Nomen est omen – a név intő jel… Nem mintha Titus Maccius Plautus római köztársaságbeli komikus színműíró szállóigévé vált mondata ösztönözte volna Régi Lászlót arra, hogy megvásároljon egy régi parasztházat az ugyancsak nem ifjúkoráról közismert faluban, Hollókőn. Csupán egyszerűen vonzódott a korán elhalt fazekas népművész nagyapa mesterségéhez. Ösztönösen követte a bejárt utat, s amikor a világörökség gyöngyszemeként számon tartott nógrádi faluban eladásra kínáltak egy szép házat, megvette.
A budapesti fiatalembert elvarázsolta az az épített és természeti környezet, amit a nagyvárosok lakói csak hírből ismernek. A nógrádi táj lankái, a közismertsége ellenére nyugodt falusi hétköznapok vonzották. Megtanult korongozni, épített égetőkemencét, és a faluba látogató iskolás csoportok nemcsak a palóc népviselet jellegzetes díszítőelemeivel, hanem a fazekas mesterség, a mézeskalács-készítés, a nemezelés alapjaival is megismerkedhetnek Régi László és családja által.
Megvásárolta tehát a falu központjában álló komfort nélküli, műemléki védettségű házat, és megkísérelte a látszólag lehetetlent: életet lehelni az öreg falakba úgy, hogy kívülről nem változtathatott semmin. Gondolják csak el: vizet, gázt bevezetni, komfortot teremteni meglehetősen körülményes úgy, hogy közben küllemre minden változatlan. Nem tehet be nagyobb ablakokat, modern, jól szigetelő ajtót. Nem mintha műanyagra, természettől idegen anyagra vágytak volna…
A fa, a természetes anyagok kaptak főszerepet ebben a házban, ahogy a régmúltban is, és ebben következetes maradt a ma már három leánygyermeket nevelő család. Az öt méter széles, tizennyolc méter hosszú (a főfalak 50, a közfalak 30 centiméter vastagok) parasztház az erdők hangulatát idézi; fa burkolatát tölgyfából hasította a szomszéd falu mestere, de a hidegburkolat kiválasztásánál is természetes hatásra törekedtek. A kerámia ugyan mediterrán hangulatú, de tökéletesen illeszkedik az ódon falak közé. A szűkös és nem bővíthető négyzetmétereket belülről tágították. Az első szoba mennyezetének eltávolításával határtalan szabadság érzete tölti el az embert a gyümölcsökkel teli asztal mellett ülve.
Faluhelyen az ember magára van utalva, fel kell találnia magát, ha nem akar heteket várni a távolról érkező mesterre, ha nem akarja tetemes kiszállási költséggel terhelni a családi kasszát. Régi László az eltelt közel húsz esztendő alatt megtanult mindent, amire a ház körül szükség lehet, miközben a korábban lebontott, de a műemléki környezetbe illeszkedően újjáépített istállóban egy ajándékboltot működtet. Kapható itt minden, amit a tájegység népi iparművészete kínál, legfőképpen a fazekasmesterség remekei. Így lelt otthonra a régi falak között Régi László és családja.
Szeretjük, hogy itt élhetünk. Szeretjük Hollókőt, a környezetet, a természeti tájat. Ehhez simulva természetes anyagokat használtunk mindenhol a házban, úgy, hogy közben a 20-21. század technikáját sem nélkülözzük. Szeretnénk bővíteni a házat. Az ötvenes években ugyanis lebontottak egy helyiséget a jelenlegi épület elejéről – ezért nincs „kontyolás” –, ezt szeretnénk visszaállítani, ha a műemlékfelügyelettel meg tudunk egyezni. Gyerekszoba lehetne belőle, akár külön bejárattal is, hisz nőnek a lányok…
Hollókő Magyarország egyetlen, az UNESCO világörökség listáján szereplő faluja. A magyarországi várományos helyszínek közül 1987-ben Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falu, Hollókő került fel a Világörökség listájára, eredeti formájában megőrzött tradicionális építészete és életformája miatt. Hollókő – ezen belül is az Ófalu – azonban ma is élő, lakott műemlék. A világszerte ismert hollókői templom szomszédságában több mint száz esztendővel ezelőtt épült vályogtégla falú, döngölt padlójú hosszú parasztház ma öt ember otthona. Parányi ablakait is megőrizték olyannak, amilyen volt. Ugyanakkor a két lépcsőben végrehajtott felújítás során nemcsak korszerűsítették a házbelsőt, de a műemlék épület megóvására is messzemenőkig odafigyeltek.
így használjunk agyagedényt
A fazekas nagyapa öröksége a korongozással készült edények használatában is megtestesül. A Régi család szívesen használja a mindennapokban is az agyagedényeket, de mert a régi fazekas technikák miatt az edények ólomtartalma magas, ezért inkább magas tüzu edények kaptak helyet a polcokon. A keményre égetett használati tárgyak kevésbé sérülékenyek. Mindennapi tapasztalatuk, hogy a kézzel készített főzőedényben az ember lelke is benne lakozik, ettől finomabb, ízletesebb az étel. A mázatlan agyagedénnyel gyakran előfordul, hogy magába szívja a zsírszagot, és emiatt nem lehet használni. Ilyenkor tegyük egy nagyobb edénybe, és erős ecetes vízben főzzük ki, majd egy napig áztassuk hideg vízben. A zsírszag teljesen eltűnik.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások