A mai építésztársadalomban a szerénység ritka erény. A megalomániás építtetői álmok ütköznek az „építész-művészek” megalomán önmegvalósítási szándékával, míg végül közösen hullatnak könnyeket torzszülött gyermekeik felett. Úgy tartja a mondás: az orvos hibái a sírba szállnak, az építész legfeljebb repkényt ültethet a falak tövébe. Ez a veresegyházi épület repkénnyel, vagy anélkül a szolid és szelíd, ám igényes egyszerűséget hirdeti.
A cím lehetne ez is: Éva és György, két nagyon szerény ember. Külön-külön ismertem meg őket, akkor még messze voltak egymástól, aztán egyszer együtt jöttek szembe a körúton. És azóta is együtt vannak, körülvéve négy kivételesen nagy szemű gyermekkel. Együtt tervezik a házaikat, komolyan és szerényen.
Minden feladatban más és más a kihívás – a hely, az adottságok, az igények eltérő építészeti megoldásokhoz vezetnek. Házaikat nézegetve mégis az volt az érzésem, ugyanazt látom, vagy pontosabban: ugyanannak a regénynek a fejezeteit olvasom. Az azonosság az ő esetükben nem egyformaságot jelent, egyáltalán: nem formai kategória. A megfogalmazás igényessége, a feladattal szembeni alázat és az ebből adódó építészeti eszközök következetes alkalmazása teszi beazonosíthatóvá családi házaikat.
E veresegyházi épületet Éva testvére birtokolja családjával. Családon belül tervezni nem mindig egyszerű feladat – ahogy jó ismerősök munkáját méltatni sem az. Nyitottság és őszinteség mellett szükség van némi távolságtartásra is. Viszont szerencsés dolog, ha egy lakóteret férfi-nő páros tervez, pláne, ha a leendő lakók is párban, gyerekkel élnek. A férfiasan egyoldalú építészeti logikát ellensúlyozza a női praktikum, az esetlegesen túlzó nőies csapongásokat a férfias szűkszavúság. Itt ez a feltétel maradéktalanul teljesült, egészséges kompromisszum köttetett. A családfő egyébként még a jelenleginél is egyszerűbb épületet szeretett volna, de végül győztek az asszonyok, így született a szerény, de otthonos ház.
{gallery}images/stories/verysimple/veresegyhaz{/gallery}
Az adottságok eleve nem tettek lehetővé bombasztikus építészeti megoldásokat. A telkek helyén valaha mezőgazdasági művelés folyt, a beépítés határozott rendezési elképzelés alapján történt. A házsorok földszint plusz tetőteres épületekből állhattak, utcával párhuzamos tetőgerinccel. A két utcára néző telek egyik oldalán a városépítészeti szándék szerint csak gyalogosforgalmat engedtek volna meg (az élet ezt persze felülírta), ide került a ház bejárata. A tájolás is ezt indokolta, a kertre néző homlokzat így egész nap élvezi a napsütést. Az épület alaprajza L alakú, az utcára merőleges oldalszárny biztosítja a kert intimitását. Az utcai szárnyba kerültek a hálószobák, míg az egymással összefüggő, mégis térben jól elkülönülő helyiségsorként kialakított konyha-étkező-nappali együttese a kert felé alkot tengelyre felfűzött térsort. Ezt a tengelyt az ablakok és ajtók elhelyezése hangsúlyozza, a konyhából a kert végéig, a gépkocsibehajtóig ellátni. Az összenyitottság ellenére nincsenek kihasználatlan terek, az egyes helyiségek önállóan funkcionálnak, mégis megmarad a tágasság érzete. Az étkezőből lépcső vezet a tetőtérbe, ennek megvilágításáról tetősíkban elhelyezett ablak gondoskodik. Nagy erénye a háznak a fények takarékos és ésszerű beengedése a lakótérbe. Persze épp ilyen lényeges tervezési szempont a lakhatóság, a jó bútorozhatóság és a meghittség érzetének megteremtése is. Utóbbi manapság gyakran háttérbe szorul, fontosabb, hogy a tekintet szabadon szárnyaljon a padlótól a mennyezetig, saroktól sarokig érő üvegfalakon át a végtelenbe. Befelé nézni nem divat. Ez a ház viszont befelé él. Részletei átgondoltak, akár az építészek tervezték, akár a háziak alakították; a kettő együtt működik.
