A tetőtervezés fortélyairól, a formákról legutóbbi számunkban olvashattak, most a fedőanyagokat nézzük meg kissé tüzetesebben.
A háztetőre kerülhet cserép, pala, nagytáblás fém- és műanyag, növényi alapú, és egyéb, pl. bitumenes zsindely fedés. A klasszikus cserép anyaga égetett agyag, a tipikus 25-60 fokos tetőhajlásszögek mellett néhány cserépfajta akár 18 fokos tető lefedésére is alkalmas. Az egyes elemeket lécvázra helyezik úgy, hogy az egymás feletti sorok átfedik egymást, oldalirányban pedig az elemek csatlakoznak egymáshoz. Gyártanak hódfarkú, hornyolt, sajtolt cserepeket. Ezek a cserépfajták színezett betonból, ritkán üvegből is készülhetnek.
Mert ez műanyag…
A palafedés szintén pikkelyszerűen készül. Az elemek általában deszkaaljzatra kerülnek, s mivel viszonylag vékony anyag, minden irányban átfedéssel fektetik és szegezik. Az ősi pala vékony szeletekben hasítható kőzet, melyet már az égetett agyag cserépfedés előtt is használtak. Gyönyörű, semmivel sem összetéveszthető, rusztikus, természetazonos felület készíthető belőle. A mai mesterséges palák azbeszt nélkül készülnek. Az egyszerű kettős fedés mellett a sarkított elemekkel rombuszfedést is alkalmaznak. A hajlásszög 25 és 90 fok között választható (tehát akár falakat is burkolhatunk vele).
A nagytáblás fém- és műanyagfedések merevek, könnyűek, ezért ritkított favázra fektethetők, a kevés illesztési hézag miatt kicsi a hibalehetőség. Lapos hajlásszögtől a függőlegesig használhatóak, de sokszor tört felületek fedésére nehézkesen és gazdaságtalanul építhetők be. A kis súly miatt hő-csillapításra nem számíthatunk, valamint a csapadék és a hőtágulás zajai is zavaróak lehetnek. Az egyszerű, hullámos felületek jellegtelenek, a cseréputánzatúak pedig valóban csupán utánzatok. A fényáteresztő és hőszigetelő műanyag elemeknek viszont az üvegezést kiváltó bevilágító szerepe elvitathatatlan.
Nagytudású szakemberek
A növényi alapú fedésekhez tartozik a nád, a zsup és a fazsindely. Mindegyikre jellemző, hogy nagytudású szakemberek tudják csak jól megépíteni, s még akkor is sok a hibalehetőség. Ma a szalmából, nádból készült tetők nagyon drágák, mivel nehéz hozzájutni a megfelelő alapanyaghoz. Ezeket ugyanis az új építési előírások miatt a minőség-ellenőrző intézetnek megfelelőségi tanúsítvánnyal kell ellátnia. A tető egyébként széles ívű hajlatokkal készülő egyszerű tömegű lehet 45 fokú hajlással. A nád, a zsup kiváló hőszigetelő és páraáteresztő tulajdonságú, de rendkívül tűzveszélyes, és állandó karbantartást igényel.
A fazsindely fa alapanyagú, eresszel párhuzamos, egymásra fektetett, vagy az ereszre merőleges, takaróléccel, vagy horonnyal ellátott deszkafedés. Vízzárósága 45-60 fok között sem tökéletes, beépített tetőterek fölé nem alkalmas.
Korunk találmánya
A bitumenes zsindelyfedés a mai kor találmánya, melyet alátétlemez alkalmazásával deszka, vagy OSB aljzatra és egymáshoz ragasztanak. Anyaga többrétegű, modifikált bitumenes lemez, általában üvegszövet erősítéssel, kőzet-, palazúzalék, fémfólia felső réteggel. Ez a réteg adja a fény- és mechanikai védelmet. A kő-, palazúzalék, rézfólia színe és textúrája határozza meg a tetőfedés esztétikai hatását, mely sosem lesz rusztikus, inkább a paláéhoz hasonló. Bármilyen formájú tetőt le tudunk vele fedni, nincs szükség bádogozásra, a hajlatok, élek saját anyagából elkészíthetők.
Még megemlíthetők a fémlemez fedések, melyeket egészen lapos tetőszakaszok, nagyon bonyolult felületek – tornyok, kupolák – fedésére is használhatunk. A réz, bronz alapanyagok drágák, de szépek és tartósak. Az állókorcos, vagy lécbetétes fedések vonalrajza igényes tervezés esetén különösen hatásos lehet. A cink (horgany) lemez a mindennapi gyakorlatban jól használható, tartós anyag.
Az üvegfedések inkább a felülvilágítókhoz, nyílászárókhoz köthetők, a zöldtetők pedig egy egészen más típusú szerkezetet képviselnek.
Hozzászólások