Egykor római település húzódott a Dunakanyar szegélyezte hegyoldalon, melyre csupán az ásatásokon napvilágra került kőfalmaradványok emlékeztetnek. Hűvös, illatos erdőn át vezet a kacskaringós út a domboldalra, a lombok között megbúvó erdei kuckóhoz. A negyven négyzetméter alapterületű kicsiny ház az ezerkilencszázas évek elején vadászlaknak épült. Stílusos oszlopos verandájával, terméskőfal kerítésével és fatörzsekből hasított rusztikus kapujával beleolvad az erdőbe. A ház asszonya ízlésesen újította fel a nyári kuckót, mely vastag falaival a forró napokon hűs otthont ad gazdáinak.
látóink öt évvel ezelőtt vásárolták meg az épületet, mely az ántivilág letűnése óta üresen árválkodott a buja növényzet borította kertben. Az idők folyamán az értékes növényeket, a hatalmas fenyőfákat pókháló módjára teljesen beszőtte a folyondár. Hosszú hetek munkájával elsőként tehát a fákat és bokrokat sikerült megszabadítani az élősködőktől, s e nem túl egyszerű, időigényes munka után láttak csak hozzá a ház felújításának. Ezzel párhuzamosan a kerítés építése is kezdetét vette. A kert közepén díszelgett egy hatalmas zúzalékkupac, melyet valamikor egy, a közelben végzett földmunka alkalmával termeltek ki és öntöttek le nemes egyszerűséggel a telekre. A hihetetlen mennyiségű kő elszállítása kisebb vagyonba került volna, ezért aztán úgy döntöttek, hogy inkább felhasználják. A hely szelleméhez illő, a római romokat idéző széles kőfalat és egy oszlopokon álló, palatetős, szabadtéri, nyitott kerti sütőhelyet építettek. A kerítés, mondhatni organikus építészeti stílusban készült. Minden tervezés nélkül, sorsszerűen kerültek a talicskába, majd a helyükre a kövek. A kaputól a házig vezető kerti lépegetőhöz a kőlapokat a dunabogdányi kőbányában egyenként válogatták ki. Súlyuk miatt nehéz lett volna őket mozaikként egymás mellé próbálni és forgatni, így ötletes megoldáshoz folyamodtak: digitális kamerával egyenként lefényképezték őket, és egy kényelmes fotelban üldögélve, számítógépen választották ki, melyik hová illik a legjobban. Ezt a módszert a fürdőszoba és a konyha csempézésénél is alkalmazták. A drága bordűrcsík helyett az egyszínű csempék elforgatásával tették változatossá a padlózatot és a falat. Mivel a természetvédelmi területen épült vadászlak a föld alatt rejtőző rőmai kori leletek miatt műemléki védelem alatt áll, így a külső falakon semmit nem változtattak. Céljuk az volt, hogy az építészeti értékeket megőrizve állítsák helyre az eredeti állapotot.
Belül csupán egyetlen változtatást eszközöltek: a nappali mennyezetét lebontották, hogy nagyobb teret és egy elkülöníthető hálórészt nyerjenek. A – hálószoba” kialakítására – felrúgva az íratlan szabályokat – egyedi és merész megoldást választottak, melytől egy építész igencsak csóválná a fejét, – Bánjuk is a maguk építészeti szokásait!” jeligére. A homlokzati timpanon belső felén alakították ki a helyet, ahol a franciaágy elfér.
A munkálatok közben kellemes meglepetés érte őket: a napvilágra került födémtartó gerendákról kiderült, hogy azok anyaga kitűnő állapotú vörösfenyő. Ekkor vette kezdetét a lassú, de gyümölcsöző munka. A ház gerendáit és tetőszerkezetét aprólékos műgonddal megtisztították a több réteg festéktől, majd állagvédő anyagokkal lekezelték. Az eredmény lenyűgöző lett, mely meghatározta a házikó belső világát. A nappaliban és a galériás hálóban hajópadlóval, míg a konyhában és a fürdőszobában a természetes kövezetet idéző, szabálytalan élű, merditerrán jellegű járólappal borították az aljzatot.
A házon köröskörül ablakok vannak, így keresztbe kasul átjárja a napfény és az erdei levegő. A hangulatos spalettákkal, a natúr bútorokkal és a kovácsoltvas gyertyacsillárral sikerült megteremteniük egy, a természettel harmonizáló kuckót. Csodálatos dolog itt kezdeni a napot, reggelente egy bögre kávéval kiülni a verandára, s gyönyörködni a kanyargó Dunában. A panoráma olyan, mintha a világ tetején magasodó béke szigetén lennénk.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások