Aki házingatlant vásárol, gyakran találkozik ismeretlen fogalmakkal, mint nyeles telek, úszótelek, tömbtelek. Ugyanúgy fontos tudni azt is, hogy milyen eljárás során lehet kérni például a telekegyesítést, telekfelosztást, telekhatár-rendezést. Az építési szezon kezdetekor a témát azért sem haszontalan dolog górcső alá venni, mert a telekalakításról a tavalyi év novembere óta új jogszabály rendelkezik. Főbb szabályait az alábbiakban ismertetjük.
A telekalakítás általános szabálya, hogy a telket úgy kell kialakítani, hogy az köz- vagy magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető legyen. További feltétel, hogy a kialakításra kerülő telek nagysága elérje a helyi építési szabályzatban vagy szabályozási tervben meghatározott minimális teleknagyságot. Ezek alól kizárólag a telekegyesítés, illetve a telekhatár-rendezés jelent kivételt, ahol sem a megközelíthetőség, sem a minimális nagyság nem jelent feltételt.
Speciális helyzetet teremt, amennyiben a tervezett telekalakítás a telken már álló építményt részekre osztaná. Erre csak akkor kerülhet sor, ha az építményt elbontják, amennyiben ez lehetséges, áthelyezik valamint, ha az építményt önálló építményekké alakítják, a megfelelő határfalak beépítésével, a tető, illetve a közművek teljes szétválasztásával.
Speciális telkek
A jogszabály az általános szabályokon túl speciális helyzetű telkekre is megállapít szabályokat. Ilyenek: a nyúlványos (nyeles) telkek, a tömbtelkek és az úszótelkek.
Nyeles telek. Nyeles teleknek azt a telektípust nevezzük, amely csupán nyélszerű résszel kapcsolódik az úthoz, ez a – nyél – azonban alkalmas a ki- és bejárásra, valamint a közművek elhelyezésére. Az alkalmasságot az a szabály próbálja meghatározni, amely szerint a – nyél – három méternél keskenyebb, és építési telek esetén ötven méternél hosszabb nem lehet. Fontos szabály, hogy a teleknek a – nyél – nélkül kell elérnie azt a minimális nagyságot, amelyet a helyi építési szabályzat vagy szabályozási terv meghatároz.
Tömbtelek. Tömbteleknek azt az 1998. január 1. előtti szabályok szerint kialakított építési telket nevezzük, amelyen több épület áll.
Úszótelek. Úszótelek az elnevezése a tömbtelken álló, külön épületek részére kialakított teleknek. A tömbtelken a már meglévő épületek részére úszótelkek alakíthatók ki, azzal a megkötéssel azonban, hogy az úszóteleknek magában kell foglalnia az épületet, az előlépcsőt és az épület körüli járdát, az épülethez tartozó, közmű céljára szolgáló műtárgyakat, továbbá az épület körüli 1 méteres területsávot. A kialakítás további feltétele az úszótelken álló épület önálló közműcsatlakozásának biztosítása.
A telekalakítási eljárás
Az új telkek kialakításához mindenekelőtt telekalakítási tervet kell készíttetni, az erre feljogosított településrendező tervezővel. Ha nem ismerünk ilyen szakembert, az illetékes földhivatalban tudnak ajánlani tervezőt. A telekalakítási tervhez az illetékes földhivataltól be kell szerezni az ingatlan-nyilvántartási térkép másolatát, ha pedig a terület átlagos lejtése a 10 százalékot meghaladja, szintvonalas térképet is.
A tervező a meglévő állapot figyelembevételével készíti el a telekalakítás utáni állapotot bemutató térképet. A telekalakítási tervnek tartalmaznia kell továbbá a telekalakítással érintett, illetve a telekalakítás során kialakuló telkek főbb adatait is, táblázatos formában. A telekalakítási terv alapján úgynevezett változási vázrajz készül, amelyet az illetékes földhivatal záradékol. Telekfelosztás, telekegyesítés és telekhatár-rendezés esetén elvi telekalakítási engedély is kérhető, amelyben a hatóság állást foglal arról, hogy a későbbiekben készített telekalakítási kérelemnek milyen feltételek mellett ad helyt.
A telekalakítási engedély a változási vázrajz, illetve az esetleges elvi telekalakítási engedély elkészítését követően kérhető. Az engedélykérelemhez az érintett telkek tulajdoni lapjait is mellékelni kell, amelyek szintén az illetékes földhivataltól szerezhetők be.
A kérelem elbírálása, fellebbezés
A kérelmet az illetékes építésügyi hatósághoz – ez általában a település jegyzője – kell benyújtani. Az elbíráláshoz az építésügyi hatóság a helyi jellegzetességeknek megfelelően beszerzi a szakhatósági (pl. Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség, bányakapitányság, műemlékfelügyelet stb.) hozzájárulásokat, majd határozatot hoz, amelyben megadja vagy elutasítja a kérelmet. A határozatot kézbesítik mind a kérelmező, a tervező, az eljáró szakhatóságok, mind a telekalakítással szomszédos tulajdonosok részére. A határozat ellen – kézhezvételétől számított – 15 napon belül fellebbezést lehet benyújtani, ennek hiányában a hatóság engedélyezési záradékkal látja el a telekalakítási tervet, valamint a vázrajzot. Fontos tudni, hogy a telekalakítási engedély, ha a jogerőssé válásától számított egy éven belül a tulajdonosok nem kérik a földhivataltól a bejegyzését, érvényét veszti. Az elsőre kissé bonyolultnak tűnő, egyébként logikusan felépített szabályokat kell alkalmazni minden olyan ügyben, ahol a telekalakítást a jogszabály hatálybalépését (2000. november 16.) követően kezdeményezték.
Hozzászólások