A lakótérbe zökkenőmentesen illeszkedik a család egyéniségéből fakadó berendezkedés; a bútorok azt a vonalat képviselik, ami a skandináv dizájn eredeti vonzerejét adta – a természetes anyagok használatából adódó, időtálló egyszerűséget. Az egyéni ízt elsősorban a jól megválasztott, különleges színek adják, amelyek egy-egy kiemelt falfelületen megjelenve, vagy épp a konyhabútor frontjaként félreérthetetlen egyéniséget kölcsönöznek a lakótérnek. A lépcső falának narancs színe a szürkéskék konyhabútorral, a modern vonalú kályhában égő tűz vöröse a zöld fallal alkot kellemes kontrasztot, míg a hálókban a zöld és kék megnyugtató párosa dominál. S hogy mindez élénk extravagancia helyett melegen otthonos együttessé érik, az nem utolsósorban az épített környezet túlzásoktól mentes, természetes anyag- és formahasználatán múlik, az étkező fa födéme, a téglakémény, a fából készült nyílászárókon át feltáruló teraszok fa- és kőburkolatai mind ugyanazon a hangon szólnak. Ebbe a harmóniába illeszkednek a képek és a tárgyak: ismerős festőtől és jó üzleti érzékkel rendelkező galériástól származó festmények, szobrok, üvegkompozíciók, az Operaház felújításából megmentett tűzoltócsővég és a legifjabb családtag kézműves remekei. Mindez együtt – számomra, nagy gyűjtögető számára – irigylésre méltóan visszafogott kompozícióban.
S az épület, mint okos doboz rejti magában e kincseket, külső megformálásával finoman utalva arra, ami bent sejthető. Elöl-hátul egy-egy hangsúlyos elem: az utca felől az igényesen, ámde szerényen formált bejárat a háromszögletű tetőablakkal, a kerti homlokzaton az íves ablakszem, amely mértéktartóan kiemeli a házat a semlegességből. A téglapárkányok, az osztás nélküli, típus méretű nyílászárók félreérthetetlenül jelzik: magamutogató fennhéjázás helyett átgondolt értékrendre számítson a látogató.
Az épülethez méltó egyszerűséggel megfogalmazva: György és Éva névjegye ez a ház, amely arról szól, hogyan lehet erőlködés nélkül, de komoly szellemi befektetéssel, az építtető felesleges anyagi megterhelése nélkül minőséget létrehozni. Ahogy egy bölcs és egyszerű felnőtt-gyerek, Weöres Sándor megfogalmazta: könnyű, könnyű / törpék között / óriásnak lenni, / de nehéz és jobb, / ha törpék között / derekabb törpe vagy / a többinél.
Gál Éva, Kubinyi György építész
Tervezőasztal
Gál Éva 1989-ben az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Magasépítés szakán, férje, Kubinyi György 1995-ben az Iparművészeti Egyetem (most MOME) Környezettervező szakán végzett. Cégük, az Archimedia Bt. 1998-ban alakult, építészeti, belsőépítészeti tervezéssel, valamint interaktív CD-k programozásával és arculattervezésével foglalkozik.
Hitvallásuk szerint a családi ház tervezése nem az építészeti önmegvalósítás terepe. Egy család otthonát megtervezni annyit jelent: harmonikus életteret létrehozni az együtt élők számára. Olyat, amivel könynyen azonosulhatnak.
Aki a nívót garantálta
Építész
Gál Éva, Kubinyi György
Archimedia Bt.
Tel.: 30/555 1413, 30/680 4088
archimedia@t-online.hu
www.archimedia.extra.hu
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások