Mindannyiunk természetes vágya, hogy lakásunkat, értékeinket, szeretteinket távollétünkben is biztonságban tudjuk. Biztonságtechnikai rovatunkban eddig már több védelmi konstrukciót ismertettünk, s ezt a sort most az elektronikus behatolásjelző rendszerek létesítésével kapcsolatos gondolatokkal folytatjuk.
A technikai bűnmegelőzés kérdésköre sajnos rendszeresen a perifériára szorul. A családi házak tervezésekor, építésekor még nem gondolunk a veszélyeztetettségre, s a beköltözés napjaiban jelentkező igény ellenére – a megcsappant anyagi források miatt – későbbre halasztjuk a beruházást.
?A lakások egy részébe már betörtek, míg másik részükbe majd ezután fognak” – mondják a szakemberek. Valóban, nem ok nélküli az igény az elektronikus behatolásjelző rendszerek (riasztók) telepítésére, de a káreseményt követően az elszenvedett anyagi veszteségek újabb határt szabnak a biztonsági berendezés szakmailag kielégítő létesítésének.
Mindannyian azzal nyugtatjuk magunkat, hogy „velünk ez nem történhet meg”. Rendszeresen halljuk a lakótelepeken a földszinti lakóktól azt az érvet, hogy „ide úgysem jönnek be, hiszen a lépcsőházban mindenki itt jár el előttünk”. A legfelső emeleten élők pedig a „miért pont ide törnének be?” elvvel nyugtatják magukat. Sajnos tény és statisztikailag is igazolt, hogy a többszintes lakóépületeknek pontosan e két szélső szintje a leginkább veszélyeztetett.
n Mekkora költséggel jár?
A biztonsági szakemberek folyamatosan az értékarányos prevenció elvét emlegetik, de ennek tényleges megvalósítása – a gyakori bűncselekmények miatt – egyedül a gépjárművédelemben figyelhető meg. Az egyszeri károkozással elszenvedhető kárérték mintegy 7-10 százalékát érdemes a megelőző védelemre költeni. Az e fölötti beruházás túlbiztosított, gazdaságtalan, az ez alatti konstrukciónál pedig felelőtlenségről beszélhetünk. Egy néhány százezer forintos autóba is építünk már egy egyszerű működésű öt-tizenötezer forintos riasztót, az egy-kétmillió forintos típusokat is ellátjuk egy ugrókódos távirányítású immobiliserrel, s a többmilliós terepjáróba is általában bekerül egy néhány százezer forintos műholdas gépjárművédelmi rendszer.
A lakások, családi házak biztonságtechnikája során azonban rendszerint sérül az értékarányos prevenció elve. Sokszor lépünk át az immateriális javak elvesztésének problematikáján is, pedig egy lakásbetörés kapcsán nemcsak az eltulajdonítható anyagi értékek sérülnek. Gondoljunk csak az eltulajdonított számítógéppel együtt elveszett szoftver- és adatállományra! Egy otthoni PC esetében is vetekszik a gépre telepített legális szoftverek ára a gép hardware eszközeinek árával, nem is beszélve a gyakran pótolhatatlan családi fotókról, elektronikus levelezésről, stb.
A biztonsági rendszerek létesítése kapcsán (s ez az általános lépéssor a legkisebbtől a legnagyobbig egyaránt érvényes!) a szakmai ajánlások szerint az alábbi „forgatókönyvet” célszerű követni.
n Hogyan
kezdjük?
Első lépésként a leendő kivitelezőnek helyszínfelmérést kell végeznie, mely során megismeri az objektum adottságait, meghatározza a kriminalisztikailag legveszélyeztetettebb irányokat, felméri a technikai eszközök, berendezések elhelyezésének, szerelésének módját, az épület statikai kialakítását, valamint a berendezési tárgyak elhelyezkedését. E helyszínfelmérés kapcsán rendszerint méretezett alaprajzi vázlat készül a belső berendezés, a lehetséges hálózatkialakítás megjelölésével.
Második lépésként a megrendelő által megfogalmazott védelmi igény kerül rögzítésre. Természetes igénye minden megrendelőnek, hogy nagy biztonságú, de könnyen kezelhető, az ott lakók életrendjének megfelelő legyen a biztonsági rendszer. A védelmi igény megfogalmazása kapcsán határozza meg a szakember a kockázati csoportot, illetve a behatolásjelző rendszer alaptípusát (mely lehet részleges, minimális vagy teljeskörű).
Az előkészítés harmadik elemeként az előzőek szerint felvett alapadatokból védelmi koncepció készül, melyet általában írásos formában kap meg a megrendelő. A védelmi koncepció tárgyszerűen tartalmazza a megvalósítandó rendszer technikai kialakítását, az alkalmazott eszközök, szerelvények fajtáját, a szerelés technológiáját.
Mindezek alapján készíthető el az elektronikus behatolásjelző rendszer tételes költségvetése, a kivitelezés ajánlata. Az ajánlat elfogadását követően készíti el a tervező a vagyonvédelmi berendezés rendszertervét, mely a kivitelezés alapjául szolgál. (Mint azt korábbi lapszámunkban már jeleztük, a vagyonvédelmi rendszer tervezése és kivitelezése szakági jogosultsághoz kötött engedélyköteles tevékenység, így a megbízás odaítélése előtt célszerű ezen jogosultságok meglétéről meggyőződni.)
Lévén, hogy a biztonsági rendszerek tervezése és telepítése is rendőrhatósági engedélyre kötelezett tevékenység, a megrendelés tényét a szolgáltató – a későbbi ellenőrzés végett – naplóban rögzíteni köteles. A biztonsági rendszer telepítését tehát írásos megrendelés előzi meg, mely után a hálózat-, majd a rendszerszerelés következik. Fontos lépés a kivitelezés végén a rendszer teljeskörű műszaki átadása, melynek során minden egységet működéspróbának vetik alá. További nélkülözhetetlen elem az átadást követő felhasználói oktatás, melynek során a rendszer használói elsajátítják a berendezés kezelését, üzemállapotának lekérdezését. A felhasználói oktatás tényét a szolgáltatóknak oktatási jegyzőkönyv formájában kell rögzíteniük.
A kivitelezést követően feltétlenül szólnunk kell az elektronikus berendezések karbantartásának szükségességéről is. A lakótérben elhelyezett detektorok szennyeződése, érzékenységének csökkenése szükségessé teszi a biztonsági berendezés működésének időszakos ellenőrzését, beállítását, karbantartását. Egy esetleges meghibásodás alkalmával fontossá válik a hiba gyors, megbízható javítása. Célszerű tehát a kivitelezéshez állandóan elérhető (24 órás műszaki ügyeletet fenntartó, s a javításhoz szükséges tartalékkészletet saját költségén raktározó) szolgáltatót választani.
n Tipikus hibák
A szakmai előkészítés egyes fázisait bemutató bevezető után természetes, hogy a felülvizsgálatok során a tervezési, telepítési dokumentáció meglétének hiányát értékeljük elsőként hibának. Még ma is gyakorta hallott nézet, hogy az „ilyen pici” rendszerekhez nem kell tervet készíteni. A szakági előírások azonban nem tesznek különbséget a létesített rendszerek mérete között, egyedül a szakmai tervezésre vonatkozó szabályzók írnak elő a 20 érzékelő fölötti „nagy” rendszerek esetében vezető tervezői jogosultságot (34/2002 (IV.27. FVM rendelet). Tipikus hiba az igen népszerű és széles körben alkalmazott infravörös hő-mozgásérzékelők (passzív infra, röviden „PIR” detektorok) használata kapcsán az ablakokkal, nyílászárókkal szemben történő telepítés. A téves riasztások gyakori oka lehet ennél az érzékelő típusnál az egység „látóterében” található kis hőtehetetlenségű fűtőberendezés (pl. villamos hősugárzó, gázkonvektor), valamint a védett térben üzemelő faxberendezés is.
A gyártók tervezői segédletek formájában tesznek ajánlásokat az egyes eszközök használatával kapcsolatban, s technikai adatlapokon (ún. „white paper”-en) ismertetik az egységek technikai paramétereit, a használattal szembeni korlátozásokat. Mégis gyakorta előfordul, hogy az üvegfelületek áttörésének védelmére szolgáló akusztikus üvegtörés-érzékelő detektorok telepítésénél figyelmen kívül hagyják a védendő üveg típusát. Másfajta detektor használatát kívánja ugyanis a normál síküveg, a betörésvédelmi fóliával ellátott üveg, és a biztonsági ragasztott üveg is. Szintén kivitelezői mulasztás – s egy-egy bűncselekmény kapcsán történt vizsgálatkor súlyos hibaként értékelendő – a rendszer szabotázs-áramkörének nem teljeskörű kiépítettsége. Az elektronikus behatolásjelző rendszerek szabotázsvédelmén a valamennyi érzékelő- és jelzőegységre kiterjedő, s a kábelhálózat minden szakaszát elektronikusan ellenőrző, idegen hozzáférés elleni védelmet értjük. Értelemszerűen ennek a védelemnek a kültéren elhelyezett egységekre (így a homlokzati hang-fényjelző berendezésre) is vonatkoznia kell. Jellegzetes telepítői mulasztás – bár ez a rendszer közvetlen működését nem érinti – a beállításhoz szükséges ún. „Walk-Test-Led”-ek (színes villogó fényforrások) üzemben tartása. Ez a vizuális visszajelzés az érzékelőkben kapcsolható funkció, mely csupán a detektorok beállítását segíti. A rendszer telepítését követően azonban ezek a fényjelzések kikapcsolandók, ám ezt néhány helyen a telepítők elmulasztják.
Nem elsősorban szolgáltatói mulasztás, de mégis rendszeresen előfordul, hogy egy intézmény dolgozói, vagy egy család több tagja a berendezés kezelése során azonos belépési kódot használ. A személyi kódos beléptetést is biztosító behatolásjelző rendszerek szinte mindegyike képes több felhasználót megkülönböztetni, így a kezelői beavatkozások utólagos ellenőrzése miatt célszerű mindenkinek saját kódot biztosítani. Saját belépő kód használatával elkerülhetőek az illetéktelen hozzáférésből adódó kényszerű kódcserék is.
Végezetül szeretnénk eloszlatni egy tévhitet a téves (ok nélküli) riasztásokról. Egy modern biztonsági rendszer elektronikája nem bonyolultabb, mint egy színes tévéé vagy egy videóé. Megfelelő előkészítéssel, szakszerű tervezéssel, jó minőségű, típusengedélyes anyagok használatával és előírásszerű szereléstechnológiával ugyanolyan megbízhatósággal működik majd riasztóberendezésünk is, mint a fent említett szórakoztatóelektronikai termékek. Vajon hányszor fordult elő, magától kapcsolódott volna be a tévé vagy a videó?
Hozzászólások