A tetőtér sajátos világ, a ferde síkok adta alaphangulat kreativitással fűszerezve olyan lakást eredményezhet, amely valóban ránk szabott. A legjobb megoldások megtalálásához érdemes tetőterek világában jártas építészt keresni. Mert hiába választjuk ki a legjobb építőanyagokat, ha a tetőtérben nem lesz elegendő természetes fény, nem szellőzik jól, és nincs biztosítva a megfelelő kitekintés.
Ha a tetőtér újonnan épülő családi ház része lesz, akkor a tető hajlásszögét már a tervezés legelején el kell dönteni, ügyelve arra, hogy a ház jól illeszkedjen az utcaképbe. A tetőforma akkor is lényeges kérdés, ha a padlás egyelőre nem lesz lakótér. Egy családi ház az esetek többségében egy életre épül, ezért előre kell tervezni! A család gyarapodásához szükséges új helyiségekhez a padlástér átalakítása a legegyszerűbb megoldás, mert nem kell a házat bővíteni.
A tervezés végiggondolását kezdjük a fénnyel, amely több irányból érkezhet. Például oromfalon elhelyezett nyílászárókon vagy a tető síkjában fekvő ablakokon át. A tetősíkablakok lényegesen több fényt engednek be a térbe, mint a függőleges helyzetűek, mert üvegfelületük a felülről érkező fény irányába esik, így semmilyen kontrasztot, árnyékot nem vetnek a megvilágított térbe.
Az ablakok elhelyezésénél célszerű ügyelni arra, hogy egyrészt elegendő fényt juttassanak az egy-egy tevékenységre
szánt területre úgy, hogy a fényeloszlás az egész tetőtérben optimális legyen, másrészt, hogy az ülő ember számára is biztosított legyen a kilátás. Ezért javasolt, hogy az ablakok alsó része 90-100 centiméterre kerüljön a padlótól, így egy fotelben ülve is ki lehet látni, a kapcsolat megmarad a külvilággal.
Ha nagy a tetőtér belmagassága, akkor magasabban beépített tetőtéri ablakokkal tovább növelhetők a bevilágító felületek, valamint a mélyebbre húzódó, nagy terek esetében is kiegyenlíthetők a fényviszonyok. A tetőgerinc mellett elhelyezett tetősíkablakokkal elkerülhető, hogy az épület belső helyiségei természetes fény nélkül maradjanak.
Ha kiválasztottuk a megfelelő méretű tetőtéri ablakokat, és precízen a helyükre is kerültek, még mindig akad teendő az ideális fényviszonyok alakításához.
A fény útját ugyanis a belső burkolat kiképzése nagymértékben befolyásolja. A belső burkolat az ablak körüli gipszkarton, lambéria stb. Legideálisabb, ha a burkolat az ablak tetejénél vízszintes, az ablak aljánál pedig függőleges, mert így jut a legtöbb fény a lakásba, és az üveg kellemetlen párásodása is megakadályozható.
Ha a fűtőtestet az ablak alatt helyezzük el, a meleg levegő a függőleges burkolat mentén akadálytalanul száll felfelé, és felszárítja az ablaküveget.
A fény fontossága mellett a jó térképzés növeli a tetőtér – élvezeti – értékét. A rendelkezésre álló terület természetesen határt szab a képzeletnek. Például ha függőleges falak között 10 négyzetméter alapterületünk van, az a tetőtérben talán csak 8 négyzetméter, hiszen a ferde tetősíkok miatt olyan belmagasság is kialakul, ahol egy 180 centiméter magas ember nem tud kiegyenesedni. Ezért nem tanácsos a tetőteret sok kis helyiségre felaprózni.
Jobban kihasználható és esztétikusabb is, ha egybenyitjuk a tereket, amelyben a tetőszerkezet egyes elemei (gerendák, tartóoszlopok, átkötő elemek) a berendezés szerves részévé válnak. Zárt egység csak az intim szférát képviselő (fürdőszoba, hálószoba) helyiségeknél ajánlott. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a tető ferde síkjai adottak, csak az oromfal vagy a helyiségek válaszfalai kínálnak függőleges felületeket. Ám ezeket a rendhagyó adottságokat – némi kreativitással – ötletesen és egyúttal látványosan hasznosíthatjuk.
A tetőtér tervezésénél néhány építésügyi előírást is szem előtt kell tartani, mind új tetőteres ház, mind utólagos tetőtér-beépítés esetén.
A nyílászárók elhelyezésekor tudni kell, hogy az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) 68. § (1) bekezdése alapján a kiesés megakadályozására 1 méter magasságú mellvédfalat – vagy a kiesést gátló korlátot, rácsot – kell elhelyezni. Ez a magasság legfeljebb 0,80 méterre csökkenthető, ha a korlát vagy a mellvéd felső vízszintes lezárása (pl. könyöklője) legalább 0,30 méter széles, stabil szerkezet.
Az OTÉK 88. § szól a természetes megvilágításról, amely kimondja, hogy a helyiségek természetes megvilágítása biztosítson elegendő fényt a rendeltetés szerinti biztonságos használathoz. Az elegendő fénymennyiségről a (3.) bekezdés rendelkezik. A huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben legalább 1:8-hoz legyen a közvetlen természetes megvilágításra szolgáló bevilágító felület és a helyiség hasznos alapterületének aránya, amely a felülről – a tetőterekben – történő bevilágítás esetén legalább 1:10-hez kell, hogy legyen. (A hasznos alapterület a teljes alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább 1,90 méter.)
Ám nem csak a bevilágító felületek mennyiségére, hanem azok elhelyezésére is léteznek szabályok. Például a 37. § (4) bekezdés arról rendelkezik, hogy a telek oldalhatárán álló épületnek a szomszéd felőli homlokzati falában, és a vízszintessel 30 foknál nagyobb szöget bezáró tetőfelületén csak mellékhelyiségek, legalább 1,80 méter mellvédmagasságú, és helyiségenként legfeljebb egy, 0,40 négyzetméter nyíló felületű szellőzőablaka vagy szellőzőnyílása lehet.
Hozzászólások