Valahogy úgy történt, mint amikor az ember még nem is vár babát, de már pontosan tudja: abban az áldott pillanatban kinek a vezényletével szeretné világra segíteni gyermekét. Merthogy amikor vendéglátóink – főként a magasépítő mérnök férj – a tervező mellett döntöttek, még szó sem volt építkezésről, csak valahol a tudatuk mélyén készülődtek egy majdani otthonteremtésre. Aztán amikor az élet úgy hozta, hogy valóban építkezni lehetett, annak ellenére ragaszkodtak az építészhez, hogy hamar kiderült, egészen más stílusban gondolkodnak az álomházról.
Kriszta és Lajos két gyermekükkel boldogan éltek vidéki otthonukban, majd amikor egyszer csak megint kopogtatott a gólya, karöltve egy visszautasíthatatlan állásajánlattal, a család Pestre költözött, az egyik legszebben fejlődő kertvárosi környezetbe, a nagyszülők közelségébe. A férj volt talán a legboldogabb, amikor sok évnyi névjegyőrizgetés után feltárcsázhatta Schüller Ferenc építészirodájának számát, s beszélgetni kezdtek a majdani házról.
Már az első tervrajzok elkészültekor nyilvánvaló volt, hogy kicsit elbeszéltek egymás mellett, hiszen amíg a házaspár lapostetős, mediterrán, kinyújtott épületet képzelt, a tervező egy sokkal modernebb, felfelé terjeszkedő, szögletesebb házat rajzolt. Elsőre. Aztán második nekifutásra is. És ez így ment mindaddig, amíg a leendő lakók lassan bele nem szerettek a másba, az újabba, a modernebbe. Ugyan a tereket minden alkalommal tovább és tovább szűkítették, végeredményben ma már egy jól használható, eredeti ötletekkel fűszerezett, irigylésre méltó otthont mondhatnak magukénak. Egy olyan villát, amelyben az alsó szintet a felnőttek, az emeletet a gyerekek, Márk, Lilla és Flóra birtokolják, de ahol mindenkinek kedvére való az élet. Együtt és külön is. A hatalmas nappali-konyha-étkező kiváló családösszetartó terület, a szülői háló-fürdő birodalom pedig a legexkluzívabb térélmény. A tervezés során merült fel az ötlet, hogy a két intim helyiség között ne legyen fal, csupán egy gipszkarton parapet. A háziasszony ezt azzal toldotta meg, hogy ugyanolyan sötétlila tapéta került az ágy mögötti falra, mint a fürdőcsempe színe, ráadásul azzal a mintával, amely a fürdőszobai rolón van. Ugyancsak érdemes szemügyre venni a konyha-étkező-előtér mázas kerámialapjait, amelyben egy-egy csík vagy egyéb minta erejéig faberakások pihennek.
A teljes összhang a ház egészére jellemző, ami a cseppet sem szakértő, ám annál inkább jó ízléssel megáldott feleség érdeme. No és persze szerencsés véletlen, hogy mivel a három gyerek mellett nem volt ideje a fél országot bejárni, nagyrészt egy-egy üzletben válogatta össze a berendezést. Így a bútorok, a textilek, illetve a szaniterek és csempék mindösszesen négy üzletből valók. A kiindulópont a konyha volt. Ennek tervezését Hirsch Fruzsinára, a Casa Italia Mobili tervezőjére bízták, s később a többi helyiség berendezésénél is követték ezt a stílust. A tárgyak, színek és minták kiválasztásában a férj nagyrészt a feleségére bízta a döntést, de a gyerekek piros kanapéját például ő vásárolta egyedül, amíg a család a Balatonon pihent.
Pedig felfrissülni a saját kertben is lehet. Az alagsorból kilépve egy mélyudvar ad lehetőséget a három sportoló gyereknek a mozgásra, és a füves tér egyik oldalán sziklakert, másik végében kerti tó fölé épített lugasszerű sütőhely teremt alkalmat a gyönyörködésre. Ez utóbbit egy újságban látott pihenőhely mintájára készítették el, ahonnan eredetileg csak a padlólapot szerették volna magukévá tenni.
Később aztán jött vele az ücsörgő ötlete is. A tó szélére épített lépcsőn ülve etethetik a halakat, vagy láblógatva nem gondolnak a világ bajaira.
Az újmodern építészeti stílust sikerült mediterrán jellegűvé finomítani az antik hatású dísztégla és a hozzá illeszkedő öregpúder színű fal segítségével. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően azért kerültek tömörfa bútorok is a házba, és a kovácsoltvas korlátok, illetve kerítés sem maradhatott el. Az építész szintén szakmabeli felesége nemrég járt Spanyolországban, és azzal vigasztalja vendéglátóinkat, hogy házuk leginkább egy déltengeri villára hasonlít, így megnyugodhatnak: valóban mediterrán otthonra találtak. Pedig vigasztalásra semmi ok, hiszen a lakók mindannyian szerelmesek az otthonukba.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások