A lakás közös tereinek tervezésekor, vagy nyaraló, tetőtér belső terének kialakításakor gyakran merül fel valamilyen faburkolat szükségessége. Jótékony ellenszernek bizonyul az ujjnyomok, ételpacák, netán a széktámlák okozta kisebb-nagyobb sérülések eltüntetésére is, hiszen a fokozottan igénybe vett felületek újrafestegetése csak ideig-óráig jelent megoldást.
A falburkolat funkciója kettős: egyrészt praktikus, mivel megóvja a falat a sérülésektől és bepiszkolódástól, másrész díszítő szerepet is betölt, hiszen a falfelületet két részre osztva határvonalat húz anyagában és színében is kétféle dekoráció között. Arról azonban nem szabad elfelejtkezni, hogy szűkíti a teret. Nagyobb belmagasság esetén előnyös lehet, ha a falburkolat alacsonyabbnak láttatja a szobát, ám egy szűk konyhát például nem előnyös körbelambériázni. A térhatást a mintázattal is befolyásolhatjuk, és a legelterjedtebb függőleges lambériázás helyett a léceket felszerelhetjük vízszintesen vagy akár ferdén futó sorokban is.
Anyag-, szín- és méretválaszték
A hetvenes években elterjedt műanyag – lambéria” mára kiment a divatból, helyette ismét hódít a fa, mely az utánzatnál sokkal esztétikusabb, ugyanakkor tartós, meleg hatású, és viszonylag olcsó is, sőt egy kis kézügyességgel akár házilag is megépíthető. Mind dekorációs elemként, mind funkcionális belsőépítészeti megoldásként többféle lehetőség közül választhatunk a faburkolat anyagát, színét, mintázatát illetően.
A fa falburkoló elemek többféle fából is készülnek, a leggyakoribb a puha fenyő, vagy valamilyen keményfa, ez utóbbi azonban drágább. Az ár mellett azonban fontos szempont legyen, hogy a belső térben viszonylag nagy felületet kitöltő falburkolat harmonizáljon a berendezési tárgyakkal és a nyílászárókkal. A fenyőfélék közül némelyiknek különösen szép az erezete, színtelen páccal bevonva a természetes minta igen dekoratív. Mutatós természetes mintázat híján sötétebbre is pácolhatjuk az elemeket, összhangba hozva a fal és a bútorok színével.
A lambéria vagy a táblás faburkolat általában a padló és a széktámla magasságában (kb. 900 mm) rögzített szegélyek között helyezkedik el, de a burkolni kívánt helyiség funkciójától függően a magasság tetszőlegesen változtatható, akár a plafonig is érhet. Ez a megoldás inkább nyaralókban, tetőterek esetében szokásos, konyhákban, étkezőkben többnyire csak a kritikus részt borítjuk be.
Hornyolt léces burkolat
A hornyolt lécekből álló lambériát házilag is felszerelhetjük, ehhez azonban némi falapanyag-ismeret nem árt. Teljesen száraz alapanyagot hiába keresünk, a fakereskedésekben ugyanis fűtetlen helyen tartják az árut, melyet a fóliacsomagolás sem óv meg a visszanedvesedéstől, nem is szólva a szállítás során ért hatásokról. Ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy felszerelés előtt néhány napig hagyjuk akklimatizálódni a léceket. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a fa élő anyag, ezért a környezet páratartalmától függően megduzzad, összehúzódik. Ha ehhez a mozgáshoz nem hagyunk elegendő helyet a szálak felszerelésekor, könnyen előfordulhat, hogy idővel több helyen is megrepedezik lambériánk.
Az sem mellékes, hogy milyen minőségű fát vásárolunk. Az Európában alkalmazott DIN-szabványon belül létezik – A” és – B” osztály, de találkozhatunk – C” jelöléssel is, mely a szabványon kívüli minőséget jelenti. Nem árt tudni, hogy az A és B minőség között is elég jelentős a különbség, a C pedig gyakorlatilag minden fahibát megenged. Nem biztos tehát, hogy a legolcsóbb alapanyag megvétele a legcélravezetőbb.
Táblás faburkolat
A szakárudákban a lambéria felszereléséhez szükséges eszközöket is megvásárolhatjuk, és gyakorlati tanácsot is kérhetünk a felszereléshez.
Ha magunk készítjük el a lambériát, fontos, hogy először tervezzük meg papíron, számoljuk ki, mennyi alapanyagra lesz szükségünk, majd annak beszerzése után a tervek alapján előbb a tartóléceket, majd a lambériaelemeket szereljük fel helyükre.
A táblás faburkolat megtervezéséhez, elhelyezéséhez mindenképpen szakemberre van szükség, hiszen a táblák nem kaphatók készen, azokat méretre készítik el. A nagyobb méretű táblákból készülő burkolatok alapanyaga általában keményfa, ám mivel ezek a fafajták drágák, az elemek általában nem tömör fából, hanem furnérozott bútorlapból, vagy keretbetétes megoldással készülnek.
A furnérozott bútorlap magja faőrleményből tömörített forgácslap, melyre mindkét oldalon 0,5 mm vastag nemesfa réteget (furnért) préselnek. A látható éleket azonos fából vagy valamilyen eltérő anyagból készült profilokkal szokás lezárni. A keretbetétes burkolóelemek tömörfa keretbe foglalt furnérozott, rétegelt lemezbetéttel készülnek. Ebben az esetben a külső megjelenés variációinak száma szinte végtelen: a keret különféle formát és díszítést kaphat, a betéthez választhatunk a kerettel azonos, illetve attól eltérő faanyagot, de különböző anyagok kombinációjából is állhatnak a táblák. Így a bélés készülhet perforált anyagból (ebben az esetben hangelnyelő, akusztikus burkolatként is használható), textilből vagy akár nádból.
Hozzászólások