Az építés során előforduló jellegzetes hibákkal már foglalkoztunk lapunkban, most a szakipari munkáknál előfordulókból szemezgetünk.Ezeknél a munkálatoknál a legtöbb hiba szembeötlő, hiszen az ablakok, ajtók, a burkolás és a festés jól látható. Ez azzal is jár, hogy könnyebben rendbe hozhatók. Néhány hiba azonban itt is olyan jellegű, hogy kijavítása rombolással jár, vagy más, már elkészült szerkezetet is károsít. Az ilyen típushibákból adunk át egy csokorral.
Nagytáblás lemezekkel (OSB, Betonyp, faforgácslap, Heraklith stb.) borított, vázszerkezetekre készített válaszfal, falburkolat, tetőtéri burkolat hézagmentes felülettel csak egy újabb, mozgások felvételére alkalmas réteg közbeiktatása után készíthető. Magyarán ezek a felületek nem festhetők, vakolhatók, tapétázhatók egyszerűen, mert nem elég rugalmasak, zsugorodhatnak, ezért az illesztéseknél mindig megrepednek. A glettelés, szövetcsík, fűrészporos tapéta semmit sem ér. Erős üvegszövet tapéta, vagy a Heraklithnál rabicháló beépítése szükséges a festés, tapéta, vagy vakolat alá. Az is megoldás, ha egy réteg gipszkarton borítást rakunk a falemezekre, hiszen a gipszkarton jól tűri a mozgásokat.
S ha már a gipszkartont említettük, megszívlelendő tanács, hogy a gyári él gyári éllel, vágott él vágott éllel találkozzon, az illesztések alatt mindig legyen tartóborda, ellenkező esetben hajszálrepedés keletkezhet.
A repedések azért bosszantóak, mert két választásunk van, vagy festhetünk, tapétázhatunk a javítások után, vagy nézegethetjük a pancser munka – gyümölcsét – az idők végezetéig.
Ez a típushiba az utólag szerelhető ajtók és szerelt falak elterjedésével veszít – jelentőségéből?. A hagyományos tégla válaszfalakba az olyan ajtótokokat vagy vaktokokat, amelyeket a falazással egyidőben kell elhelyezni, a kőműves a helyükre teszi, és körbefalazza. A válaszfalba szükséges huzalokat az oldalába rögzíti, majd a falat bevakolja. A hagyományos tok és vaktok a fa alapanyagából következően nedvesség hatására (habarcs) mozog, hajlik, vetemedik.
Ennek elkerülése érdekében a kőműves (ha ért hozzá) a magasság egy-egy harmadánál két vízszintes betétfát, felületesebb munkánál középen egyet tesz az ajtónyílásba. Más mestereket azonban zavarják a kitámasztók, ezért gyakran kiveszik, esetleg újra visszateszik azokat, de csak tessék-lássék módra. Az eredmény az, hogy mikor az ajtólapot, a tokot véglegesen be akarják tenni, az középen nem fér el, mert a nyílásnak befelé hasa van. A beépítést újra kellene kezdeni, ehelyett az asztalos addig gyalulja falcokkal együtt, amíg bele nem fér. Ez az ajtó többet sohasem fog tökéletesen záródni, és a mázolás felülete sem lesz tökéletes.
Gyakori hiba a korszerű faablakok mázolása során, hogy a festő a légzárásra hivatott műanyag profilokat a munka megkezdése előtt nem veszi ki az ablakokból (akkor vissza sem kell tenni). A profil a mázolóanyagok kémiai hatására megkeményedik, rugalmatlanná válik és éppen azt a légzárást nem képes ellátni, amire kitalálták. A huzatos ablakok – eredménye – a fűtésszámlában jelenik meg.
Ezek azok a hibák, amelyek utólag csak nagyon költségesen (teljes bontás) javíthatók.
