Életünk során átlagosan átlagosan két-három alkalommal kerül sor komplett lakásfelújításra vagy új otthon építésére. Komoly hátrányt jelent azonban, ha nem vagyunk tisztában sem az árakkal, sem a megoldási lehetőségekkel. Egy felújítás tapasztalatai, mások okulására.
Vajon normálisnak tekinthető-e, hogy a munka felmérésekor a kivitelező helyett a megrendelőnek kell gondolnia előre mindenre lehetséges körülményre – Miért az az alapállás, hogy ha a megrendelő nem kéri, a kivitelező nem is hívja fel a figyelmet a döntés jövőbeni következményeire. Miért nem dolga tájékoztatni arról, hogy utólag már csak bontással, meglehetősen nagy költséggel valósítható meg egy ma még szükségtelennek tűnő igény, néha pedig úgy sem. Mert ez már a megrendelő baja…
Jobb félni, mint megijedni
Az elmúlt évben egy másfél szobás fővárosi családi ház felújítása részeként a vízvezetékrendszer komplett felújítására került sor. Szerencsénkre az első vállalkozó egymilliós árajánlatán kellően felbőszülve további tíz mester „tendereztetésére" került sor. Megérte! Ötödéből(!) valósult meg a beruházás, anyaggal együtt.
Tapasztalatunk szerint a vállalkozók túlságosan gyakran visszaélnek azzal, hogy a megrendelő laikus, úgysem tudja, valójában mi mennyibe kerül.
Mindenképpen kérjünk tehát részletes árajánlatot, amelyből kiderülhet például, hogy egy „régi vécécsésze lebontása" 5 ezer forintot kóstál. Ha nem vagyunk restek, egy perc alatt magunk is megkereshetjük az árát. Említhetném a vízvezeték- és csatornafektetéshez szükséges munkaárok kiásását is, amellyel jómagam egy napos munkája közel hetvenezer forinttal(!) csökkentette a számlát.
A legtöbb árajánlat az anyagbeszerzés fáradalmait is levette volna a vállunkról, azzal kecsegtetve, hogy mennyiségi kedvezményeiknek köszönhetően jól járunk. Kíváncsiságból leellenőriztük, hogy a legjobb ajánlat is hogyan viszonyul az első utunkba eső épületgépészeti üzlet áraihoz. Szinte már meg sem lepődtünk, amikor a kiskereskedelmi ár közel 10 százalékkal alacsonyabb volt a szuperkedvezményes nagyker áránál. Ezek után magunk vállaltuk az anyagbeszerzést, és fél napos telefonálással további 15 százalékot faragtunk a számlán, mely már az anyag ingyenes házhozszállítását is tartalmazta.
Mi következik mindebből – Éljünk a piacgazdaság adta lehetőségekkel, vállalkozót, anyagot, beszerzési forrást csak piackutatás és versenyeztetés után válasszunk.
Tanácsadás no inclusive
Az építkezés másik nagy tanulsága az volt, hogy nem úszható meg a tájékozódás az építkezéssel kapcsolatos szakmai fogásokról. Tisztelet a kivételnek, de sok vállalkozó inkább vállalkozó, mintsem mester, jellemzően nem tud, vagy nem akar a megrendelő fejével gondolkozni. Korántsem abszurd az elvárás, hogy néhány ötlettel, tanáccsal maguk is előrukkoljanak, különösképp, hogy ez számukra nem kerül pénzbe, viszont pénzt hozhat.
Milyen apróságokról van szó – Például: a vízvezetékrendszer kiépítését padlástéri kiállással kértük, hogy ha a jövőben tetőtér-beépítésre kerülne sor, ne kelljen felbontani a földszinti – szépen csempézett – fürdőszobát. Ez meg is történt, csak utólag megtudtuk, hogy a rendszer méretezésekor nem kalkuláltak a tetőtérben kialakítandó felhasználási helyekkel, így komoly nyomásesési problémákkal nézhetünk szembe a jövőben. (Előző emeleti lakásunkba kérésünkre shell szelepes vécé-öblítő rendszert építettek be, pedig a kivitelezők – utólag be is vallották – tudták, hogy nem lesz kielégítő, de a megrendelés nem tartályos rendszerre szólt…)
Szintén utólag tudtuk meg, hogy a ház ereszcsatornájáról lefolyó vizet bele lehetett volna kötni a szennyvízelvezető rendszerbe. Pár engedélyt és cc. kétezer forintnyi plusz PVC csövet kellett volna csak beszereznünk, hogy egy kiadós eső után ne merüljünk el nyakig a tetőről lezúduló víz miatt az udvarban rendszerint kialakuló sártengerben. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy a tíz árajánlatot adó szakember egyike sem kérdezett rá olyan kézenfekvő, de általunk tapasztalatlanságból fel nem vetett lehetőségekre, mint hogy nem tervezünk-e a jövőben mosogatógépet, nem akarunk-e mosdót a vécében, vagy kerticsapkiállást az előkertben stb.
Szerencsére az előkerti csap kérdését a Gardena vízkonnektor rendszer segítségével vállalkozó bevonása nélkül utólag sikerült megoldani, de a mosogatógép-kiállás miatt bizony bontani kellett. Szerencsés volt, hogy a kivitelezéskor rajz készült a falban futó vezetékek helyéről, így a pótlás az előrelátóan vásárolt néhány doboz csempéből egyszerűen megoldotta a dolgot.
Sajnos az építkezést megelőzően nem volt tudomásunk a mindössze 15-20 ezer forintból megvásárolható elektromos vízlágyító rendszerről (Flodravin), amely egy életre megszabadíthatott volna bennünket a vízkőlerakódás veszélyeitől. A készüléket a bejövő vízvezetékre kellett volna rátenni, helyének utólagos kiépítése, költség- és időigénye a töredékébe került volna.
A koronát az ügyre azzal tette volna fel a vállalkozó, hogy a kazántól a meleg vizet a folyosó járólapjának feltörésével akarta elvezetni a fürdőszobába. Amikor felvetettük, hogy plusz százezer forintért nem burkoltatnám újra, nem lehetne-e a falban, a központi fűtés vezetékének elrejtése érdekében amúgy is bevésett horonyban elvezetni, a válasz tömören annyi volt: de.
Hozzászólások