Az égi áldás ellen, legyen az eső, hó, vagy napfény, a tető nyújt védelmet. Egyúttal meg kell akadályoznia, hogy a felfelé áramló meleg levegő rajta keresztül kiszökjön. A tető ugyanakkor az épület koronája, összképének, esztétikájának is letéteményese.
A magastetők népszerű fedőanyaga a cserép. A – valódi cserép – alapanyaga a téglához hasonlóan égetett agyag. Szép, ősrégi, nagy múltú fedés, ahol az egyes elemeket lécvázra helyezik oly módon, hogy az egymás fölötti sorok átfedjék egymást. Az átfedés mértékét a hajlásszög függvényében a gyártó adja meg. Oldalirányban az elemek csatlakozása cserépfajtától függően eltérő.
Cserépfedések
A hódfarkú cserepeket egyszerűen egymás mellé helyezik, ezért ez a fedési mód csak akkor nem ázik be, ha két, egymástól eltolt cserépsor készül. A kettős cserépsor költséges, a nagyobb súly miatt erősebb tetőszék szükséges. Mégis gyakori, mivel rajzolata rusztikus, és szép, különleges alakzatokat lehet fedni vele. A súlyából adódó hőcsillapítása miatt az alatta lévő tetőtér nehezebben melegszik fel. Kedvező hajlásszöge 30-45 fok között van, 20-30 fok között tömítve, 45 fok felett szegezve készülhet.
A hornyolt cserepek két oldalán lévő, egymásra fektethető horony biztosítja a cserepek közötti vízzárást. Egysorosan fektethető, könnyű, praktikus anyag. Ideális hajlásszöge 35 fok.
A sajtolt cserepek a gyártástechnológiának köszönhetően változatos formában, minden irányban jól záródóan készülnek. Az egyszerű kagylós vagy hullámos forma mellett az íves elemekkel a mediterrán világ barát-apáca fedése is utánozható. A tipikus 25-60 fok közötti hajlás mellett egyes fajtái 18 fokos hajlásszögű tető fedésére is alkalmasak.
Az égetett agyag mellett a fenti cserépfajták készülhetnek színezett betonból, ritkán üvegből.
Az ősi palától a műanyagig
A palafedés is pikkelyszerűen készül. Az elemeket ritkábban lécsorokra, gyakran deszkaaljzatra helyezik. A viszonylag vékony anyagot minden irányban átfedéssel fektetik és szegezik. Az ősi pala vékony szeletekben hasítható kőzet, melyet jóval az égetett agyag cserépfedés előtt használtak. Valamikor pénzbe sem került, ma méregdrága luxuscikk. Gyönyörű, semmivel sem összetéveszthető, rusztikus, természetazonos felületek készíthetők belőle.
A mai mesterséges palát az egyszerű kettős fedés mellett ma is sarkított elemekkel, szabvány rombuszfedéssel készítik. A fedés a rejtett szegezés miatt alulról felfelé és átlósan készül. A hajlásszög 25-90 fok között szabadon választható.
Ezek az elemek nagy táblában is merevek, könnyűek, ritkított favázra fektethetők, a kevés illesztési hézag miatt a hibalehetőség kicsi. Az igen lapos hajlásszögtől a függőlegesig használhatók és az áruk is kedvező. A hátrányuk: bonyolultabb, kisebb felületek fedése már nehézkesen és gazdaságtalanul oldható meg. A kis súly miatt hőcsillapításra nemigen számíthatunk. A fényáteresztő és hőszigetelő műanyag elemeknek viszont az üvegezést kiváltó bevilágító szerepe elvitathatatlan.
Külön fedési módot jelentenek azok a fémlemezfedések, amelyek bármilyen bonyolult tetőidomokra rásimíthatók, hajlásszögük 5?90 fok között szabadon megválasztható. Anyaguk lehet réz, bronz, horgany, alumínium. Jelentőségük egyre növekszik, mivel eltérő anyagú bádogozás nélkül egységes, tartós, karakteres fedést kapunk.
Növényi és bitumenes fedések
Nagy szakértelmet és munkát igénylő, sok hibalehetőséggel járó, költséges fedési módok. A karbantartás sem egyszerű, a végeredmény azonban barátságos, természetközeli és hatásos.
45 fok körüli hajlásszögű, egyszerű tömegalakítású, széles ívű hajlatokkal készülő tetők fedésére alkalmasak, kiváló hőszigetelő és páraáteresztő tulajdonságúak, viszont tűzveszélyesek és állandó karbantartást igényelnek.
A bitumenes zsindelyt alátétlemez alkalmazásával deszka- vagy falemez (OSB) aljzatra és egymáshoz ragasztják. Az anyaga többrétegű, modifikált bitumenes lemez, alátéttel, általában üvegszövet erősítéssel és fény-, valamint mechanikai védelmet nyújtó pala-, kőzetzúzalék, fémfólia felső réteggel. Alacsony és magas hajlásszögű, bonyolult tetőformák lefedésére is alkalmas. Szinte korlátlan szín- és formavilágban kapható.
Hőszigetelés
Az időjárás hőingadozásai ellen fűtéssel és hűtéssel védekezünk. Ennek hatékonysága (energiaigénye) az épület esetében attól függ, hogy a határoló szerkezetek (falak, tetők, ablakok) milyen hőtechnikai jellemzőkkel bírnak.
Olyan anyagra van szükségünk, amely kellően nehéz a hőcsillapításhoz és eléggé porózus a hőszigeteléshez. Födém, tető esetén, mivel a hőáramlás felfelé nagyobb, szinte csak többrétegű szerkezettel találkozunk: belső teherhordó szerkezet megfelelő hőtárolással, majd hőszigetelő, s végül egy időjárásálló réteg.
Jó hőszigetelő anyagfajták a habosított műanyagok (polystirol), a kőzetgyapotok, vagy a növényi alapú szálas-rostos-préselt elemek (nádszövet, szalma, parafa).
A pára mozgása során kiegyenlítődésre törekszik, ezért a nagyobb páratartalom (abszolút páratartalom) az alacsonyabb felé törekszik. A levegő minél melegebb, annál több párát tud magában tárolni (relatív páratartalom). Ha már nem tud többet tárolni (100% relatív páratartalom felett), kicsapódik. A páralecsapódást két módon akadályozhatjuk meg:
– A teljes pármennyiséget nem engedjük a hidegebb tér felé haladni (a hőszigetelés belső oldalán feltett párazáró fóliával).
– A párát nem engedjük felgyűlni, hanem kiszellőztetjük, vagy olyan alátétfóliát alkalmazunk, amelyik a párát átereszti.
Hozzászólások