Építkezéskor, felújításkor az egyik befejező munka a hidegburkolás. Sokan gondoljuk úgy, hogy ezt kizárólag szakember végezheti el, pedig ha jó kézügyességgel, kis vállalkozó szellemmel rendelkezünk, magunk is belevághatunk, mert nem ördöngösség.
Az első kérdés: épületen belül vagy kívül kívánunk-e burkolni, a második pedig a felület nagysága. A külső felület ki van téve az időjárás viszontagságainak, ezért fagyálló burkolólapokat vásároljunk. Ha kiválasztottuk a színt és megvettük a kellő mennyiséget, ne feledkezzünk el a megfelelő ragasztóanyagról és szerszámokról sem. Ezek az alábbiak: csuklós mérőléc (colostok), mérőszalag, burkolókanál, kőműves serpenyő, kőműves kalapács, vízmérték, függőón, hézagolók, kenőlap, csempevágó, derékszög, harapófogó, véső, vakolóléc, simítófa, sarokcsiszoló, meszelő, zsinór, szivacs.
Ha ez mind megvan, kezdhetjük a munkát!
A burkolandó felület teljesen szilárd állapotú legyen! Homlokzatnál a durva vakolatnak, belső vakolat esetében a simított vakolatnak kell készen lennie. A felületet minden szenynyeződéstől tisztítsuk meg! Ügyeljünk arra, hogy az érintett nyílászárók tokjai, a burkolt felületre kerülő berendezési tárgyak és szerelvények, facsomagok (tiplik) és a lépcsők a tervezett végleges burkolati sík figyelembevételével kerüljenek a helyükre. A burkolatok hátfalazatának felülete nem lehet görbe, hullámos. Az esetleges hullámosságot a szerkezeti lehetőségektől függően véséssel lehet helyrehozni, vagy a mélyebb részeket ki kell pótolni. Ha a különbözet 3 centiméternél nagyobb, külön kiegyenlítő réteget kell készíteni. Ha ez a réteg kongó hangot adna, akkor a vakolatot le kell verni, és újra el kell készíteni. A lapokat felrakás előtt fél óráig áztassuk, és magasság szerint, soronként válogassuk össze. A fal sarkaiban ideiglenesen helyezzünk fel lapokat, melyeket lécezéssel vagy zsinórozással ütögetünk a helyükre. Ezek lesznek az úgynevezett vezetők. A habarcsot vagy csemperagasztót a lap hátára burkolókanállal hordjuk fel, majd a lap alsó és két oldala mentén rézsűsen vágjuk le. Annyi anyagot használjunk, amennyi a lap hátoldalát teljesen befedi. A felül és oldalt kitüremkedett habarcsot élesen levágjuk. Minden sor után ellenőrizni kell a lapsor felső élének vízszintes helyzetét, és lécezéssel a sor síkban való elhelyezését. A csempék közötti távolságot a hézagolók elhelyezésével biztosítjuk.
A burkolólapok kötésben vagy hálósan rakhatók. Ez utóbbi méretpontosabb lapokat, viszonylag nagyobb hézagszélességet kíván. A lapokat rögzítő habarcs vagy ragasztóanyag meghúzása után a hézagokat 3-5 milliméter mélyen tisztítsuk ki. Ezután a tömítőanyagot gumilappal a hézagokba tereljük és bedörzsöljük, majd ronggyal tisztára töröljük a felületet. A hézagoló színezhető is.
Belső burkolatok készítésekor huzatban nem szabad dolgozni, mert egyenetlen száradáshoz vezet.
Padlóburkolásra csak akkor kerülhet sor, ha a teherhordó szerkezeteken kívül már elkészültek a válaszfalak, belső vakolatok, feltöltések, aljzatok, nyílászáró szerkezetek, üvegezések, épületgépészeti vezetékek, lépcsőburkolatok, műkőszegélyek. Célszerű még az oldalfalburkolatokat is előbb elkészíteni, mert elkerülhető a kész padlóburkolat beszennyeződése, megrongálódása. A lefolyókat és nyitott csővégeket le kell dugózni a törmelék és habarcs bejutásának megakadályozására. A szennyeződésektől megtisztított aljzatbetont megnedvesítjük, és a vízzel higított ágyazó habarccsal átkenjük, eltömítjük a pórusokat. A sima felületű aljzatbetont érdesítjük. A munka megkezdése előtt meghatározzuk az első és utolsó lap helyét. A burkolólapokat a helyiség méreteitől, a falak derékszögtől való eltérésétől és attól függően osztjuk ki, hogy a burkolat átfut-e a másik helyiségbe, vagy nem. A kezdősorok helyes kiosztásától függ, hogy hány lapot kell majd megfaragni, mennyi fog eltörni. Ez nagy felületnél jelentős anyagveszteséggel járhat. Kiosztáskor mindig a legnagyobb lapok méretével számoljunk. A nem derékszögű helyiségekben, egyszínű lapok fektetésekor a burkolati hézagok merőlegesek legyenek a bejáratra. A burkolat szélére még vágható szélességű lapok kerüljenek. A szerelvényekhez, csövekhez kerülő lapokat a szükséges mértékben megfaragjuk. Ha a csövek a lapok közepére esnek, akkor a lapot kettévágjuk és megfaragjuk. A lapok közötti távolságot az oldalfalburkoláshoz hasonlóan, a hézagolók elhelyezésével biztosítjuk.
A lerakott padlóburkolatot a hézagkiöntés megkezdése előtt többször meglocsoljuk, ezzel biztosítva az ágyazó habarcs megkötéséhez szükséges vizet. A lap fektetésétől számított 24 óra elteltével a burkolat hézagait kiöntjük hézagolóval, majd egy egyszerű cirokseprűvel elterítjük. Egy kis idő eltelte után a felületre vékony rétegben száraz homokot szórunk, majd összesöpörjük. Fűrészporral töröljük tisztára a burkolatot, melyre legalább két napig nem szabad rálépni, mert a lapok meglazulhatnak.
A lapok színének és méretének kombinálásával sokféle, változatos padló készíthető.
Baleset-elhárítás
Sarokcsiszoló használatakor a védőszemüveg kötelező. A lapok faragásánál, harapófogóval való törésénél is célszerű a használata, mert a lepattogzó szilánkok a szembe kerülhetnek.
A beáztatott kerámialap rakodásánál célszerű gumikesztyűt használni. Nedves lapokat elektromos csiszolóval ne vágjunk, mert a gépbe könnyen nedvesség kerülhet, s ez áramütéshez vezethet.
A munka végeztével csak alapos kézmosás után szabad étkezni.
Hozzászólások