A padlóburkolatok vastagsága, beépítési mérete változó. Ezért eltérő burkolatú helyiség aljzatbetonjának eltérő vastagságúnak kell lennie, hogy a padló síkja végül stimmeljen.
Ma már nincs olyan kivitelező, aki ezt ne tudná. Az építtetők egy része azonban nincs ezzel tisztában. A burkolat cseréje az aljzatbeton elkészülte után gondokat okozhat. Amennyiben az új burkolat hasonló jellegű, néhány milliméter nem probléma. Ha azonban a 9 milliméter vastag granitogress helyett 2 és fél centiméteres a gránit, akkor baj van. Ezt a különbséget a küszöbök sem bírják el. Ha nem bontják fel az egész aljzatot, akkor az ajtókból vágni kell, a tervezett síkküszöb nem megvalósítható. Hasonló a helyzet, ha a vékony kerámialap helyett lécparkettát szeretnének. Az építtető sokszor nem is érti, hogy miért akadékoskodik a burkoló, és milyen többletköltségekről beszél. A kivitelező gyakran nem teheti meg azt, ami megelőzné ezeket a bajokat: csak a megvett, helyszínre szállított burkolatok után készíti el az aljzatot.
Örök téma, hogy a fürdőszoba padlója sohasem az összefolyó felé lejt, sokkal inkább elfele.
A burkoló azt mondja, hogy az aljzatot elrontotta a kőműves, a kőműves a burkolót szidja, ha pedig mindkettőt a burkoló készíti, akkor a rossz burkolólap, vagy a gépésztervező, lefolyószerelő a felelős. Mielőtt pálcát törünk mindenki felett, be kell látnunk, hogy a feladat nem is olyan egyszerű. A falak mentén a burkolatnak egy magasságban és vízszintesnek kell lennie, hogy a falburkoló csempe egy magasságról induljon. A helyiség gyakran sokszögű. A padlónak minden irányból el a faltól, az összefolyó felé kell lejtenie. Az összefolyó elhelyezése sokszor esetleges. Amennyiben a lapok túl nagyok a helyiség méretéhez képest, ráadásul hálóba és nem diagonálba (átlósan) vannak rakva, a lejtés ki sem alakítható. Az építész-gépésztervező, a kőműves és a burkoló együttes jó munkája kell a sikerhez. Tökéletes a négyzethez közelálló alakú fürdőszoba közepe körül elhelyezett összefolyó, diagonális burkolással. (Gondoljunk egy fordított sátortetőre!) Persze minden megoldható, azonban néhány esetben hallgassunk a burkoló tanácsaira is a lap és a lerakás módja tekintetében.
Akárhogy is van, vízmértékkel ellenőrizzük az aljzatot, majd az elkészült burkolatot, és mindenáron követeljük meg a helyes lejtésviszonyokat. Öntsünk vizet a padlóra az átvételkor. Rossz lejtést sohase vegyünk át, sohase fizessük ki.
Mozgási hézag a burkolatban is
A nagyobb épületszerkezeti egységeket dilatációs (mozgási) hézaggal látják el, hogy a hőmozgások miatt ne repedjenek el. Az aljzatbetonokat 20-25 négyzetméterenként, vagy 5-8 méter hossz után szintén dilatálni kell. Ennek a hézagnak a lapburkolaton is meg kell jelennie, rugalmas fúgázással. Ennek elmaradásakor a burkolat az adott helyen magától dilatál, azaz összevissza reped. Vannak olyan esetek, például átlós burkolatú nagyméretű, L alakú térnél, ahol ez a mozgási hézag valójában szépen nem is kivitelezhető. Ha megtehetjük, figyeljük meg, hogy hol vannak, vagy szükségesek az épületen mozgási hézagok, erre hívjuk fel a kivitelező, a burkoló figyelmét. Hallgassuk meg az építők tanácsát a burkolást illetően, ha a dilatáció miatt az elképzeléseinkkel nem egyező javaslatot tesznek.
Hozzászólások