Az épület tervezője határozza meg, hogy milyen is legyen a tető. Milyen tényezők befolyásolják – Nos, az épület funkciója, (nagysága), környezete, esetleg az építtető igénye, vagy a kor divatja.
A lakóházak esetében a beépíthetőség miatt a magastetős megoldások a gyakoriak, bár a modern stílus szerette, a mai kor pedig elkezdte újra szeretni a lapostetőt a terasz, zöldtető funkció miatt.
A hely hagyományai is befolyásoló tényezők, hiszen egy műemléki környezetben, vagy zárt sorú, védett utcaképű területeken adott a kialakítandó tető formája.
A kor divatja szintén adhat támpontokat a formát illetően. Ma a családi házaknál a leegyszerűsödött formák hódítanak, ami kivitelezési szempontból is javasolható, mivel a bonyolult „összemetsződések“ hibák forrásai lehetnek pl. helytelen bádogozás esetén. A mediterrán jellegű, tehát laposabb, 25 fok körüli hajlásszögű tetők még éppen divatosak.
Nézzük meg egy kicsit alaposabban a tetőformákat!
A lapostető, vagy nem tető
Lakóépületeknél akkor választhatjuk ezt a megoldást, ha tetőteraszt, esetleg kert hiányában – annak pótlására – zöldtetőt szeretnénk kialakítani. A lapostető megépítéséhez nagy szakértelem, tehát megfelelő színvonalú tervezés és jó minőségű anyaghasználat szükséges. Pontos lejtésviszonyokkal, és helyesen kialakított csomóponti megoldásokkal vízhatlanná kell tenni a fedést, és azt az időjárás viszontagságai, pl. hőhatás és a mechanikai sérülések ellen jól meg kell védeni. Ezen túlmenően páratechnikai és hőszigetelési szempontból is jól kell működnie, ez azt jelenti, hogy a szerkezetben nem lehet sehol sem páralecsapódás, mely télen megfagyva meghibásodást, a szigetelés önbontását eredményezi.
A klasszikus magastető
Egy jó évezreden át más nem is létezett. Elképzelni sem lehetett egyebet az egyeduralkodó fa fedélszéknél. A tetőtér-beépítések elterjedése előtt a leggyakoribb a szelemenes, állószékes megoldás volt. Az ácsszakma évszázados tapasztalatból jól ismeri (ismerte?) a járatos méreteket, s tulajdonképpen különleges tervezést ma sem igényel. Ennél a szerkezetnél a tetőfedést tartó, méterenként elhelyezett szarufákat a falak fölött talpszelemen, egy vagy több közbülső szelemen, és a legfelső taréjszelemen tartja. A közbenső szelemenek átlagosan négyméterenként elhelyezett oszlopokon állnak. Az oszlopok merevségét keresztirányban fogópárok vagy torokgerendák, oldalirányban ferde dúcok biztosítják. Az oszlopok kötőgerendán, vagy a födémbe ágyazott kiváltón nyugszanak. Ez a szerkezet elég rugalmas, a legkülönbözőbb hajlásszögű és fesztávolságú tetőknél alkalmazható. Anyagfelhasználása is gazdaságos.
Tetőtér-beépítés esetén a szerkezet az előbbitől annyiban tér el, hogy leggyakrabban minden állást főállássá kell tenni a mennyezetburkolat fogadására. A tervezés egyik kreatív része a tető szerkezeteinek látható megjelenítése, megteremteni annak hangulatát, esztétikáját.
Más anyagból
A fa fedélszék mellett említést érdemelnek a vasbeton és fém szerkezetű tetők is. Ez utóbbit a fa szerkezetűhöz hasonló elvek alapján építik hegesztett vagy csavarozott kapcsolatokkal. Nagyobb teherbírása, mindenféle igénybevétel felvételére alkalmasabb anyaga sok lehetőséget ad számunkra. Nagyobb fesztávok áthidalására például rácsostartó szerkezetként alkalmas csarnokok lefedésére – közbenső alátámasztás nélkül. Lakóházaknál újabban előregyártott, fémszerkezetű gyorsházaknál alkalmazzák: a tető vékony falú könnyűfém-profilokból készül. Ezeket a szerkezeteket minden esetben statikus szakember tervezi.
Vasbeton magastetőt monolit szerkezetként nagyobb alapterületű, beépített tetőtér fölé alkalmaznak. Ezt az ún. koporsótetőt láthatjuk pl. társasházaknál. Előnye, hogy bonyolult tetőformát is kialakíthatnak belőle belső támasz nélkül, így az alaprajzi elrendezés szabadabb. Továbbá nagy hőtehetetlensége miatt lassabban melegszik fel alatta a tetőtér. Hátránya a munkaigényessége és költségessége, mivel egy másodlagos, egyszerű, önálló fatetőt is rá kell építeni, ez tartja a héjalást.
Szóljunk néhány szót a tetők hajlásszögéről!
A magyar falusi házak hagyományosan 45 fok körüli tetővel épültek, ez jól megfelelt a terménytároláshoz. A fedésre szolgáló anyagok – nád, zsup – ennél a meredekségnél jól elvezették a vizet, és megfelelően rögzíthetők voltak. A városokban 35 fokos tetőket építettek cserép- vagy palafedéssel. A padlástér csak lom tárolására szolgált. A mediterrán házak 25 fokos hajlásszöge alacsony belmagasságú padlást ad, ezeket a forróság miatt nem használják ki. A barát-apáca fedés a vizet megfelelően elvezeti, az alpesi házak 60 fok körüli tetejéről a hó lecsúszik, nem terheli a szerkezetet, alatta pedig jól kialakítható lakótér.
Hozzászólások