Üröm szélén, a domboldalon járunk. A ház a füves teraszokká szelídített lanka tetejére telepedett. Déli homlokzatán végigfutó teraszáról feltárul a környék teljes panorámája, a falu, s a hegyek a távolban. Bizonyára itt álltak vendéglátóink képzeletben, amikor úgy döntöttek, Városligethez közeli, nem épp kies tájékon fekvő lakásuk kényelmét merészen felcserélik az ingázáskétes örömeire.
döntéshez nyomós érvek, és jó adag elszántság szükséges. Az előbbi adott volt, hiszen mi magunk is a „csúcson éreztük magunkat” ahogy a dombról végighordoztuk tekintetünket a hegyekkel koronázott vidéken. A megviselt nagyvárosi idegek számára sokat jelent, ha a szem szabadon kószálhat, pillantásunk nem ütközik sehol korlátokba. Hirtelen felfoghatóvá válik az anyatermészet végtelen gazdagsága és befogadó szelídsége. Vagy épp elsöprő haragja, hiszen házigazdáink kedvenc „műsora” az ingyenes „házimoziban” a környéken végigsöprő vihar elvonulása.
A második szükséges tényező, az elszántság, önmagában nem elegendő a sikerhez, kellő kitartás és szervezettség nélkül káoszba fulladhat a vidéki idill. Esetünkben a férj képviselte az akaratot, a feleség pedig a lankadatlan kitartást és precíz megvalósítást: Íme az irigylésre méltó hagyományos szereposztás! Pedig a háziasszony nem csak kisgyermekek anyja, hanem hivatással bíró jogász, aki Pestre jár dolgozni. Úgy döntött azonban, hogy a családi otthon megteremtése olyan komoly feladat, amely csak főállásban végezhető. Így mikor kisebb gyermeke is óvodába került, fél évet várt a munkába állással, s ezalatt az építkezésnek szentelte az idejét.
Az épület terveit a férj édesapja, Lajer Gyula építészmérnök készítette. Úgy alakult, hogy sajnos már nem örülhetett együtt a családdal az elkészült ház láttán. Egy sokat idézett kínai bölcsesség úgy tartja: aki életében ültetett egy fát, nemzett egy gyermeket, és írt egy könyvet – nem élt hiába. S mit is hagyhatna többet egy építész utódaira, mint egy olyan otthont, amelyet számukra tervezett.
A tervező – aki Fejér megyében egész életében családi házak tervezésével foglalkozott – szakmai pályafutásának minden tapasztalatát a fiatalok szolgálatába állította. Az építtetői igény egy mediterrán jellegű lakóház tervezése volt, ahol az összes lakófunkció egy szinten kap helyet, és az épület kihasználja a páratlan természeti adottságokat. Így került a cseréppel fedett, kishajlású tetővel megkoronázott ház a teraszossá alakított terep legmagasabb pontjára, félig a terepbe süllyesztve. Az alsó szinten a garázs mellett egy hobbi-szoba, a mosókonyha (a háziasszony – de talán minden háziaszszony – álma), és tárolók kaptak helyet. A lakószint teljes déli oldalán végighúzódik a szemközti hegyekre néző terasz, ahonnan belátható az egész kert, és azon túl a falu, a templomtoronnyal, amely kivilágítva, este a legszebb. A déli oldalra kerültek a nappali tartózkodásra szolgáló helyiségek, vagyis a nappali és a gyerekszobák. A szülők hálója, a fürdő és a konyha a túlsó, északi oldalon kapott helyet. A tervező gondolt a tárolásra is, külön kamrát alakított ki a takarítóeszközök számára, ezért a háziasszony a mai napig hálás. A funkcionálisan átgondolt, túlzásoktól mentes alaprajz jól bútorozható helyiségeket rejt. A bútorzat megtervezése a háziasszony sok álmatlan éjszakájának eredménye, nappal ugyanis az üzleteket járta, s csak éjjel jutott ideje arra, hogy lemérje a videokazettákat, vagy kicentizze az evőeszközök helyét. Ezért viszont férje roppant hálás lehetett, hiszen neki – sok szerencsétlen sorstársával ellentétben – általában csak három alternatíva közül kellett kiválasztania a neki tetszőt, legyen szó burkolatról, vagy lámpákról. S édesapja racionális terveihez méltó szellemben belül is minden a helyére került, minden darabnak funkciója van, s pont oda illik, ahol áll. A nappali polcait, a háló beépített szekrényeit, az előszoba bútorait prospektusokban látott, vagy épp meglévő, kész bútoraik előképe alapján asztalos készítette méretre, a háziasszony precíz útmutatásai alapján. Az építkezés fázisai fotókkal dokumentálva, albumban megtekinthetőek. S mielőtt szörnyűlködve arra gondolnának, hogy holmi falanszterben jártunk, sietek leszögezni, hogy a játékosság és az érzelem egyáltalán nem hiányzik ebből az otthonból. A gyerek-fürdőt ragyogó tarka lapokkal burkolták, megdöbbentve és kétkedésre késztetve a derék burkolómestert, a falakon több helyen a gyermek alkotásai, bekeretezve. Semmiből nincs túl sok, sem túl kevés.
A legfelső szinten bújik meg a dolgozó, az ide vezető lépcső a lakás közepéről, a közlekedőből indul. A panoráma kedvéért a kertbe nem kerültek magasra növő fák. A tereplépcsőket évelők és cserjék szegélyezik. Az árnyék még hiányzik, de amúgy is csak estefelé ér rá a család, hogy birtokba vegye a kertet. Addig marad az utolérhetetlen színpad: a természet, amely nap mint nap káprázatos előadásokkal lepi meg a teraszon pihenőket.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások