A finnek közkedvelt izzasztó lég- és gőzfürdője, a szauna ma már nálunk is elterjedt egészség- karbantartó eszköz. Számos cég kínál a helyszínen összeszerelhető, tetszőleges méretű komplett szaunát, vagy a helyi adottságokhoz, lehetőségekhez tervezett egyedi szaunakabint, legyen szó családi házról, lakásról. Ugyanakkor nem kevesen maguk vállalkoznak megépítésére.
Ha saját szaunát szeretnénk, érdemes szakcégtől érdeklődnünk, de elegendő önbizalommal, kellő kézügyességgel, némi asztalos- és faipari gyakorlattal akár magunk belevághatunk szaunánk összeállításába. A legtöbb forgalmazó ehhez is készséggel ad segítséget, szaktanácsot, anyagokat, kellékeket.
n Hely, áram, vizesblokk
– A teljes bekerülési összeg 10-15 százaléka körül mozog az összeállítás költsége. A legkisebb, másfél-két négyzetméteres kabin a felszereléssel együtt 500-600 ezer forintba kerül, az alapterület növekedése négyzetméterenként ötvenezer forinttal növeli a kiadást, tehát fajlagosan a legkisebb kabin a legdrágább – mondta el Komlósi Ferenc, az egyik vezető hazai szaunás cég ügyvezetője. – Sokan többnyire nem takarékosságból, hanem kedvtelésből, szemléletmódjuk miatt választják a barkácsolást. Spórolni igazán az tud, aki megvásárolja a megfelelő faanyagot és a tartozékokat, majd maga szabja méretre a fát, helyezi el a szigetelőanyagot a szendvicsszerkezetbe, készíti el a lábrácsot, a padot stb. Természetesen számolni kell azzal, hogy sok a buktató, a hibalehetőség.
Mire ügyeljen, aki mégis nekivág – Nos, először is fontos a hely megválasztása. Mindegy, hogy a tetőtérben, a nagyobb fürdőszoba, nappali egyik zugában, vagy a pincében, esetleg a garázsban lesz, a kályha üzemeltetése miatt biztosítani kell a megfelelő áramellátást. Célszerű vizesblokk, esetleg vízvezeték közelébe telepíteni, mert ha egy emeletet kell sétálni a zuhanyig, ritkán fogjuk használni szaunánkat.
n Magasság, szellőzés
A munka megkezdése előtt a méretarányos terven tüntessük fel a pihenő, az előtér, a szellőzők, az ajtó, a kályha, a pad és a többi berendezési tárgy helyét. A fülke legalább 2?2,3 méter magas legyen, de semmiképpen sem alacsonyabb 1,9 méternél, nehogy túlhevüljön a kályha melegétől a mennyezet. A szaunát minimum 3-5 centiméter távolságra kell elhelyezni az épület falától, így az átszivárgó gőz, kicsapódó pára, nedvesség természetes úton távozik, különben kellemetlen szag képződhet, begombásodhat a fa, felléphet penészedés, vakolathullás, salétromosodás.
A kabin megfelelő szellőzéséről egyébiránt az oldalfalon hagyott, egymással szemben lévő két nyílás gondoskodik. A bemenő levegő 50-10 cm2-es nyílását a kályha alatt, a kivezető szellőzőnyílást a kabin átellenes, legtávolabbi pontján kell kialakítani, esetleg a felső pad alatt.
Alapszabály, hogy a szellőző légjáratot tilos a falakra vezetni.
n Blokkos,
táblás, vázas
A szauna szerkezete blokkos, táblás és vázas lehet. A blokkos kivitel hengeres vagy négyzet keresztmetszetű, faragott, esetleg gyalult rönkökből árokcsapolással, boronakötéssel kapcsolt robusztus fal. Ez a helyigényes megoldás általában külső téri szaunaházakra, vagy beltéri úszómedencék mellé elhelyezett szaunákra jellemző. A vízszintes vagy függőleges boronafal házilagos építése, a hornyok, csapolások kivitele komoly szakértelmet, gyakorlatot igényel.
A táblás vagy paneles szerkezet elemei gyárilag készülnek, kétoldalt távtartóval öszszekötött táblásított lambériából, középen üveggyapot szigeteléssel. Hőszigetelésre a polisztirol olvadékonysága miatt, a kőzetgyapot nedvességre való érzékenysége miatt alkalmatlan.
A vázas szerkezet építése egyszerűbb és olcsóbb a panelesnél, ám több munkával jár. A közönséges fenyő lambéria nem viseli el a rendszeres, szélsőséges hő- és páraterhelést, száradás után szétnyílnak a deszkák. A hosszú életű szauna északi lucból, erdei fenyőből, vörösfenyőből, kanadai vörös cédrusból, újabban pedig trópusi abachi fából készül. Nemes anyagokat bármelyik szaunakészítő cégtől vásárolhatunk. Tilos a favédőszerek használata, részint a káros vegyületek kibocsátása miatt, részint a fa lélegző képességének megőrzése érdekében. A natúr fa együtt él a környezetével.
n Kályha,
berendezések
Az előbbieknél nem kevésbé fontos a gőzt fejlesztő kályha kiválasztása. Színben, formában, teljesítményben széles a választék, legfontosabb jellemzője a teljesítmény. Egy 2-4 m3-es kabinba elegendő a 3 kW-os kályha, de egy tíz négyzetméteresbe már 10 kW-osra, továbbá háromfázisú hálózatra van szükség. Fatüzelésű kályhát csak nagyméretű szaunába tegyünk, mert a falaktól fél méter védőtávolságot kell tartani. A kályha tölteteként kizárólag izlandi lávakövet használjunk, egy 25 kilogrammos töltet négyezer forint körül beszerezhető. Nem érdemes magunk gyűjtötte kövekkel kísérletezni, mert felforrósítva szétrobbannak a hideg víz ráöntésekor, és sérüléseket okozhatnak. A kályha lehetőleg az ajtó mellé kerüljön. A kabin felfűtési ideje mérettől függetlenül mintegy 45 perc, a száraz szauna maximális hőmérséklete a 100 Celsius fokot is elérheti, az automatikus hőfokszabályozó e fölé hevülni nem engedi a légteret. Megkülönböztetünk külső és belső vezérlésű szaunákat, attól függően, hogy honnan szeretnénk szabályozni a kályha működését.
Nem elhanyagolható az ajtó minősége sem. A szaunaforgalmazók nem vetemedő, hőszigetelt ajtókat kínálnak a faajtóktól az üvegezett ajtókon át a teli-üveg ajtókig. Ügyeljünk rá, hogy mindig kifelé nyíljon.
A szauna nélkülözhetetlen bútora az ülő- és fekpad. Ezek méretét, elhelyezését előre meg kell tervezni. Az alsó, elmozdítható pad ajánlott magassága 40, a felsőé 80 centiméter. Elhelyezésük során vegyük figyelembe a kályhától mért védőtávolságot. A padok, háttámlák, védőrácsok, lábrácsok anyagaként legjobb az afrikai abachi fát használni. Szerkezetéből, csomómentességéből adódóan nem hevül fel, nem éget. A könnyen felemelhető lábrács alatti felület burkolására megfelel a linóleum, a parafa, legajánlottabb azonban a kőburkolat.
Hozzászólások