Az építkezés befejező, munkaigényes szakaszainak egyike az elkészült falak vakolása. Enélkül ugyanis nyersnek, befejezetlennek tűnik az épület. A külső, belső vakolatra azonban nemcsak esztétikai okokból van szükség. Nyáron a napsütés és a vele járó magas hőmérséklet, télen a havas eső, a hó és a fagy rongálná védelem híján a falazóelemeket.
A vakolat anyagát sajnos sok esetben még manapság is a helyszínen keverik össze különböző komponensekből, habarcsládákban vagy betonkeverőben, nem csoda hát, ha idő előtt lehullik, kipereg, repedezik. Igényes, jó minőségű munkát csak a gyárilag készített zsákos vagy a transzport habarcsok biztosítanak. Magánépítkezéseken általában zsákos szárazhabarcsot alkalmaznak, amely gyárilag előkevert, kötő- és töltőanyagokat, tulajdonságot és bedolgozhatóságot javító adalékokat tartalmazó keverék, amelyhez közvetlenül a felhasználás előtt kevernek tiszta vizet.
Melyik mire való?
A homlokzati vakolóhabarcs csak mész-, cement- vagy műanyag bázisú lehet, amely ellenáll az időjárásnak, vízfelvétele kisebb, tapadószilárdsága nagyobb, mint a gipszes belső vakolóhabarcsé. Ez utóbbi csak védett helyen használható.
A kézi vakolatok között egy-, illetve többrétegűeket különböztetünk meg. Az egyrétegű vakolat egy anyaggal készül (kivéve a kültéri falakat és a betonfelületeket), nem alkalmaznak betonos előfröcskölést, és a simítást is az alapvakolat anyagának elsimításával végzik. Előnye a kevesebb anyagszükséglet, az elválási veszélyt kiküszöbölő nagyfokú tömörség, hátránya, hogy egyenletes felhordási vastagságot kíván, ezért csak tökéletesen felrakott, hibátlan falazatokhoz javasolt. A többrétegű vakolatnál a falat grúzolják (előfröcskölik), alap-, majd simító vakolják, végül felületképzik.
A zsákos készvakolatban található kötőanyagok aránya alapján megkülönböztetünk mész-, cement-, cementes mész-, meszes cement-, könnyű cementes mész- és hőszigetelő cementes mészhabarcsokat. Ezek közül a cement-, a mész- és cementes mész kötésű vakolatok kül- és beltéri vakoláshoz is használhatók, de vizes helyiségek és lábazatok vakolásához csak cementes vakolatok alkalmazhatók. A könnyített vakolat kis sűrűségű, rugalmas kötésű anyagot jelent, jó hőszigetelésű falak alapvakolataként szolgálhat, de önmagában nem számít hőszigetelőnek.
A hőszigetelő vakolat a régi és új épületek alapvakolata, amely egyben hőszigetel is. Többnyire mész és cement kötőanyagú, a hőszigetelő tulajdonságot a keverékben lévő polisztirolgyöngy vagy a duzzasztott perlit adja. A perlites, styroporos, liaporkavicsos vakolatok páraáteresztő képességükkel a legmagasabb műszaki követelményeknek is megfelelnek, ám mivel kevésbé ellenállóak a fizikai hatásokkal szemben, simító vakolattal kell védeni. Érdemes megjegyezni, hogy a hőszigetelési szabványok előírásainak teljes egészében nem tudnak megfelelni, inkább a jó hőtechnikai mutatójú falazatok további hőszigetelésére és hőhídmentesítésére szolgálnak.
Fedővakolatok
Az alapvakolatra az előírt kötési és száradási idő után különféle fedőrétegeket hordanak fel. Megszilárdulás után az általuk alkotott felszín lehet kapart, kapart jellegű, dörzsölt, szórt és fröcskölt. Megkülönböztetünk nemes-, vékony- és kőporos vakolatokat. Az anyagukban színezett fedővakolatok időjárásálló és színtartó szervetlen pigmenteket tartalmaznak.
A legelterjedtebb felületképző a házilag elkészített kőporos vakolat, amely kőport, oltott meszet, fehércementet és különböző porfestékeket tartalmaz. Az építkezés helyszínén keverik, a számos összetevő azonban befolyásolja a homlokzat egységességét, ezért a gyári nemesvakolatok egyre inkább háttérbe szorítják. A nemesvakolatok közül az ásványi zsákos, valamint a vödrös csomagolású készvakolatok sokasága kapható, színkártya alapján száznál is több színben, más és más felületi struktúrával. Ha az utolsó réteg fehér vagy natúr, a befejezéshez számtalan festék választható. Ezek többsége jó páraáteresztő szilikát, szilikongyanta, vagy párazáró műanyag alapú, és tartós fedés, repedésáthidaló hatás érhető el velük. A szilikát-, szilikonvakolatokat elsősorban alapvakolatokra, felújító, ásványi hőszigetelő rendszerekre, a műgyantásat pedig polisztirolos hőszigetelő rendszerekre alkalmazzák.
A fedővakolatok kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott rendszer lélegző-e vagy sem, ugyanis léteznek a páravezetésben eltérő felületet képzők. A feldolgozásra kész vödrös vékonyvakolatok vékonyságuk ellenére tartósak, ellenállóak, színtartóak. Kaphatók zsákos vékonyvakolatok is, de általános gyártói tapasztalat szerint a kivitelezéskor fellépő hibák kialakulásának veszélye a vödrös vakolatoknál lényegesen kisebb.
Belső és speciális vakolatok
A belső vakolatokkal szemben a legfontosabb követelmény a kellemes lakótéri klíma biztosítása. Alapanyagukból adódóan a gipszes vakolatok kiegyenlítik a lakótér páratartalmának ingadozását, ami hozzájárul a jó komfortérzet megteremtéséhez. További hasznuk a tűzállóság, a kevesebb anyagfelhasználás, mivel az egyrétegű vakolat anyagában beglettelhető és közvetlenül festhető.
A speciális vakolatok legismertebb típusai a lábazati alapvakolatok, valamint a különböző felújító vakolatok. Az épületek lábazatát különféle hatások érik, kemény fagyok, nyári forróság, eső, hó, ütések, dörzsölések. A lábazati vakolatoknak erős mechanikai ellenállással, szilárdsággal, jó rugalmassággal, minimális vízfelvétellel, maximális víztaszítással kell rendelkezniük.
Természetesen nem csak az új házakat kell bevakolni, gyakori igény a régi, esetenként nedves, sóterhelt falazatok vakolatának felújítása. Ehhez megannyi javító, szárító vakolat szerezhető be. A megfelelő sorrendben felvitt vakolatrétegek kiszárítják a nedves felületet, magukba zárva, kristályosítva megakadályozzák a sók kivirágzását.
Hozzászólások