A talajra kerülő burkolatokon keresztül igen nagymértékű lehet az épületek hővesztesége, ezért hőszigetelésük fokozása mind energetikai, mind gazdaságossági szempontból fontos feladat.
– padlóburkolat (kerámia)
– burkolatragasztó
– védőbeton aljzat
– technológiai fólia és/vagy technológiai vízszigetelés
– hőszigetelés
– talajnedvesség elleni vízszigetelés
– aljzatbeton
– kiegyenlítő aljzat (murva-, homokos kavics- vagy kavicságy)
A talajon fekvő padlók különleges épülethatároló szerkezeteknek számítanak, mert az alattuk lévő talaj igen nagy hőtehetetlenségű közeg, melynek hőmérséklete néhány méterrel a felszín alatt gyakorlatilag állandó az egész év folyamán. E tulajdonság kedvező a téli hőveszteségek szempontjából, ami azonban csak igen nagy alapterületű épületek belső padlószakaszaira érvényes. Az épület külső határolóvonalaihoz közel eső sávokban többirányú hőáramlás indul meg a talajfelszín és a külső talajtömeg felé. Általában (állagvédelmi és energiatakarékossági szempontból) elégséges a padló külső tér felőli sávjainak (kb. 1 m széles) hőszigetelése, vagy a lábazat hőszigetelt kialakítása (célszerű a kettő együttes alkalmazása), de kis épületeknél hőérzeti szempontból tanácsos a teljes padlófelület hőszigetelése.
A talajon fekvő padlók hőszigetelését a lábazatok hőszigetelése egészíti ki. Hőtechnikailag helyesebb, ha a külső oldalon kerül beépítésre a hőszigetelő anyag (általában a lábazatburkolat mögé), mert a talaj felőli oldalon külön védelem kialakítása szükséges.
A tervezés során vizsgálni kell a hőszigetelő réteg vastagságát, a hőszigetelendő helyiség alapterületét, a burkolataljzat vastagságát, fajtáját (vasalt vagy vasalatlan), a hasznos terhek mértékét és típusát (dinamikai hatás, csúsztató igénybevétel), s ezek együttes mérlegelése alapján dönthető el a hőszigetelés típusának megválasztása.
Úsztatott párnafás burkolat
– padlóburkolat (pl. laminált padló)
– alátétfilc
– burkolataljzat szárazépítő lemez
– alátétváz (párnafák)
– hőszigetelés a párnafák között
– pontszerű alátétek (pl. akusztikai okból)
– védőbetonaljzat
– technológiai fólia
– hőszigetelés
– talajnedvesség elleni vízszigetelés
– aljzatbeton
– kiegyenlítő aljzat (pl. kavicságy stb.)
A 2. ábrán látható szigetelési mód alkalmazása a párnafás melegpadlók beépítése során jellemző. A hőhídmentes hőszigetelés a padozat aljzata alatt, a kiegészítő hőszigetelés a párnafák között helyezhető el. A hőtechnikai méretezés során a két réteg együttes hatását kell vizsgálni.
Padlófűtéses padló
– kerámiaburkolat
– burkolatragasztó
– védőbetonaljzat a fűtéscsőhálózattal
– technológiai és/vagy hőtükör-fólia
– hőszigetelés
– talajnedvesség elleni vízszigetelés
– aljzatbeton
– kiegyenlítő aljzat (pl. kavicságy stb.)
A jó vízszigetelés elkészítése a hőveszteség csökkentése, ill. a hőszigetelő anyag szárazon tartása érdekében mindig fontos. Hidegpadlóknál fokozott a hőszigetelési igény úgy páravédelmi (páralecsapódás a padlón), mint hőérzeti szempontból. Amennyiben padlófűtés készül, a hőveszteség csökkentése kívánja meg a minél jobb hőszigetelést. Ilyen vonatkozásban – a rétegrend szempontjából – kevés a különbség a talajra kerülő hidegpadlók és a padlófűtéses szerkezetek között. Padlófűtés esetében ügyelni kell arra, hogy korszerű, megbízhatóan vezérelt és szakszerűen tervezett és kivitelezett fűtési rendszerről van-e szó, vagy régi, hagyományos vegyestüzelésű – nem vezérelhető – rendszerrel állunk-e szemben. Az EPS minden károsodás nélkül viseli a tartósan +45 °C hőmérsékletet, aminél általában egy szakszerűen tervezett padlófűtésnél az előremenő vízhőmérséklet nem magasabb. Ha azonban +80 °C vagy annál magasabb a fűtőközeg (a tulajdonos gyors felfűtést igényel hagyományos vegyestüzelésű kazánról), az expandált polisztirol hőszigetelés károsodik, meglágyul, összenyomódik, végső esetben 90-100 °C körül megolvad, ilyenkor csak szálas hőszigetelő anyag jöhet szóba.
Hozzászólások