Az urbanizáció korunk kulturális és társadalmi átalakulásának egyik legfőbb összetevője. A városiasodás jelentőségének ismertetését többnyire néhány olyan statisztikai adat felsorakoztatásával szokták kezdeni, amely a népesség városba áramlását szemlélteti.
Ami a magyarországi és általában a volt szocialista országokbeli városiasodást illeti, ez némileg lassabban alakul, mint a nyugati országokban, vagy az ún. fejlődő országokban. 1870-ben a lakosság 20 százaléka lakott városban, 1900-ban 33 százaléka, 1960-ban 41 százaléka, 1980-ban pedig 53 százaléka. Az egész ország városiasodását tekintve hazánk meglehetősen elmaradott képet mutat nemzetközi viszonylatban: 1995-ben a népesség 40 százaléka lakik tízezernél kisebb lakosságú településeken.
Az iparosodás korában nemcsak a város lakóinak száma növekedett meg, hanem az újonnan megszületett nagyvárosok egészen újszerű társadalmi és kulturális arculatot öltöttek. Sőt, a várossal együtt a falu is elindult a városiasodás útján. A városkutatás kezdeti időszakában a legtöbb szakember a városias társadalom személytelenségére, az ember elmagányosodására hívta fel a figyelmet, újabban viszont egyre több felmérés foglalkozik a városi ember különböző kapcsolataival.
Egy városi paneles lakótelep rehabilitációja rendkívül összetett feladat, a műszaki jellegű kérdéseken túl számos emberi, közösségi problémát is felvet. Talán ez is az egyik oka annak, hogy félünk hozzányúlni ezekhez a szürkére sikerült lakótelepi együttesekhez, pedig a hátrányosabb helyzetű családok esetén már pusztán a területiség miatt, jobb módú családoknál pedig a kulturális, műveltségi, vallási összetartozás miatt a faluközösség összetartó erejét is jelenthetik. A társadalomban betöltött hasonló szerep, a területi közelség, a hasonló életfelfogás (pl. ökologikus életmód) képes modern közösségeket varázsolni, amelyek oly módon teremtik meg a – nagycsalád” összetartó erejét, hogy nem csorbul a – kiscsalád” és a személy önállósága, szabadsága.
Az egyik lehetséges lakótelep-arculat a kert-város koncepció szerinti kialakítás: viszonylag csekély anyagi ráfordítással és sok odafigyeléssel jól működő szomszédságot, jól működő kertvárost lehet kialakítani. Néhány lehetőség:
– Homlokzatok – zöldítése”. Számos futónövény több, mint 15 méteres magasságig is nő. A zöld homlokzatokról már magyarul is olvasható szakirodalom.
– A balkonok alkalmasak közösségi és családi életre, ha legalább egy kis asztal, és körülötte három-négy szék kényelmesen elhelyezhető.
– – Zöld – játszóterek létesítése.
– A lakóépületek földszintjén minőségileg eltérő, nívós – kertes házak” alakíthatók ki. Amennyiben műszakilag lehetséges, az alapterület és a lakhatási érték növelése céljából érdemes összenyitni a földszinten lévő lakásokat az elsőemeletiekkel, és az épület közvetlen környezetében lévő területet hozzá kell rendelni ezekhez a nagy méretű, megnövelt értékű lakásokhoz. A kertek saját kertek lesznek, amelynek használatával a lakótelepen lakó sokgyermekes családok számára is létrejön a teljes értékű élethez szükséges tér. Mivel ezeket a (saját) kerteket a földszinten lakók rendben tartják, az egész blokk szép, rendezett környezetbe kerül, azok a felső lakók is jól járnak, akik egész életükben kertes házról álmodtak.
– A szemétledobók használaton kívül helyezése, valamint a szeméttárolók kikerülése a lépcsőházból növeli a lakhatási értéket, és a belső levegő minőségét. A növényzettel takart tárolóhelyek kevés anyagi ráfordítással megvalósíthatók.
– A homlokzatok, bejárati előtetők kialakításánál célszerű előnyben részesíteni a természetes anyagok használatát.
– Nagyobb egységben gondolkodva lehetőség adódhat még nagy méretű arborétum-szerű közparkok, kisméretű állatkert létesítésére kisállatok, háziállatok számára (gyermekek számára főként oktatási-nevelési célból).
Hozzászólások