Előző számunkban sorozatot indítottunk, amelyben olyan esetekkel foglalkozunk, ahol valamilyen hiba vagy környezeti ártalom miatt az épület szerkezetén változtatni vagy javítani szükséges. Az olvasók által feltett kérdésekre statikus szakértőnk adja meg a választ. Első részünkben a gerendás födémek problémáiról írtunk, most régi épületek válaszfalainak repedéseit vizsgáljuk.
Budapesti, belvárosi lakásunkat átalakítottuk – írta levelében egyik olvasónk. – Az épület 19. század eleji, hagyományos téglaépület. Az átépítés során alsó és felső szomszédunknál is repedések keletkeztek a válaszfalakon, így a munkák végeztével ezekben a lakásokban szükségessé vált a festés felújítása.
Az átalakítás után néhány hónappal a mi új válaszfalainkon is repedések keletkeztek. Elkerülhetőek-e az ilyen kellemetlenségek, és milyen okai lehetnek keletkezésüknek?
Az áthelyezés problémái
A budapesti, régi bérházak közbenső födémei általában acélgerendás szerkezetek. A gerendák között lapos téglaboltozatokat, vagy valamilyen vasbeton lemezt (1. kép) alkalmaztak. A vasbeton lemezek vékony kavicsbeton lemezek vagy vastagabb könnyűbeton (salakbeton) szerkezetek lehetnek. Időnként fagerendás betéteket (2. kép) is használtak a gerendaközökben. Néha az előzőektől eltérő megoldásokkal is találkozhatunk.
Az acélgerendás födémek különösen érzékenyek a teherváltozásokra. Az új terhek hatására rugalmasan lehajolnak, illetve tehermentesítéskor felemelkednek.
A válaszfalak elbontásával a lakás feletti födémek közbenső megtámasztása megszűnik, ezáltal azonnal növekszik lehajlásuk is. Emiatt a felső födémeken álló válaszfalak mozgásnak vannak kitéve, így megrepednek (3. kép). A repedések a nyílások sarkaiból indulnak ki, vagy a válaszfalak főfalba csatlakozásának alsó sarkából ferdén, felfelé alakulnak ki.
Az alsó födém a válaszfalak, az aljzat és a burkolatok elbontásával megemelkedik, így az alatta lévő válaszfalak és a födém találkozási vonalában keletkeznek repedések. Ennek teljes megakadályozása szinte lehetetlen, de néhány óvintézkedéssel a repedések mértéke jelentősen csökkenthető.
Amennyiben az új válaszfalak egészen máshova kerülnek, vagy nem is épülnek újak, a repedések ellen nem lehet védekezni. Amennyiben az alaprajzváltozás csak kismértékű, az alsó, felső födém feszíthető dúcokkal való összetámasztása – a válaszfalak közelében – csökkentheti a födémek átépítés közbeni mozgásait. Az esetleges aljzatcserénél a szakaszos építés szintén enyhítheti a kialakuló problémát.
A felújítás során az új válaszfalakat feltétlenül fel kell ékelni a felső födémekhez. A felékelést legjobb az aljzatbeton elkészítése után elvégezni, bár ez a felújítás technológiai sorrendjének kismértékben ellent mond, mégis célszerű valamilyen módon a válaszfal-felékeléseket a lehető legkésőbb megoldani.
Előzetes vizsgálat
Új válaszfalak építésekor a falat tartó födémet célszerű építés előtt vagy közben statikussal megvizsgáltatni, mert a régi válaszfalakat általában födémgerendákra rakták, ezért a gerendák közötti tartószerkezetet nem minden esetben méretezték válaszfalteherre. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akár statikai probléma is keletkezhet, de általában csak az új fal megtámasztási viszonyai lesznek rugalmasabbak. Előfordult olyan eset is, amikor a régi aljzat salakfeltöltését egészségügyi okokból könnyűbetonnal helyettesítették, és erre kerültek az új válaszfalak. A könnyűbeton idővel megroskadt, ezért a válaszfalak megsüllyedtek, eltörtek.
A 4. képen egy régi épületet láthatnak, amelyben – eleve hibásan – a salakfeltöltésre helyezték a válaszfalakat. Azok természetesen folyamatosan mozogtak, s állandó vakolatkárokat okoztak.
A válaszfalak elbontásából, illetve áthelyezéséből adódó problémák megelőzése érdekében még az építési munkák megkezdése előtt tanácsos szakember segítségét kérni. Csak az épület tartószerkezeti kialakításának ismeretében lehet megfontolt döntés hozni.
Hozzászólások