés, hogy előzetes beleegyezés nélkül képmás (fotó- vagy videofelvétel) ne készülhessen rólunk. Az objektumok védelme, belső vagyonbiztonsága azonban sokszor szükségessé teszi a terület átfogó ellenőrzését, esetleg a képanyag rögzítését. A jól körülhatárolt magánterületeken a belépők előzetes figyelmeztetése után jogszerűen végezhetünk videotechnikai ellenőrzést, akár rögzítve is a látottakat. Ma már természetesnek fogadjuk el az áruházak belső áruvédelmére alkalmazott kamerákat, s jól tudjuk, belépésünkkel elfogadtuk az ellenőrzés tényét. Az irodákban, műhelyekben a munkafegyelem javítására, a belső ellenőrzés fokozására – a dolgozók és a belépő vendégek, ügyfelek tájékoztatása után – szintén használhatunk videotechnikai rendszert. A jogszerű használat azonban feltételezi az egyértelmű előzetes tájékoztatást, s így az érkezők a területre történő belépésükkel elfogadják az esetleges képrögzítés tényét. Egyre gyakrabban láthatjuk az egyik vezető videotechnikai eszközgyártó szellemes szlogenjét az irodák folyosóin, s az ajtókon: – Mosolyogj! Az épületben videós rendszer működik!”
Mitől lett a videotechnikai berendezések csoportja – rendszer” – Talán azért, mert a kamerák, az adatátviteli hálózat, a megjelenítés és a rögzítés követelményeinek összehangolása nélkül nehezen képzelhető el eredményes megfigyelés, jól használható rögzítés.
Az első kérdés a kamerával szemben támasztott igény. Míg a színes kamerák (C) által szolgáltatott színinformáció – megfelelő színhűséggel – sokszor kívánatos lehet az azonosíthatóság miatt, gyakran használunk a nagyobb fényérzékenység vagy felbontási igény miatt gazdaságosabb fekete-fehér (B-W) eszközöket. Az újgenerációs eszközök között megtalálhatók a megvilágítási viszonyoknak megfelelően változó ún. – day-night” kamerák is, melyek nappal színes, éjszakai megvilágítási értékeknél pedig kiváló minőségű fekete-fehér képet szolgáltatnak.
A környezet megvilágítás-értékeinek vizsgálata, a fényviszonyok elemzése szintén az előkészítés alapvető eleme. Míg a természetes megvilágítás értéke nappali fényben nyáron elérheti a 100.000 Luxot, ugyanez borult égboltnál decemberben akár 900 Luxra is csökkenhet. A közutakon a térvilágítás kialakításától függően 0,5-10 Lux fényerősséggel számolhatunk, a raktárakban gyakran 1 Lux alá csökken a megvilágítás intenzitása. Érdekes számadat, hogy míg egy 60 W-os normál izzólámpa fényerőssége 1 m távolságban 340 Luxnak tekinthető, addig ugyanez 20 méter távolságból csak 24,8 Lux, s 50 méter távolságból már csak 0,2 Lux megvilágítási értéket produkál. Az alkalmazni kívánt kamerát e szélsőséges fényviszonyokhoz alkalmazkodó kivitelűre célszerű tehát választani.
Fontos szempont a felbontás is, hiszen az azonosítani kívánt jellemzők a teljes képfelületnek csak kicsiny területén jelentkeznek. Egy 380 TV-soros kamera teljes alakos képet rögzítő konstrukciójában az arc azonításához mintegy a képfelület 5 százalékát használhatjuk. A kamerák elhelyezésénél nem mindig élvezünk teljes szabadságfokot. A bejáratok belépésellenőrzésekor gyakran jelentős ellenfénnyel is számolni kell, amely sokszor a belépő személy arcáról visszaverődő fény több százszorosa is lehet. Ez az ellenfény elhúzza a kamera automatikus szabályzó áramköreit, s ezzel a felismerhetetlenségig elsötétíti a belépő arcát. A fejlettebb eszközökben, az ellenfényben történő felismerést támogatandó, hatásos ellenfény-kompenzációt (BLC) biztosító áramköröket építenek.
A tervezés szakaszában kell meghatározni az alkalmazandó objektív-típusokat is. A változó fényviszonyoknak megfelelően a kamera vezérelni képes az objektívet (DC vagy videó-vezérlés), számolnunk kell azonban az írisz (blende) szűkülésével, a mélységélesség csökkenésével is. ű
Bővülő
adatforgalom
Szerencsére az adattovábbítás tekintetében is egyre bővülő választékkal számolhatunk. Miközben kisebb távolságok esetén ma is használatos technika a koaxiális kábelen történő jeltovábbítás, egyre gyakrabban találkozunk rádiós – mikrohullámú – jelátvitellel, vagy számítógépes informatikai hálózaton továbbított (TCP-IP) képi adatcsomagokkal. Több kilométeres távolságok áthidalására leginkább az optikai szálon történő képtovábbítás használatos. Mindegyik adatátviteli úton biztosítható a képanyaggal egyidejűleg hanginformációk továbbítása, s a vezérelhető rendszerelemek távvezérlése is (kamera-vezérlés, mozgatás, forgatás, kisegítő fényforrások bekapcsolása stb.).
A szolgáltatott képanyag megtekintéséhez, a kamerák felbontásához illeszkedő monitorokat használhatunk. Az alkalmazott monitorok számának csökkentésére gyakran szekvenciális léptetőket, illetve osztottképes megjelenítést biztosító képosztókat használnak, ezek azonban jelentősen ronthatják a képanyag értékelhetőségét. Míg a léptetőknél a képváltások miatt fontos információkról maradhatunk le, az osztottképes megjelenítésnél a látott képanyag felbontása romlik az osztás arányában. Ne feledkezzünk meg a monitorok hőterheléséről, s a monitoros munkahelyen dolgozók egészségvédelméről sem!
Kiegészítő
rendszerek
A képanyag rögzítésére sokáig csak hosszú felvételi idejű ún. time-lapse videomagnetfonokat használt a szakma, többkamerás rendszereknél multiplexerrel – sorba állítva” az egyes kamerákról származó képkockákat. Az események a magnetofonos lejátszáshoz hasonlóan nehezen kereshető módon, másolások alkalmával egyre jobban romló képminőségben voltak reprodukálhatóak. A digitális rögzítés azonban szerencsésen egyszerre oldotta meg e két problémát. Az egyszerűbb kivitelű távolról is menedzselhető PC-s rendszerek és a célhardvert tartalmazó igényes kivitelű képrögzítők ma már egyszerre megtalálhatók a piaci kínálatban.
Az otthoni alkalmazások sorát napjainkban a rádiótelefonokra történő automatikus képtovábbítást is biztosító (MMS) biztonsági kamerák és a telefonvonalon működő videó-felügyeleti, illetve videó-távfelügyeleti rendszerek is kiegészítik. Azt tanácsoljuk azonban, hogy a követelmények megfogalmazása, a rendszer tervezése után következzen csak a beszerzés s a megvalósítás.
Hozzászólások