A társasházak éves költségvetésének több mint felét a víz- és csatornahasználat díja (továbbiakban: víz- és csatornadíj) teszi ki, gazdálkodásukban tehát – s így a tulajdonosok fizetési kötelezettségeiben is – meghatározó jelentőségű. A közös költségként fizetendő díjban kétféle fogyasztás jelenik meg: az egyéni, mely alatt a külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek fogyasztása értendő, a másik a közösségi vízfogyasztás (kert locsolás, lépcsőház háztakarítása, csőrepedés). A társasházak alapító okirata általában a közös tulajdoni hányad szerint határozza meg ez utóbbi költség viselését, ugyanakkor az egyéni fogyasztás mértéke független a lakások nagyságától. A kevés vizet fogyasztó, szerényebb anyagi helyzetben lévő családok, egyedülálló tulajdonosok tehát jogosan vetik fel a társasház bekötési vízmérőjén mért fogyasztás igazságos költségfelosztásának kérdését.
Költségfelosztási módok
A szervezeti-működési szabályzat az ingatlanon (épületen) belül nem mért vízfogyasztás felosztására a közös tulajdoni hányadtól eltérő szabályokat állapíthat meg.
Ennek egyik módja a lakásokban élő személyek száma szerinti felosztás, főre vetítetten. Bár e felosztás igazságosabb lehet a költség viselésében, még mindig nem nevezhető igazságosnak, hiszen két azonos létszámú család vízfogyasztása is nagyon eltérő lehet. Egyik család naponta főz, mosogat, mindenki naponta fürdik, a másik család tagjai nem vezetnek háztartást, nem otthon tisztálkodnak, eltérőek a takarítási szokásaik, az egyik család pazarló vízhasználattal a dinnyét is folyóvízzel hűti nyáron, és sorolhatnánk az okokat.
A tulajdonostársak, lakók egyéni vízfogyasztásának igazságos megállapítására mérés alapján van mód, azaz a tényleges vízfogyasztás megállapításával, melyhez a mellékvízmérők felszerelése szükséges. A társasháznak kell eldöntenie, hogy a mellékvízmérők felszerelése költségmegosztóként működjék-e, vagy a közüzemi szolgáltatóval kötött mellékszerződéssel valósuljon meg.
Mellékvízmérők felszerelése vagy szerződés a vízi közművel
Amennyiben a mellékvízmérő(k) az ingatlanon belüli költségmegosztásra szolgálnak, előnyként jelentkezik, hogy a lakás fogyasztójának nem kell külön díjat fizetnie a leolvasásért, és a mellékvízmérő hitelessége sincs időhöz kötve. Hátránya viszont, hogy a közös képviselőnek kell ellenőriznie a mérő hitelességét, gondoskodnia a mérő leolvasásáról, illetőleg a mérő állása alapján a leolvasás ellenőrzéséről (ehhez érvényesíteni kell a lakásba való bejutását), és beszedni a fogyasztási díjat. E módszer akkor működik megfelelően, ha a társasház körültekintően szabályozza a közös képviselő ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, és a tagok annak eleget is tesznek.
A másik módszer, ha a társasház szolgáltatási szerződést köt a vízi közművel, és e szerződés alapján a vízi közmű vonja le a társasház bekötési vízmérőjén mért fogyasztás díjából az egyes külön tulajdonok mellékvízmérőn jelzett fogyasztását. E módszer előnye, hogy a lakás használója az egyéni fogyasztását közvetlenül a szolgáltatónak (vagy beszedéssel megbízottjának) fizeti. A mellékvízmérők hitelessége azonban a mérésügyről szóló előírások alapján 6 év után lejár, s ha nem történik meg a mérő újbóli hitelesítése vagy hitelesre történő cseréje, megszűnik a közüzemi szerződés a lakás fogyasztójával.
A mellékvízmérők felszerelése nem tagadható meg
A fogyasztók szempontjából kedvező változás, hogy 1999. március 13-tól a mellékvízmérő felszerelését csak abban az esetben tagadhatja meg a társasház, ha az az épületgépészeti rendszer jelentős átalakítását teszi szükségessé (a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló mód. 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet). A mellékvízmérők felszerelésére vonatkozó szabályok egyébként tulajdoni formától függetlenül érvényesek minden lakásra, azaz minden más lakóépületnél mérvadók.
A mellékvízmérők felszerelése akkor sem tagadható meg, ha a társasház nem minden külön tulajdonban lévő lakását, nem lakás céljára szolgáló helyiségét szerelik fel mellékvízmérővel. Ilyen esetben azonban meg kell meghatározni a közös vízfogyasztást, amelyhez a mérővel rendelkező lakások tulajdonosainak is hozzá kell járulniuk. A társasház közös vízfogyasztásának minősül az épület takarítási célú és az ingatlan felújítási és karbantartási célú vízfelhasználása, a csőtörés során elfolyt víz, végül a kert locsolására fordított vízfogyasztás.
A mellékvízmérők felszerelésének feltételeit a hivatkozott jogszabály tartalmazza, korlátozó intézkedése csupán annyi, hogy a bekötési vízmérővel nem rendelkező ingatlanon mellékvízmérő sem szerelhető fel.
Hozzászólások