A helytelen alapozás miatti épületkárok döntő többsége alacsony, egy-két szintes épületeknél jelentkezik. Ennek egyik oka, hogy ezekhez ritkán készül talajmechanikai szakvélemény, másrészt pedig az épület úgynevezett merevsége a magasságával növekszik, ezért az alacsony épület a süllyedéskülönbségre sokkal érzékenyebb.
Az egy-két szintes épületeknél nem előírás geotechnikai szakvélemény készíttetése. A sokszor csak néhány tízezer forintos költség megspórolásáért azonban később drágán megfizethetünk, de a fölöslegesen beépített talpkoszorú ára is többszöröse a szakvéleményének.
Mi van alattunk?
A talajmechanikai vizsgálat során a szakmérnök a terület megtekintése után, a leendő ház helyének ismeretében kijelöl minimum három fúrási helyet, amelyekből talajmintát vesz. A minta laboratóriumi vizsgálatával meghatározza a talaj rétegződését, a rétegek fizikai tulajdonságait, teherbíró képességét. A fúrás, a környező kutak és korábbi szakvélemények, szakirodalmi adatok alapján megbecsüli a maximálisan várható talajvíz magasságát, esetleges agresszivitását, a rétegvíz várható megjelenését. Az adatok ismeretében javaslatot ad az alapozás módjára, szigetelések, szivárgók építésére.
A szakvélemény díjazása függ a fúrások számától, mélységétől és a készítés körülményeitől. A talajmechanikai szakvélemény sosem árt (legfeljebb a pénztárcánknak). Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi van alattunk. Alapesetben teljes körű szakvélemény talán fölösleges, de a munkálatok megkezdése előtt és a földkiemelés után mindenképpen célszerű, ha szakember tekinti meg a területet. Az építkezés előtti szemle során ugyanis kiderül, hogy nagyobb veszélyre, problémára az adottságok alapján számíthatunk-e, a földkiemelés után pedig a tényleges állapotra is következtetni lehet.
Talajszerkezet
Veszélyt a következők jelenthetnek:
– a talajvízzel összefüggésben a magas és agresszív összetételű talajvíz és a rétegvíz;
– a talaj szerkezetével összefüggésben a magas, változó magasságú feltöltés, a változó, kis és nagy teherbírású talajszerkezet, a duzzadó agyagtalaj.
Laikus számára ránézésre szinte semmi nem utal a talaj összetételére, állapotára. A talajmechanikus a terület jellegét megismerve, a korábbi adatokból és a látható jelekből nagy biztonsággal megállapíthatja a veszély valószínűségét. Egy közeli építkezésen szemügyre veheti a kiemelt földet és a munkagödröt, s megnyugtathatja, ha azt tapasztalja, hogy a humuszréteg (fekete föld) és a feltöltés (törmelék, sitt) együttesen nem túl vastag, legfeljebb egy méteres. Kedvező, ha az alatta lévő talaj homok vagy homokos kavics. Kötött, változó talajoknál, például agyag esetében, dombvidéken számol az úgynevezett rétegvíz megjelenésével. Rétegvízre vagy magas talajvízre utal egyébként a telken lévő növényzet összetételében a kifejezetten vízi fajok megjelenése, a sás és a nád, hogy csak a könnyen felismerhetőket említsük. Ha a szakember talál a közelben ásott kutat, annak vízszintje árulkodik a talajvíz állásáról.
Amennyiben a szemle veszélyes körülményt nem mutat, a szakvélemény elkészítése helyett a talajmechanikus a földkiemelés elkészülte után ellenőrizheti a talaj szerkezetét. Nem várt körülmény esetén még nem késő változtatni az alapozás módján, a szakvélemény alapján.
Alapozás, támfalépítés
Az alapozás módja családi lakóházaknál leggyakrabban beton sávalap, egyes helyeken pilléresítve. Könnyűszerkezetes épület esetén gyakran találkozunk vasbeton lemezalapozással, ahol vastag (60-80 cm) kavicságyra 20-30 cm vastag vasbeton lemezt készítenek.
A beton sávalapot akkor kell vasbetétekkel vagy felső vasbeton koszorúval ellátni, ha a talaj szerkezete változó, vagy különlegesen rossz (duzzadó agyag, iszap stb.). Ez esetben gyakran talajcserére is szükség lehet, ami azt jelenti, hogy az alapozás alatt, az alaptesteken túlnyúlva a talajt homokos kaviccsal, rétegesen döngölve kicserélik.
Magas támfalépítésnél is szükség van talajmechanikai szakvéleményre. A támfal szerkezete, teherbírása ugyanis attól függ, hogy a talajnak milyen az állékonysága, milyen meredekség esetén csúszik meg. Ezt az elcsúszást akadályozza meg ugyanis a támfal. Könnyű belátni, hogy a száraz homok alacsony hajlásszögnél már szétterül, az agyagtalaj jóval nagyobb meredekség esetén is stabil, ugyanakkor a sziklafal függőlegesen is megáll. A talaj szerkezetének laboratóriumi vizsgálata alapján állapítják meg a talaj törésszögét, amire a statikus tervezőnek méretezni kell a támfalat. A rétegvízről itt sem szabad megfeledkezni, hiszen amennyiben a fal mögött feltorlódik a víz, az egészet egyszerűen elnyomhatja.
A felszín alatt veszélyek leselkedhetnek, melyek tönkretehetik azt, amit építünk. A talajmechanikus feltárja ezeket a veszélyeket, és segítséget nyújt elhárításukhoz.
Hozzászólások